1.Fejezet

                                                           1.Fejezet-A kezdetek kezdete

 -Ébresztő, a csajok már várnak!-szólt be anya a szobámba.
 -Küldd be őket!-ültem fel nagy nehezen az ágyon.

 -Szia Elena!-köszönt Tori meg Nina, majd beugrottak mellém. Tori Benne és Nina Jones.(a barna Tori, a szőke Nina) Ők a legjobb barátnőim. Sok mindenen mentünk már keresztül, ami nagyon összekovácsolt minket.
 -Gyerünk ma van a nagy nap, emlékszel?
Hogy ne emlékeznék. A nap ami talán megváltoztathatja az életem. Jaj de faragatlan vagyok. A nevem Elena Navel! 16 éves vagyok, nem soká 17. Holmes Chapel-ben élek. Ez a nap pedig azért fontos, mert ma kapjuk meg a verseny eredményeket. De akkor kezdem az elején.
Az egész két hete kezdődött, amikor a One Direction indított egy pályázatot. Amolyan tánc verseny szerűség.. az én műfajom.
Amikor láttuk a reklámot összenéztünk a csajokkal.  Egyből neveztem magunkat. Annyi volt a bökkenő, hogy csapatban nem lehetett jelentkezni. Együtt elkezdtünk próbálni, majd felvettük és elküldtük. Két nappal ezelőtt volt a beadási határidő, ma pedig a verseny hirdetés. Sms-ben értesítenek.
Na de vissza a jelenbe.
Ott ültünk a nappaliban, a telefonok a dohányzó asztalon. Síri csönd van. A hangulat már pattanásig feszült. Ekkor megcsörrent az egyik telefon. A Torié.
 -Na?-kérdezte izgatottan Nina.
 -Nem nyertem. Azt írja, hogy köszönik a részt vételt, de nem én voltam a legjobb.
 -Sajnálom..!-mondtam neki.
Majd még egy telefon. A Nináé.
 -Hát én sem nyertem.-ült vissza csalódottan. Pár perc múlva megszólalt az enyém is. Gyorsan felpattantam a kanapé elé, és izgatottan nyitottam meg az üzenetet. -Nos, úgy tűnik utazok Londonba!-vakartam meg a fejem. A csajok sikoltozva ugráltak mellém.
 -Na és mit írnak?
 -Azt mondja:  

"Sok videó érkezett pályázatunkra, még is tiéd volt a legkiemelkedőbb. Szóval gratulálunk te nyerted az utat Londonba, és eltölthetsz öt napot az öt fiúval az 1D házban! A legfontosabb információkat elküldtük e-mailben! Még egyszer gratulálunk! Várunk: a One Direction! xx,, 

Az utazás napja:
 -Biztos mindent bepakoltál?- aggodalmaskodott anya.
 -Igen, háromszor is átellenőriztem.
 -Induljunk, mert lekésed a vonatod!-fogta meg a csomagjaimat Pj, a bátyám. 
Gyorsan kocsiba ültünk, és irányt vettünk az állomás felé.
Ott elbúcsúzkodtam anyutól, a barátnőimtől, majd felszálltam a vonatra és kerestem egy üres kabint. Úgy két, két és fél órát utaztam, de már alig vártam hogy oda érjek. Vajon kedvelni fognak? Vagy én fogom őket csipázni? Vajon olyanok mint amilyennek elképzeltem?
Ezek a kérdések cikáztak leginkább az agyamban mikor megérkeztem. Fogtam a csomagjaimat, és félénken szálltam le a vonatról. A csarnokban össze-vissza forgattam a fejem, és szemeimmel a fiúkat kerestem. 
Nem is értem, hogy nem vettem őket észre. Egy nagy táblát tartottak a magasba, amin az én nevem tündökölt.Feléjük közelítve ők is kiszúrtak, és azt a fényképet nézegették amit a kezükben szorongattak rólam.
  -Elena!-öleltek magukhoz, a táblát a földre dobva. Elvették tőlem a csomagjaimat és az autóba beülve elindultunk.
  -Én Niall vagyok. Szeretem a Nando's-t, és a KFC csirkét!-nézett rám csillogó szemekkel a szőkeség.
  -Jaj, én is imádom mindezt!-pacsiztunk össze.
  -Én meg Louis, alig várom, hogy megismerd Kevint.-lelkesedett Lou.
 -Aha, és ő ki? Ő is bandatag?-nevettem.
 -A galambja, de ne félj mű! Én Harry vagyok.-szólt hátra nevetve a göndör, aki a volán mögött ült. Az a mosoly...!
Mikor megérkeztünk udvariasan kinyitották előttem az autó ajtaját, így látókörömbe került ez a gyönyörű ház. Alig hogy beléptünk a lakásba egy kedves hangú lány közeledett felénk, és finom illat csapta meg az orrom.
 -Elena, ugye? Én Eleanor vagyok, Louis barátnője. NAgyon vártunk már mind!-ölelt meg. Nagyon szimpatikus így elsőre mindenki.
 -Szia. Én is nagyon vártam már. Sokat hallottam rólad, és Kevinről.-kuncogtam.
 -Csak nem?
 -De..!-nevettünk.
 -Akkor eszünk, vagy mi lesz?-kiabált Niall a konyha felől, azt hiszem.
Tehát mentünk vacsorázni, és megmutatták a szobám is ami a Harryével van szemben. Lefekvéshez készülődtem az ágyamnál, amikor kopogott valaki.
 -Szia, csak jó éjszakát akartam kívánni!-dugta be vigyorogva a fejét Harry.

