18.Fejezet

Sziasztok, hát itt volna egy újabb rész. A késést sajnálom, de ugye most volt a felvételi időszaka amiben én is érintett vagyok. De nem is magyarázkodom tovább, még annyit szeretnék mondani, hogy a történet most kezd kibontakozni szóval érdemes elolvasni. Remélem elnyeri tetszéseteket. Ha tetszik amit csinálok komizzatok LÉGY SZÍVES, nagyon fontos lenne számomra.
Pusz-pá! Jó olvasást!
 
18.Fejezet- Visszatért!

Amikor kiesett a pohár a kezemből, és az az aszfaltnak csapódva összetört, mindenki rám kapta tekintetét.

 -Minden oké?

 -Hupsz!Valaki meglökött egy kicsit, és elejtettem. Bocsánat!- mentegetőztem.

 -Jól van! Akkor menjünk haza bulizni!-kiáltott fel Louis meg Niall.

Gyorsan vissza néztem ahol ő állt, de már nem volt ott. Minden esetre örülök, hogy nem faggatóztak tovább. Harry is csak elnézett abba az irányba amerre én, és mentünk a többiek után. Sajnos kocsit kellett hívni, hogy haza tudjunk menni, mert rajongók hada követett minket. A sikítozásuktól pedig a saját gondolataimat sem hallottam.

Ahogy haza értünk, a fiúk be is kapcsolták a zenét, és rázták. Szó szerint.

Gyorsan elhessegettem a rossz gondolatokat, emlékeket, és beszálltam közéjük. Nem akartam semmit csak kikapcsolódni, ami részben sikerült is. 

A konyhapultból minibárt csináltunk, a nappaliban pedig Zayn beállt Dj-nek, és csinálta a zenét. 

Amikor már a táncban kellően elfáradtam, lehuppantam a pulthoz.

 -Na mit kérsz csajszi?- hajolt oda Liam.

 -Valami erőset!

 -Koktél?

 -Jöhet!- mosolyogtam, és egy pár perc múlva elém tolta a poharat.

 -Liam ez isteni, és ütős!-meghúztam a poharat, fintorogtam egyet, majd mellém csapódott Roxy. -Tánc idő!

Tehát vissza mentünk a táncparkettra. 

