Helló!
Na megjöttem az új résszel, igaz egy kis késéssel de remélem megértitek miért :)
Ez az első olyan fejezet, hogy bemutatom mindkettőjük szemszögéből a dolgokat. Remélem elnyeri a tetszéseteket :) Komikat várok, mint mindig remélem kapok párat ;)
Na de akkor jó olvasást! Puszy <3
15.Fejezet- "Büszke vagyok rád!"
Na megjöttem az új résszel, igaz egy kis késéssel de remélem megértitek miért :)
Ez az első olyan fejezet, hogy bemutatom mindkettőjük szemszögéből a dolgokat. Remélem elnyeri a tetszéseteket :) Komikat várok, mint mindig remélem kapok párat ;)
Na de akkor jó olvasást! Puszy <3
15.Fejezet- "Büszke vagyok rád!"
*Harry szemszöge*
Miután Elena elment, egyből bekapcsoltam a rádiót és mentem kelteni a többieket. -Jó reggelt tökfejek!- kiabáltam tapsolva míg végig mentem a folyosón.
-Ember! Mi van veled?- jött le Niall, Roxy és a többiek társaságában.
-Szerinted én fogok egyedül takarítani? Amúgy is képzeljétek Elena benne lesz a rádióba.-mondtam boldogan.
-Komolyan? Melyiken Mikor?-habogott a szőkeség.
-A Hits-en, most!-figyeltem a készülékre amikor bejelentették benne, hogy az én szépségem már ott van.
-Helló mindenkinek!- köszönt Elena kedvesen.
*Elena szemszöge*
-Szóval kezdjük azzal, hogy ki is vagy te valójában! Mesélj valamit.
-Húh, oké. Hát 17 éves, vagyok. Itt lakom a barátaimmal Londonban, és most kezdek komolyabban foglalkozni az énekléssel.
-Értem, és az új dalod a Slow Down, sokak szerint egy bizonyos fiúról szól. Méghozzá Harry Styles-ról, a a te barátod, igaz?
-Ő, igen.- kicsit zavarba jöttem, majd folytattam.-A dalt akkor írtam, amikor elmentünk bulizni, és csak jól éreztük magunkat. Majd ez a dal született belőle.
-Akkor nagyon jó lehetett az a buli, legközlebb megyek én is veletek!- nevettünk.- Az internetes oldalunkra rengeteg kérdés, és üzenet érkezett.Méghozzá hozzád!
-Oké, halljuk.-mondtam izgatottam.
-Szóval az első: "Szia Elena. Nagyon szeretlek, és a dalodat is. Mikor lesz új számod? Puszi, Aby."
-Köszönöm Aby! Aranyos vagy, igazából már dolgozunk rajta úgyhogy nem soká!
-Még megnézünk pár kérdést, illetve üzenetet, de előtte szóljon a már sokat említett dal.Tehát kedves hallgatók, Slow Down.- mondta John és felállított táncolni. Végig tomboltuk a számot, Emma pedig csak nevetett rajtunk.
Az adás után Emm, megengedte, hogy kimenjek egy kicsit a kint álldogáló tömeghez.
Amikor kiléptem az ajtón, nagy sikítással üdvözöltek. Sokukkal csináltam képet, és beszélgettem de mennem kellett.
Alig vártam, hogy végre Harry karjaiba legyek.
Mikor haza értem, és beléptem a házba Roxyt és Niallt pillantottam meg, akik éppen nevetgéltek.
-Elena, nagyon ügyes voltál!- öleltek meg.
-Köszönöm! Harry itthon van?-öleltem vissza.
-Fent a szobájában!
Gyorsan felszaladtam az említett helyre, majd lassan benyitottam.
Harry az ágy végén ült és egy fényképet nézegetett.
-Szia baby!
-Szia. Hát te mit csinálsz?- adtam egy puszit puha ajkaira.
-Ezt a képet neked hívattam elő, csak még nem tudtam oda adni.
-Ó, ez cuki kép. Köszönöm!-ültem le az ölébe.
-Nagyon büszke vagyok rád, ugye tudod? -ölelt meg hátulról.
-Tényleg?! Hisz neked köszönhetek mindent. Ha te nem vagy, akkor még mindig csak a szobámban írogatnám a dalokat, bezárkózva.
-Akkor is. Először még a sulid előtt sem mertél énekelni, most meg a leghallgatottabb rádiónál adtál interjút.
-Jól esik, hogy ezt mondod! Szeretlek!
-Nem jobban mint én Szépségem!