Reggel amikor kinyitottam a szemem nagyot néztem. Azt hittem csak álmodtam, de nem! Tényleg én nyertem, és tényleg itt vagyok. 
Kicsoszogtam az étkezőbe ahol már mindenki jelen volt, illetve majdnem mindenki. Harry nem jelent meg reggelinél.
 -Skacok nem kéne megkeresni Harryt? Nincs a szobájában, a telefonját se veszi fel, és tudjátok milyen! Ilyen korán sehová se szokott menni.-jött be Zayn.
 -Jól van. Én meg nézem kint, Zayn te nézd át a földszintet, Niall te gyere velem, Louis te próbáld hívni, Elena te létszi fent nézd meg!-osztotta ki a parancsokat Liam. Úgy tettem. Fent megnéztem a fürdőt, a szobákat, sőt még a folyosón a szekrénybe is benéztem hátha elbújt, de sehol nem találtam. Ekkor eszembe jutott én hová szoktam elmenekülni ha egy kis magányra, egyedül létre vágyom. 
 -Egy próbát megér!-gondoltam magamban, majd felmentem a tetőtérbe.
Az ajtón kopogtattam de nem szólt senki, majd kintebb nyitottam, mivel nem volt teljesen becsukva. És akkor megláttam Őt. Ott gubbasztott, letörtnek tűnt.
 -Jól van haver, megtaláltál!-állt fel dacosan, majd amikor engem meglátott kikerekedtek azok a szép szemei. Mi? Miket beszélek? Szép szemei? Nem! De tényleg szépek! 
 -Óh, te vagy az?! Bocsi azt hittem Louis, vagy valamelyik fiú az! Mit keresel itt?-vakarta meg zavarában a fejét.
 -Hát megnyertem azt a versenyt, ti választottatok ki. Emlékszel?
 -Úgy értem most! Itt fent!
 -Téged kerestelek! Nem jöttél le reggelizni, és mindenki téged keres! Miért nem tudtad legalább a telefonod felvenni?!
 -Miért? Ki vagy te az anyám?Nagy fiú vagyok már!-mondta gúnyosan.
 -Nem! Nem vagyok az édesanyád, de a barátod igen, legalább is eddig azt hittem. És mert aggódtam érted!-mondtam a végét halkan.
 -Sajnálom! Nem tudom mi ütött belém, é nem szoktam ilyen lenni, tényleg! -ült le az egyik puffra, és két kezével közre fogta az arcát.
 -Akkor mi a baj?-guggoltam el elé, így tökéletes kilátás volt arcára.
 -Semmi.-sóhajtotta.
 -Aha, persze, el is hiszem!
 -Tényleg! Teljesen jól vagyok.-mosolygott erőltetetten.
 -Ja, én meg az angol királynő volnék! Na mondd hát el!
 -Semmiség, komolyan.
 -Harry, kérlek!
 -De..!
 -Kérlek!-néztem rá nagy szemekkel, aminek nem tudott ellenállni, és elmosolyodott. Immár őszintén, amin én is.
Nagy nehezen kitárta előttem lapjait, és közel engedett magához. 
Nagyon meglepett. Pozitív csalódás volt számomra. Nem ilyen embernek hittem! Ki derült hogy teljesen ellentéte a róla kialakított képnek. Ő egy igazán humoros, bolond, érzékeny, és eszméletlenül normális srác. 
Órákig fent beszélgettünk, de nem untuk meg a másik társaságát.
Majd mikor hosszas idő után lementünk Louis fogadott minket.
 -Á, csak hogy itt vagytok! Úgy alakítsátok a holnap estét, hogy Lottie szülinapi bulit tart, és hivatalosak vagyunk rá. Megyünk partizni!-kezdte el rázni a hátsóját, amin el nevettem magam. Közben csengettek és Harry nyitott ajtót.
 -Szia. Hát te?-ölelte meg a lányt. Nem is mondta hogy van barátnője.. hát ez jó! Megint megcsináltad Elena, gratulálok!
 -Sziasztok!-köszönt a többieknek is belépve a házba.
 -Mi a baj Gemma, csak nem elfogyott a szájfényed?-poénkodott Louis. 
 -Nagyon mókás vagy Lou! Harry figyelj, nem lenne baj ha itt maradok éjszakára?
 -Persze, hogy nem baj. De miért? 
 -Majd később elmondom, a lényeg hogy nem volt kedvem otthon maradni!
 -Értem. Elena gyere légyszíves! Bemutatom a tesómat.-hívott közelebb Harry.
Mi van? A tesóját? Hogy én mekkora idióta vagyok, és még azt hittem a barátnője! Uram istenem! 
 -Szia! Elena vagyok!-mutatkoztam be neki mosolyogva.
 -Szia. Én Gemma. Örülök hogy megismertelek, és gratulálok a verseny miatt klassz volt!-mondta kedvesen.
 -Köszönöm!-hajtottam le a fejem. Nem tudom hogy azért mert elismertek, vagy csak simán majdnem hogy leégett a pofámról a bőr. 
 -Elena, beszélhetnénk négyszem közt?-hívott félre Harry.
 -Persze, mondd!
 -Úgy tűnik Gemma itt alszik, és arra gondoltam te addig átköltözhetnél hozzám, ha szeretnél. De tényleg ha csak nincs ellenedre!
 -Oké!
 -Tényleg?-kérdezett vissza vidáman.
 -Persze, oké. De csak mert Gemma itt alszik.-egyeztem bele, mire ő megölelt, és megpörgetett. Nagyon meglepett, de örültem is neki hogy megbízik bennem. Jó érzés volt. Gyorsan át is pakoltunk hozzám, majd este órákig beszélgettünk, és játszottunk, immár Harry szobájában.