Nem sokkal később Harry is felállt, és táncolva közelített felém. Hát nekem sem kellett több, ugyanúgy közelítettem felé. Amikor összeérkeztünk ő a derekamnál megragadott, és fölemelt, majd lassan letett. És táncoltunk tovább. 
A éjszaka nem tudom hány olyan koktélt ihattam meg, de megtette a hatását, a kelleténél kicsit jobban éreztem magam. 
Reggel:
A nappaliban ébredtem fel a többiekkel. És amint felkeltem a fejem borzalmasan elkezdett sajogni. Ritka dolog, de erősen másnapos lettem.
Lassan felkeltem a földről, próbáltam kikerülni mindenkit, és felmentem a fürdőszobába kicsit rendbe szedni magamat. A tükör előtt álltam, és lemostam az elkenődött sminkem, amikor valaki az ablakon bedobott valamit. Gyorsan reflexből a falnak csapódtam, a kezemet fejem fölé tettem, a szilánkok pedig rám estek.Közben egy sikoly hagyta el számat.
 -Elena-Elena!- rontott be Harry, utána a többiek. Óvatosan felállított Niall, miközben Harry azt kereste ki volt az.
 -Nyugodj meg, már elment!-szorított magához erősen Hazza.
 -De ezt itt hagyta!- vette fel Louis a tégla darabot, amivel feltehetőleg betörték az ablakot. -Van rajta egy cetli!-vette fel Eleanor.-"Visszatértem! J.J." Ki az a J.J.?- olvasta fel ami rá volt írva. Szóval nem csak képzeltem. Este valóban őt láttam. De hogy talált rám? Honnan tudja, hogy itt lakom?
Ezer, meg ezer kérdés cikázik a fejemben. 
Időközben betelepedtem a szobába, ahol egy bögre teával a kezemben próbáltam valahogyan válaszokat találni.
 -Szia. Jobban vagy?- jött be Harry.
 -Szia... igen azt hiszem.
 -Szóval ki az a J.J.?- tért rá egyből a tárgyra, miközben leült velem szembe, és gyengéden megfogat mindkét kezem. 
 -Jake Johnson... a volt barátom.-böktem ki.
 -Jó, de mit akar tőled?
 -Nem tudom, talán bosszút állni..!
 -Bosszút?! Miért állna bosszút?
 -Hhh..-sóhajtottam,-Két évvel ezelőtt Torival elmentünk dolgozni a night clubba, ahogyan azt már meséltem, és Jake apjáé volt a hely. Jake először kedves és aranyos volt hozzám. Elkezdtünk találkozgatni, összejöttünk, és egyre többen lógtam a bandájában is. Eleinte csak hetente egyszer, majd minden este kiszöktem otthonról. Teljesen kifordultam önmagamból. Nagyon sokat, és sokszor ittam, hisz ő akkor már elmúlt 18, és mindig szerzett piát. A kapcsolatunk vége fele sokszor megcsalt... legtöbbször a szemem előtt is. Nagyon fájt, mert azt hittem szeret, és hogy szeretem, de kurvára nagyot csalódtam benne. Még is mindig megbocsájtottam neki.
Majd jött egy buli, amire kihívták a rendőröket, és hát persze Jake lelécelt, nélkülünk!
Engem meg Torit beszállítottak a rendőrőrsre ahol elmondtunk mindent.
A rendőrök pontosan tudták ki az a Jake Johnson. Aztán, két nap múlva házibulit rendezett ahová meghívott minket is.
Miután már sokat ivott, és be is volt lőve, megpróbált megfektetni. Droggal is próbálkozott, én viszont nem hagytam magam. Még csak 15 voltam. Amikor nem bírt velem, felidegesítette magát, és a falhoz vágott, úgy hogy én összerogytam. Ekkor berontottak a rendőrök és megmentettek tőle... őt letartóztatták, de azt megígérte, hogy amint ki jön tönkre tesz. És úgy látszik nem viccelt. Amikor az este megláttam, nagyon megijesztett!- meséltem Harrynek, aki meghökkenve hallgatta végig, közben a kezem szorongatta.
 -De én nem hagyom!-sziszegte.-Megvédelek!
 -Nem tudsz...Jake nem az a fajta aki hamar feladja. Azt sem tudom honnan tudja egyáltalán hogy itt lakom.
 -Nem tudom. Fogalmam sincs! De ha még egyszer felbukkan, ígérd meg hogy szólsz!- nézett erősen, és határozottan a szemembe.
 -Rendben. Ígérem.
 -Köszönöm, hogy elmondtad! Én tényleg szeretlek, nem csak mondom!
 -Tudom, én is szeretlek, ezért mondtam el!
 -Jól van baba, büszke vagyok rád, hogy ezek után is fel tudtál állni!-csókolt meg,-Jössz le? Aggódnak érted!
 -Nem inkább maradék még egy kicsit egyedül.
 -Biztos?
 -Biztos!-mosolyogtam rá.
Miután lement rengeteg időm volt gondolkodni. 
Átértékeltem az akkori, és a mostani életemet.Most jöttem rá milyen szerencsés ember vagyok.
Ez az egész most kicsit letablózott, hiszen ezt én már mélyen elástam magamban, és nem gondoltam volna, hogy valaha is beszélnem kell erről. Legszívesebben elfelejteném, de sajnos nem lehet. De ha már felejteni nem lehet, ideje szembe nézni vele. Nem Harrynek, nekem! Ez nem az ő ügye. Jake engem akar, nem őt. Isten ments, hogy bármi bántódása essen feleslegesen. Azt nem bírnám elviselni. Egyenlőre megpróbálok nem foglalkozni a dologgal, hátha békén hagy. Remélem...