Megöleltem Őt olyan szorosan ahogy csak tudtam, és egy könny csepp csordult le az arcomon. Nagyon szeretem Őt. Talán még embert nem szerettem úgy mint Őt. Megváltoztatta az életem, és ezt soha nem tudom meghálálni neki. És most nem a karrieremről beszélek. A legutóbbi kapcsolatom után másfél évig, rá se mertem nézni egy fiúra sem. Féltem!Féltem, egy kapcsolattól, a boldogságtól. De most már nem félek, mert itt van nekem Harry. És mellette mindig biztonságban érzem magam. Imádom maikor rám néz, imádom amikor mosolyog, imádom amikor szorosan magához ölel, és imádom a csókjait. Amikor depresszióba estem, azért szedtem nyugtatót és altatót, mert egész nap ő járt a gondolataimban, és már nem bírtam velük.
El sem merem képzelni mit gondolt akkor rólam, még is mindig mellettem volt. -Elena, hahó! Miért pityeregsz?- zökkentett ki Harry a gondolataimból, mikor észre vette, hogy könnyeim egyre szaporábban hullanak.
-Semmi, semmi. Csak gondolkodtam és muszáj volt kiadnom magamból valahogyan!-szipogtam közben.-Sajnálom!-törölgettem lehulló könnyeimet.
-Ne kérj bocsánatot! Add ki magadból nyugodtan, én itt vagyok. Elmondhatsz nekem mindent tudod..!
-Igen, köszönöm, hogy mindig mellettem vagy!- csókoltam meg. Majd elkezdtünk beszélgetni, minden féléről.
-Hallod ezt?- pattant fel Harry.
-Hero, a mi számunk.
-Erre a táncra táncoltunk, amikor először csókoltalak meg! Emlékszel?
-Persze, hogy emlékszem! Épp borozgattunk a másik házban.De nem hittem, hogy te emlékszel rá.
-Még szép! Életem egyik legszebb élménye volt. Táncoljunk!- rántott fel magához, és próbáltunk rendesen lassúzni.Oda-vissza lépegettünk, néha még rá is lépett a lábamra amin csak nevettünk.
A délutánt is együtt töltöttük, hihetetlen volt. Ennyit nevetni egy nap, szinte lehetetlen. De úgy tűnik ha Harryvel vagyok, nincs lehetetlen.
Miután elfáradtunk a sok hülyülésben, a földre ülve nevettünk. -Van egy ötletem!- pattant fel Harry, és húzott maga után. Lementünk a pincébe. Ott keresgélt pár percig, majd egy piros hócsúszkát vett elő. Majd kisíettünk és fent a lépcső előtt megálltunk. -Csak nem arra gondolsz amire én?- kérdeztem nagy mosollyal.
-Ó, de! Na gyere pattanj fel.- ült rá a piros masinára, én pedig az ő ölébe. Majd levetettük magunkat a lépcsőn. Én végig sikítottam, Harry meg röhögött. Amikor földet értünk, leborultunk és jó nagyot csattantunk. Persze a sikításomra és nevetésre kijött mindenki, így végig nézhették az esésünket. Mindenki nevetett könny csordulásig. Rég szórakoztam ennyit. Rám fért.
-Semmi, semmi. Csak gondolkodtam és muszáj volt kiadnom magamból valahogyan!-szipogtam közben.-Sajnálom!-törölgettem lehulló könnyeimet.
-Ne kérj bocsánatot! Add ki magadból nyugodtan, én itt vagyok. Elmondhatsz nekem mindent tudod..!
-Igen, köszönöm, hogy mindig mellettem vagy!- csókoltam meg. Majd elkezdtünk beszélgetni, minden féléről.
-Hallod ezt?- pattant fel Harry.
-Hero, a mi számunk.
-Erre a táncra táncoltunk, amikor először csókoltalak meg! Emlékszel?
-Persze, hogy emlékszem! Épp borozgattunk a másik házban.De nem hittem, hogy te emlékszel rá.
-Még szép! Életem egyik legszebb élménye volt. Táncoljunk!- rántott fel magához, és próbáltunk rendesen lassúzni.Oda-vissza lépegettünk, néha még rá is lépett a lábamra amin csak nevettünk.
A délutánt is együtt töltöttük, hihetetlen volt. Ennyit nevetni egy nap, szinte lehetetlen. De úgy tűnik ha Harryvel vagyok, nincs lehetetlen.
Miután elfáradtunk a sok hülyülésben, a földre ülve nevettünk. -Van egy ötletem!- pattant fel Harry, és húzott maga után. Lementünk a pincébe. Ott keresgélt pár percig, majd egy piros hócsúszkát vett elő. Majd kisíettünk és fent a lépcső előtt megálltunk. -Csak nem arra gondolsz amire én?- kérdeztem nagy mosollyal.