Másnap:
Eljött Lottie szülinapja. 
Reggel amikor Harry mellett ébredtem, az olyan jó érzéssel töltött el, nem tudom miért. Ahogy ránéztem mosolyra húzta a száját, ami engem is arra késztetett hogy így tegyek. Lassan kimásztunk az ágyból, és lementünk a konyhába.
A fiúk utána elmentek, így mi is úgy döntöttünk hogy tartunk egy kis ismerkedős napot a lányokkal. Eleanor és Danielle nagyon kedves, és közvetlen volt velem, ami nagyon meglepő volt számomra. Na szóval.. egész délelőtt vásárolgattunk, próbálgattunk, és ismerkedés közben nagyokat nevettünk. Alig tudtunk haza menni a sok szatyortól. Pár óra múlva pedig sikeresen elkészültünk, és indulhattunk is. Gyalog mentünk, hisz csupán pár saroknyira volt a club, ahol a buli van.
Nagyon jó volt, megismerhettem a Tomlinson testvéreket, és sok barátjukat is. Jól éreztük magunkat. Ittunk, táncoltunk, buliztunk, szórakoztunk, na meg a fiúk ittak. Csak úgy repült az idő.
Hajnali kettő lehetett amikor indultunk haza. Az úton egyszer félre léptem, mert kibicsaklott a bokám, és megálltam levenni a magas sarkúmat. Kicsit lemaradtam a többiektől, és ekkor három férfi jött ki a sikátorból.
 -Cica-baba! Eltévedtél?-jöttek oda körém.
 -Megmutassam a helyes utat?-ragadta meg egyik a karomat, amit elrántottam.
 -Ne félj cica, ígérem vigyázok rád!-súgta a fülembe a harmadik hátulról, amire becsuktam a szemeim az undortól. Rántott egyet rajtam, közel magához, és megragadta a derekam. Ekkor bepánikoltam. Próbáltam ellökni magamtól, de hiába. Harry megtette helyettem. Harry neki esett annak aki rám aggaszkodott, Zayn meg a többit próbálta távol tartani. Eleanor pedig Niallal együtt elhúzott onnan engem. Szinte sokkot kaptam. Ott álltam Eleanor, és Dani karjai közt, míg Liam, Louis, és Niall próbálták szétszedni a többieket.
Csak a rendőrség szirénájára lettem figyelmes. Végül azok szedték szét őket.
Harry vérző orra, és véralá futásos arca megrémített. Amikor oda jött szorosan megöleltük egymást. Utálom hogy ez miattam történt vele.
A sírás kitört belőlem, és ő csitítgatott. A férfi még utoljára beszólt valamit, bár nem értettem mit.
 -Hallgass, te mocskos állat! Ha mégegyszer a kezem közé kerülsz...!-ordította a férfinak aki engem szorongatott, míg kifordult ölelésemből. Indulni akart felé, de belemarkoltam a pólójába, így nem ment tovább. -Uram! Nyugodjon meg, és szálljon be!-parancsolt rá a biztosúr. Én is velük mentem. Beszálltunk az autóba és elvittek minket a rendőrségre. Körülbelül egy órát voltunk bent, és szerencsére kiengedtek minket. Harry hívott egy Taxi-t, és kint álltunk egymás mellett.
 -Elena, sajnálom! Ne haragudj a balhé miatt, és hogy most itt vagyunk!-fordult felém.
 -Semmi baj! Harry nem kell bocsánatot kérned! Az én hibám, hogy ez lett! Megmentettél!
 -Na ne butáskodj!-ölelt meg szorosan.
Majd megérkezett a Taxi, és haza mentünk, kipihenni a fáradalmakat.

Bells xx