Amikor lementem a nappaliba ott találtam Emmát, és Niallt. 
 -Sziasztok.-köszöntem.
 -Szia.-üdvözöltek, szinte egyszerre.
 -Mit csináltok?-huppantam le melléjük.
 -Emma pont most mutatta meg hol fogsz fellépni. Isteni!Én már foglaltam rá jegyet.
 -Jujj, hadd ném meg én is!- furakodtam oda, majd megláttam a hatalmas színpadot, és már láttam is magam ahogyan rajta énekelek. Izgalmas.
 -Szuper mi?
 -Az!
 -És még a ruhákat nem is láttad, amik közül választhatsz.- tolta elém Emma a képeket, amin a ruha-összeállítások voltak.- A jegyeket pedig úgy 5-6 perc múlva lehet megvásárolni.A rajongóid már tűkön ülve várják.- mesélte izgatottan.
 -A rajongóim, jó kimondani. Fantasztikus vagy! Imádlak.-öleltem meg Emmát. 
 -És ma még egy megbeszélésem is lesz. 
 -Komolyan, kivel?
 -Az egyik legjobb lemez kiadó menedzserével lesz találkozóm. Jöhetsz te is. Sőt, az lenne a legjobb ha jönnél, úgy is te döntesz.
 -Oké, hát én ráérek bármikor.
 -Jól van, majd írok, és jövök érted. Puszika tesók.-köszönt el tőlünk.
 -Áh hallod, ez a legizgalmasabb. Ilyenkor kezd beindulni az élet.
 -Az biztos, várj Emma írt.
 -Most ment el.-mutatott az ajtó felé Niall.-Na mit irt?
 -Olvasom:"Szió tesókám. Állati hírem van készülj!Ugyanis minden jegy el kelt. Ismétlem, minden jegy elkelt alig fél óra alatt. Na még később írok.Puszi."
 -Na-ne!Gratulálok!-kezdett el ugrálni velem míg én sikítottam közben. Ezt fel se nagyon tudtam fogni.
 -Mi ez a nagy boldogság?- jött le a lépcsőn Harry nevetve.
 -Minden jegy elkelt, alig fél óra alatt a fellépésemre!
 -Uram istenem! Az én csajom!- kapott fel. Csak nevettünk.
 -És van még egy jó hírem nekem is.-szólt közbe Niall.-Mind megyünk a koncertre, mivel foglaltam jegyet!
 -Az jó, mert én is!- pacsizott össze a két fiú.
 .Már alig várom, hogy találkozhassak a rajongókkal. De most rohanok öltözni, mert Emmával egy fontos megbeszélésre megyünk.-nyomtam puszit puha arcukra, és menten fel is rohantam boldogan a szobámba. 
Percekkel később követett Harry is.
 -Ne kísérjelek el?- nézett rám aggódóan.
 -Nem kell, Emmával megyünk egy lemez-kiadóval megbeszélésre a sarki kávézóba, ne aggódj.
 -Biztos ne?
 -Biztos. Tudok magamra vigyázni.
 -Attól még, hogy tökös csaj vagy, féltelek.
 -Ne tedd! Ígérem, ha lesz valami egyből téged hívlak!- eresztettem felé egy laza mosolyt. 
 -Jó.-engedte el végül magát, ő is.Ekkor dudáltak.
 -Mennem kell. Emma vár.
 -Vigyázz magadra!
 -Becsszó!- csókoltam meg, majd lekísért és rohantam is Emma mellé a kocsiba.
 -Na, készen állsz?-kérdezte fülig érő mosollyal.
 -Vágjunk bele!- feleltem míg bekötöttem magam.
Alig utaztunk úgy tíz percet, és megérkeztünk.
Egy nagyobb kávézóban volt a találkozó. 
Amikor bementünk a retro stílusú helyre, egyből meg is találtuk egymást.
 -Jó napot, szia. Bocsánat a késésért.-köszönt két puszival a férfinak Emma.
 -Ugyan már, én jöttem hamar! Mi még nem találkoztunk, Mike Gibson. Biztosan te vagy a zenés pacsirta.
 -Igen én volnék, Elena Navel.
 -Foglaljatok helyet, és akkor kezdjünk is bele!

*Harry szemszöge*

 -Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban!-ültem le Louis mellé.

 -Miért? Végre beindul a karriere.. erre vágyott!

 -Nem azért. A Jake-s ügy miatt.

 -Ja hát igen. Nem csodálkozom, beteg! Honnan tudja hogy Elena itt lakik?- nézett rám Louis értetlenül. Megértettem az arckifejezését. Én sem értem. Nem értek már semmit. Elena múltja valóban zavaros, és nem a legjobb.. de attól hogy követett el hibákat, még nem fogom elítélni.Mindenki követ el hibát! És nem érdekel mit csinált, akkor megvédem, ha kell az életem árán is. Túl sok mindenen mentünk át, nem fogom cserben hagyni. Szeretem!

 -Fogalmam sincs! De nem hagyhatom, hogy bántsa.-szorítottam ökölbe kezeimet.

 -Nem fogja! Megvédjük, a fogadott húgomat nem bánthatja senki!

 -Bocsi ez Elena!- vettem elő a csörgő  telefonomat.- Szia szívem!

 -Harry, ide kellene jönnöd! Segítened kell!-hallottam meg édes hangját. Kétségbe volt esve, ami engem is megijesztett.

 -Mi történt?!- pattantam fel.

 -Balesetünk volt. De kérlek gyere értünk!

 -Ti jól vagytok?

 -Igen jól. Kérlek siess!

 -Nyugodj meg szívem, rohanunk ahogy csak tudunk!-gyorsan letettem, és a kocsi kulcsot felkapva indultunk is. Útközben elmondtam Louisnak mit mondott Elena, és közben nyomtam a gázt ahogy csak tudtam. Szerencsére tudom hol vannak, mesélte hogy melyik kávézóban lesz a találkozó. Amint oda értünk, kipattantam a kocsiból és szaladtam a kedvesemhez.
 -Harry!-ölelt magához egyből.
 -Elena, a fejed vérzik.-mutatott a fejére Louis. 
 -Tudom. Emma is attól borult ki, de jól vagyok.
 -Biztos? És mi történt?-ültünk le a mentő kocsi hátuljára.
 -Épp indultunk a megbeszélésről, és amikor kifordultunk a parkolóból, valaki egyenesen belénk jött, és aztán elhajtott.-mesélte sokkolt állapotban.
 -Nyugodj meg, most már itt vagyok!-öleltem meg. 
Próbáltam megnyugtatni, de belülről én is lángoltam. Tudtam, hogy ez a miatt, a Jake miatt van. Legalább is gondoltam. Ki másnak lenne rá oka? Hogy képes ilyenekre bárki is?

*Elena szemszöge*

 A mentő autóban ültem, és a fejemen a vérző sebemet kezelték.  Azt sem tudom mit gondoljak. Lehet hogy ő volt.. De nem! Jake nem tenne ilyet. Vagy még is?

Tudom, hogy utál amiért annak idején úgy mond elárultuk Torival, de nem ölne meg. Az nem ő lenne. Mindig is csak a szája volt nagy. Bár az is igaz, hogy az utóbbi időkben már a drog miatt nem volt önmaga. Teljesen a hatása alá kerítette a szer.

Amikor elsőnek kiderült, hogy végleg rászokott, akkor ütött meg először. Egyből sajnálkozott és magyarázta, hogy miattam ütött meg, de megbánta.. én meg voltam olyan hülye hogy el is hittem, és úgy tettem mint aki el is felejtette.

És volt a második eset, amikor a falhoz vágott. Akkor este durván beadagolta magát a bulin, és ha a rendőrök nincsenek ott akkor Jake komolyan meg is verhetett volna, vagy ami rosszabb... meg is erőszakolhatott volna. Hiszen azért dühödött fel, mert nem akartam vele lefeküdni. Mit tehettem volna? 15 voltam, naiv, és szerelmes.
 -Úgy sajnálom.-ült le mellém Harry a kocsiba.
 -Mit? Nem te gázoltál el bennünket.
 -Igen, de tudtam, hogy el kellett volna jönnöm veled.
 -Max. te is megsérültél volna. Nem tudsz mindentől megóvni!
 -De megpróbálhatom!-nézett maga elé, míg a kezével babrált.
 -Nem láthattad előre..!-fogtam meg a kezeit.
 -Tudom! De akkor is bosszant!-fordult felém.-Hogy van a fejed? Fáj még a seb?-simított végig óvatosan a bekötött részen. 
 -Igen, de nem vészes jól vagyok. Emma egyből hívta a mentőket, amikor meglátta vérzik. A frászt hozta rá. Gondolhatod, az idegességtől majd nem felrobbant.-kuncogtam.
 -Szegény!-nevette el magát.- Elképesztőek vagyunk. Még ilyenkor is, ebben a helyzetben is képesek vagyunk nevetni.
 -Mert ezt hozzuk ki egymásból.-csókoltam meg. 
Közben jöttek a rendőrök, felvenni a jegyző könyvet. Utána haza engedtek. 
Még az úton kidőltem a kocsiban, de a Harry ágyában keltem fel. Ébredezésem után, le szédelegtem a nappaliig. Lent még ott volt Emma úgyhogy leültem hozzá, és beszélgettünk egy kis ideig.
Másnap:
Ma délelőtt megnézettük egy ügyvéddel a szerződést, és mivel minden rendben volt vele alá is írtam. Ja, és kimentünk Emmával a koncert helyszínére felmérni a terepet, ami nagyon felpörgetett. A kis sérülésem ellenére ugyanúgy élem az életem. A koncert két nap múlva lesz. Nem mondom le Jake  miatt. Az összes jegy elkelt, és a rajongóim számítanak rám. Bele adok mindent. De mivel most fogják hallani először az új dalokat, kicsit félek. Viszont most megyünk a stúdióba, és elkezdjük csinálni az albumot. A kis lemez tarolt, de ideje bele húzni ha érvényesülni szeretnék ebben a szakmában. Rengeteg tervünk van.
Album, klip, fellépések, koncertek, turné.
Két nappal később:
Gyakorlatilag nem történt semmi az elmúlt napokban. Jake-nek semmi híre, mintha nem is lett volna. Ami végül is jó hír, de kicsit aggasztó... Túlságosan is!
A próbák remekül mennek, és a dalokat is próbáljuk minél gyorsabban felvenni, de ez sok munkába telik. Sokkal keményebb meló mint gondoltam. 
Harry most is elhozott minket a próbára, mint ahogyan eddig is. De ez az utolsó. 
Ma este lesz a koncert. 
A zenekarral rengeteget szoktunk hülyéskedni.
Ahhoz képest hogy a ma este döntő lehet a karrieremet illetően, egész nyugodt vagyok. Azt hiszem egy kicsit tényleg nyugtat a tudat, hogy nem egyedül állok ki, hanem ott van mögöttem a zenekar. Köztük van két gitáros Josh és Cris, egy billentyűs Ted, és egy dobos Max. Ja és van két háttér énekes nő is, Brittany és Tiffany. Ők is ikrek.
Emma meg mint egy kis főnök, rohangált fel' s alá. 
 -Emm, vigyázz a zsinórokra!-kiáltottam oda nevetve, amikor majdnem felesett.
 -Láttam én.-legyintett miközben próbálta kiszabadítani a lábát. 
 -Ja, hát persze.-forgattam meg a szemeimet.
 -Na akkor próbáljuk el még egyszer vagy mi lesz?-érdeklődött Max.
 -Nem szerintem induljunk készülődni.Majd bent még átbeszéljük. 
El is indultunk az öltözőkbe, míg a "szak emberek" ahogy ők hívják magukat, feldíszítették a helyet. Világítás stb.

Eleanort hívtam  segítségül, hogy segítsen megcsinálni a hajamat, meg a sminkemet.
Bár a hajamon nem sok mindent kellett csinálni, csak enyhe hullámokat rakott bele El.
Majd jött az öltözködés. 
 -Eleanor, Emma! Azt hiszem újra szerelmes lettem.-álltam a tükör elé.
 -És mi lesz Harryvel?-nevetett El.
 -Ő kérlek szépen egy fiú, de mellette még marad egy kis sarok a szívemben a ruhának!-kacsintottam vissza rájuk.
 -És ha Harryn lenen ez a ruha?-komplikált Emma.
 -Aj..hagyj már..!-tártam szét a kezeimet röhögve. Miért kellett nekem elképzelni rajta ezt a ruhát. Most ezen fogok röhögni.
 -Hahó! Belehet jönni?-kopogott a kis csapatunk.
 -Gyertek.-hívtam be őket.
A két lánnyal kicsit beénekeltük a hangunkat, míg a fiúk hüvelykujj szkanderoztak. Miért nem lepődöm meg? Majd a telefonom keservesen elkezdett csörögni. Szerelmem volt az. Még ma nem is beszéltünk sokat. -Szia.-köszöntem bele boldogan.
 -Szia szupersztárom. Izgulsz már?
 -Nem, még nem igazán. Még nem is néztem ki, pedig Emma szerint már kezd gyűlni a tömeg.
 -Jó hogy mondtad, mi is mindjárt indulunk.
 -Várlak titeket. Koncert után gyertek a színpad mögé.
 -Okés. Alig várom, hogy lássalak.
 -Én is. Főleg a ruhámban. Elájulsz tőle.
 -Elena rajongóid érkeztek.-suttogott be Emma.
 -Bocsánat szerelmem, mennem kell.. pár rajongó jött és várnak rám.
 -Jól van, mi s megyünk majd. Szeretlek!-köszönt el.
 -Szeretlek.-letettem a telefont, és vártam a rajongókat.-Sziasztok.-tártam ki feléjük ölelésre váró karjaimat.
 -Szia Elena.-öleltek meg félénken.
 -Mi újság csajok? Hogy hívnak titeket?
 -Én Melissa vagyok, a húgom Rose, és a legjobb barátnőm Brenda.
 -Örülök nektek, gyertek beljebb. -ültünk le.
Szegény lányok láthatóan nagyon zavarba voltak.Csináltunk néhány közös képet, aláírtam a posztereket és amiket hoztak, majd egy kis beszélgetés után elkellet köszönnünk egymástól. Amikor kikísértem őket az öltözőből, Harry akkor jött oda.
 -Sziasztok lányok, szia szerelmem.-emelt fel miközben megölelt.
 -Tényleg cukik.-suttogtak össze.
 -Köszönjük.-súgta oda nekik vissza Harry is. A három lány egyből elkezdtek kuncogni.
 -Elena, készülj a csapattal. 10 perc.-szólt Emma.
 -Bocsi szívem.
 -Készülj csak. Szeretlek.-csókolt meg.
 -Én is. Titeket is lányok. Jó szórakozást a koncerthez.-öleltem meg őket búcsúzóul.
 -Imádunk Elena.-köszöntek egyszerre.
Harry kikísérte őket, majd vissza mentem a csapathoz.
Az öltözőbe egy nagy körben álltunk fel, megfogtuk egymás kezét, majd áldást mondtunk. 
Amikor fel konferáltak minket, a banda kezdte el először adni az ütemet, majd felbukkantam én is. A közönség hangosan üdvözölt minket.
 -Helló London! Készen álltok?-szóltam a mikrofonba. Majd kezdetét vette a koncerem. A közönség közt felfedeztem  Harryéket. Mind ott voltak. Sőt, még Niall nyakában felfedeztem Zuriet is. De többet nem is nagyon láttam a reflektorok miatt.

Az utolsó dal végén az egész közönség ugrált, és tapsolt, mint én.
Amikor vége lett, hatalmas taps viharral halmoztak el, mikor együtt meghajoltunk.
 -Köszönöm, nagy élmény volt veletek itt lenni. Szeretlek titeket!-köszöntem el a közönségtől, rajongóktól, és integettem nekik.
Alig tudtam lejönni a színpadról. Nagyon nagy élmény volt fent lenni, és bulizni egyet a rajongókkal, de már lent a színpad mellett is vártak rám.
 -Sziasztok.-köszöntem a sikítozó tiniknek, miközben feléjük igyekeztem. 
Sikerült nagyjából mindenkinek autogramot adnom, de párnak nem sajnos. Az őrök szó szerint elhoztak tőlük.Egyenesen be az öltözőhöz kísértek, ahol a srácok és a kis család várt. Mindenkinek egy öleléssel köszöntem, utoljára Zurie maradt.
 -Én vagyok a nővérem legnagyobb rajongója!- súgta a fülembe, miközben ölelt magához.
 -Elena itt van? Ajándék jött neki... Vagy mi.
 -Itt vagyok.-bújtam ki húgom ölelő karjai közül, majd Harry mellé lépve átvettem a küldeményt. Egy csokor hervadt rózsa.
 -Kiküldhette?-érdeklődött Zayn, majd a csomagoláson keresgélte ki lehetett.
 -Várjatok, itt egy cetli.-vettem elő a csokorból, amit végül én találtam meg.-"Élvezd ki a sikert, amíg lehet. Mert a végén úgy is így végzed, mint ez a virág. Csók édes. J.J."-olvastam fel, majd a csokrot egyből ki is dobtam. Azután tekintetem egyből Harryre akadt.  Aki idegesen dobolt a lábaival.
 -Már megint ez a krapek?!-kérdezte Niall.
 -Igen, de... ne foglalkozzatok vele.-legyintettem egyet.
 -Hogy ne foglalkoznánk vele, amikor ez a beteg paraszt nem hagy békén téged!?-állt fel Harry csípőre tett kézzel. Nagyon felhúzta magát rajta.
 -Harry, nyugodj már le!-léptem utána.
 -Nem tudok le nyugodni!-fordult meg, kicsit emelve a hangerején.
 -Jól van skacok, szerintem hagyjuk őket magukra.-állt fel Niall. Csípőre tett kézzel megfordultam, míg a többiek kimennek. 
 -Most ez mire volt jó? A frászt hozod mindenkire ezzel!-estem neki halkan.
 -Sajnálom, nem akartam balhézni, csak...
 -Csak mi Harry?! Miért kell ebből vitát csinálni?
 -Mert nem veszed észre, hogy veszélyben vagy! Ez a pasi nem fog leszállni rólad!
 -Én csak próbálok nem foglalkozni vele, hátha lekopik, mert pont ezt akarja elérni. Ezt hogy veszekedjünk miatta!
 -Mégis mit tehetnék? Nem akarom, hogy bántson.Csak a javadat akarom, és biztonságban tudni, de te ezt megnehezíted!
 -Tudom. De bízz bennem. Tudom mit csinálok.Ismerem Jake-t, jobban mint bárki más!-sétáltam közvetlen elé.
Csak álltam előtte csípőre tett kézzel. Tekintetéről olvasni lehetett az idegességet.
Szinte már aggódtam érte. Kezemmel végig simítottam felsőtestén, és tekintetét lestem, ő közel húzott magához, és szorosan karjába zárt.
 -Skacok.-bújt be Niall.-De jó ölelkeztek, akkor minden oké köztetek. Lassan menni kéne, mielőtt annyian lesznek kint hogy beragadunk.
 -Jól van, menjünk.-átkaroltuk egymást Harryvel, és a kijárat felé vettük az irányt. 
Ahogy kiléptünk az ajtón rajongó sereg támadott le minket. A biztonságiak segítettek ismét eljutni az autókig. 
Beszálltunk, majd szélsebesen elhajtottunk.

Reggel mikor felébredtem nem találtam rajtam kívül senkit, és semmit csak egy csokor fehér rózsát.  -Harry.-suttogtam a semmibe. Tudtam hogy ő volt az.
 -Elena fent vagy?-kukucskált be Hazza. 
 -Igen, gyere.- mosolyogtam felé. 
 -Tetszik a virág?
 -Csoda szép. Sokkal jobb, mint amit tegnap kaptam.-nevettem.
 -Jaj, ne is mondd.-rázta a fejét mosolyogva.-Gyere reggelizni.-nyújtotta felém a kezét, amit meg is fogtam, de nem mentem vele.
 -Gyere te ide vissza!-rántottam magamra. De ahogy láttam nem bánta.
 -Rossz vagy!-suttogta ajkaimba.
 -És ez tetszik neked mi?- kérdeztem pajkos mosollyal, miközben átkulcsoltam ujjaimat nyaka körül. Erre csak megcsókolt. 
Olyanok voltunk mintha 15 évesek lennénk, és elsőnek szerelmesek.
Ami az én esetembe majd nem igaz, hisz ő a második szerelmem. 
Igen Jake volt az első. De az nem volt nevezhető kapcsolatnak. Sosem kedveskedett, vagy udvarolt. Csak bele vágott a közepébe.. mindig. Mély sebet hagyott maga után bennem, és nem is tudtam magamhoz közel engedni szinte egy fiút sem  úgy. Kivéve Harryt.
Ő volt az első, akivel lefeküdtem. Igaz tizenhét évesen, de örülök hogy eddig vártam, és hogy így történt.. vele.

Később:
 -Skacok. Azt ne mondjátok, hogy elfogyott az utolsó somlói is.-álltam a nyitott hűtő előtt.
 -Bocsánat.-mondta Niall két falat közt, mivel pont a Somlóimat ette.
 -Aj, mindegy. Lemegyek a boltba, kell valami?
 -Banánt hozol szívem?-puszilt meg hátulról Harry.
 -Nekem hoznál valami pattogatott kukoricát..?
 -Chipset inkább, meg valami csokis nápolyit...-sorolták a fiúk.
 -Persze-persze. Mindenkinek hozok mindent. Eleanor nincs kedved velem jönni?-fordultam barátnőm felé, aki nagyon unta magát. Felpattant El, és már indultunk is bevásárolni. 
 -Na, de akkor mi lesz az esküvővel? Mikor lesz?
 -A végeleges idő pont három hét múlva lesz.-mondta izgatottan.-Remélem most már nem lesz semmi, ami keresztbe húzza a számításainkat.-egyet értettem vele. Én is azt szerettem volna ha összeházasodnak, és boldogok legyenek.

Miután végeztünk a bevásárlással egyből hazafelé vettük az irányt.
Otthon a fiúk körénk gyűltek, mint a kis gyerekek akik azt lesik anyu hozott-e nekik valami finomságot. Persze ők is kaptak, majd elégedetten leültek a nappaliba. 
Gyorsan csináltam magamnak egy teát, és a konyha melletti ablakhoz sétáltam, hogy megnézzem ahogyan megy le a nap. 
Épp hogy elhúztam a sötétítő függönyt Jake vigyorgó képe jelent meg előttem, közvetlen az ablak előtt. Azt hittem rögtön szívinfarktust kapok.Megrémültem. 
Hátra ugrottam egyet, és egyből Harry nevét kiabáltam. Csak egy pillanatra pillantottam oldalra, hogy megnézzem kedvesen kivel siet oda hozzám, de mire vissza néztem Jake már nem volt ott. Eltűnt.
 -Elena, Elena mi a baj?-kérdezte félve.
 -Jake.Jake.-csak ennyit tudtam kinyögni, és közben az ablakra mutogattam. Liam és Niall egyből kinéztek, Louis pedig a rendőröket akarta hívni, de nem engedtem neki. Mert akkor már nyoma se volt.
 -Esküszöm, itt állt! Itt állt és csak vigyorgott.-kezdett eltörni nálam az a mécses.
 -Elhiszem!-ölelt meg erősen.
 -Nagyon megijedtem.-szipogtam mellkasába.
 -Ne félj, már elment. Vigyázunk rád, ígérem.-nyugtatott jellegzetes mély hangjával. Sokáig karjaiba tartott. Lábaimat több mázsásnak éreztem, és túlgyengének hogy egyedül állhassak rajtuk. Ő volt a támaszom. És most nagy szükségem s volt rá.

*Harry szemszöge*

Később:

Szörnyen ideges voltam, és nyugtalan.

Persze Elena előtt nem mutathattam, pont hogy őt kellett meg nyugtatnom.

De muszáj tennem valamit. Először a téglás eset, a karambol, a virág, most meg ez. Nem hagyom hogy tovább fajuljanak a dolgok. Kizárt! Ha kell puszta kézzel küzdök meg Jake-kel, de Elenához nem érhet. És mivel ezek a gondolatok, nem hagynak nyugodni, muszáj vagyok cselekedni.

 -Niall, elkell ugranom egy kis időre. Megtennéd, hogy vele maradsz addig?-emeltem fel karjaimba a szuszogó barátnőmet. Úgy aludt, mint egy angyal. Csoda szép.

 -Persze, add csak beviszem a szobámba.-vette át tőlem Niall.

 -Vigyázz rá.-adtam egy csókot Elena homlokára, majd egy utolsó pillantást vetve rájuk kiléptem az ajtón. Nyugodt szívvel rá bíztam Niallra, hisze a bátyja, és tudom hogy vigyázni fog rá. Bízom benne!

*Elena szemszöge*

Álmomból hirtelen felriadtam. Azt a vigyort nem tudom elfeledni.

Mikor felkeltem, felpillantottam és Niall feküdt mellettem. Félig a mellkasán feküdtem, ő pedig a hajammal babrált, és a fejemet simogatta. 

 -Niall.-suttogtam, majd lehunyva a szemem átöleltem. Jól esett bátyám közelsége. Megnyugtató volt. -Jól aludtál?

  - Nem igazán. Nem hagy nyugodni ez a dolog.

 -Elena, mit akar tőled ez a tag? Miért nem hagy békén téged?-tért egyből a tárgyra.

 -Niall ez túl bonyolult.-ültem fel. 

 -Akkor mondd el. Bízz bennem. Elmegyünk hozzá és beszélünk vele, vagy nem is tudom.

 -Ez nem ilyen egyszerű. Bár az lenne, de nem az.

 -Valahogy csak meg lehet állítani nem?

 -Nem, attól tartok nem. Mindig eléri amit akar.

 -Szerinted mit fog tenni? Mire készül?

 -Nem tudom, de biztos nem nosztalgiázni. Niall, miattam került börtönbe. Az egyik barátom meghalt! Tudod te meddig kínzott a bűn tudat? Az a fiú miattam halt meg!-mondtam halkan.

 -Nem!Ezt hagyd abba! Nem te tehetsz róla. Jót tettél. És részben magadat védted!

 -Ahogyan Martin is.

 -Ő ki?-kérdezte óvatosan. Tekintete égett a kíváncsiságtól.

 -Ő volt a legifjabb bandatag. Amikor a rendőrök elvitték Jaket, ő Martin kezébe nyomta a zacskót amiben drog volt. Szegény azt sem tudta isszák-e, vagy eszik.  Nem tudta mit csináljon. Mutattam neki hogy adja oda nekem, de ő nem adta. Ha nálam lett volna akkor engem is elvisznek, ezért bekapta. Az összeset! A helyszínen meghalt. Engem mentett ő is. És mi lett a vége? Martin tizenöt éves lett volna. Még azt sem érte meg.-meséltem a sírással küszködve.

 -És-és a többiekkel mi lett?

 -A banda többi tagjánál nem találtak semmit, se a vérükben szóval ők elmehettek. Azóta nem találkoztam velük. Felszívódtak. 

 -Martin maga döntött így. Nem te tehetsz róla.-tette rá kezét az enyémre. 

 -Harry is ezt mondta.-néztem magam elé.-De a többieknek ne szólj erről! Nem akarom őket is bele keverni. Elég, hogy te benne vagy!

 -Jaj,te! Mi akartuk. Soha nem hagynánk hogy egyedül csináld végig.-ölelt át.

 -Szeretlek!-adtam puszit puha fehér arcára.

 -Én is szeretlek.-mosolygott rám. Szőke haja kócosan, össze-vissza állt, kék szemeivel lelkemet simogatta, mosolyától pedig meglehetett vakulni.

Hihetetlen, hogy ilyenkor is képes mosolyt csalni az arcomra. Szerencsés vagyok hogy ilyen testvérre tehettem szert. Nem tudom mihez kezdenék nélküle. Amikor velem vannak elfeledem szinte minden gondom, de ha egyedül maradok a félelmeim felül kerekednek rajtam, és úgy érzem eltűnök. De nem lehetek önző, nem láncolhatom magamhoz őket. Bár nagy boldogság számomra, ha velük lehetek, élniük kell az életüket, ahogyan nekem is.

Már háromszor hívtam Harryt de nem veszi fel. Azt sem mondta hová megy. 

Később végre haza jött. 

Gyorsan leszaladtam köszönteni őt, de mikor megláttam már kevésbé voltam lelkes.Niallal és Louissal beszélgetett. Tekintete komor, és íjesztő volt, ölni tudott volna vele. Az orra vérzett, szeme alatt véralá futás volt, és kék folt. 

 -Harry, mi történt veled?-öleltem meg. 

 -A hasam..-nyögte.

 -Bocsánat. Mi ez?

 -Ne törődj velem. Jól vagyok.-mondta erőltetett mosollyal.

Adott egy puszit a homlokomra, majd kitérve a kérdéseim elől felment a fürdőszobába. -Mit csinált?- kérdeztem idegesne a fiúktól.

 -Nem tudjuk. Nem mondta.-dörmögték az orruk alatt. Mérgesen megfordultam és felszaladtam Harry után. Beléptem a fürdőbe, és becsuktam magam mögött az ajtót.

 -Elmondod?-kérdeztem halkan. A tükör előtt állt, a mosdó kagyló szélén támaszkodva. Fehér inge pedig ki volt gombolva.

 -Csak elestem és bevertem magam. De mondtam hogy ne aggódj!-fordult felém, még mindig a mosdónak dőlve. 

 -Ne nézz hülyének kérlek Harry. Egy eséstől nem vérzik az orrod, nincs monoklid, és nem zúzódik meg a bordád!-húztam szét jobban az ingét. -Elmondanád az igazat?

 -Elena...

 -Jake volt az? Ő tette ezt veled?

Bells xx