-Ó, de! Na gyere pattanj fel.- ült rá a piros masinára, én pedig az ő ölébe. Majd levetettük magunkat a lépcsőn. Én végig sikítottam, Harry meg röhögött. Amikor földet értünk, leborultunk és jó nagyot csattantunk. Persze a sikításomra és nevetésre kijött mindenki, így végig nézhették az esésünket. Mindenki nevetett könny csordulásig. Rég szórakoztam ennyit. Rám fért.
*Harry szemszöge*
Amikor feltápászkodtunk a földről, és nagyjából lecsillapodott a nevetés, felmentünk a szobámba és ott Elena bekapcsolta a zenét.Felvette a hangerőt koppra. Elkezdett ugrálni az ágyon és ide-oda csapkodta a haját. Imádom amikor ilyen bolond.
Ahogy néztem felkacagtam, és csatlakoztam hozzá.
Amikor elhallgatott a zene Elena röhögve ledőlt az ágyra. Lassan rá ültem csípőjére, és úgy néztem ahogy ő is kezd lecsillapodni. -Rég láttalak ilyen jó kedvűnek!-villantottam rá egy nagy mosolyt.
-Na és kinek köszönhető?-nevetett.
-Nekem?-néztem körbe, mintha nem tudnám.
-Persze, hogy neked te bolond!- két kezével közelebb húzott magához és édesen megcsókolt.
Csókjainak olyan ízé volt, mint a csokis eper. Ízletes és szaftos, mint az eper, még is édes mint a csokimáz. Nem lehet betelni vele. Nem is titkolhatnám, hogy minden porcikámmal bele szerettem. A csilingelő hangja, a mosolya, az illata, a csókja, az ölelése, a megjelenése.. egyszerűen minden arra késztet, hogy vele legyek.
Mint a levegő.Nem lenne muszáj levegőt vennem, de nélküle nem élhetnék.
*Elena szemszöge*
Ennél szebb napot álmodni se mertem volna. Harry egyszerűen dilis, de imádom. Vele soha nem lehet unatkozni. Jól esett végre önfeledten szórakozni.
De mivel nagyon elfáradtam bementem zuhanyozni. Utána beakartam menni Niallhöz, de ő már aludt szóval csendben bementem Harryhez és hozzá bújtam a jó meleg takaró alatt. Majd elfelejtettem a világot, a gondokat, és elvesztem az álmok tengerében.
Reggel arra ébredtem, hogy nagyon fázom. Kinyitottam a szemem és akkor láttam, hogy nincs is rajtam takaró. Az egész Harryt takarta be. Próbáltam óvatosan kihúzni lábai közül, de rendesen szorította. Ott erőlködtem már egy ideje, amikor megfordult és engedett a szorításon, és leestem az ágyról amire ő is felkelt és felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Édesem mit csinálsz a földön, az ágy kényelmesebb hidd el nekem.- kuncogott halkan.
-Nem mondod! Épp harcoltam a takarómért amin rajta feküdtél, de neked felkellett kelned és én lehuppantam nagy erőlködésemben!-dörzsöltem meg a fejemen azt a pontot, amit bevertem.
-De kis szerencsétlen vagy!- röhögött ki, én pedig arcon töröltem egy párnával amin nagyot nézett, majd ő is hozzám vágott egyet, és így ment oda-vissza. Csatánk közepette Liam nyitott be az ajtón. -Jó regg....-hagyta abba a mondatot amikor meglátta, hogy Harry fejjel lefelé lóg az ágyról, én pedig rajta fekszem.
-Én.. Öhm.. Szóval majd gyertek reggelizni ha ezt befejeztétek.-becsukta az ajtót belőlünk meg kitört a nevetés. -Láttad azt a fejet?-utánozta Harry amin nagyon kacagtunk.
Lassacskán leértünk az étkezőbe, ahol mindenki az asztalnál ült. -Na befejeztétek az ágytornát?-nevetett Liam.
-Igen, de nyugi lesz még második menet!-mosolygott perverzül Harry, és ezért oldalba böktem. Leültem Eleanor mellé, aki izgatottan mesélt az esküvő részleteiről.
El is felejtettem. Két hét és esküvő. Az én kis barátnőmből feleség lesz. És alig várom, hogy felvegyem a koszorúslány ruhát. A leány búcsúról is szó esett. Azt mondta, nem szeretne nagy felhajtást csak velünk szeretne lenni egy kicsit, itthon.Nagyon állat lesz, arról gondoskodom.
1 óra múlva:
Épp a nappaliban ültem a kanapén és kapcsolgattam az adókat a Tv-ben, amikor a dohányzó asztalon rezegni kezdett a telefonom, ami csak annyit jelentett, hogy üzenetem érkezett. És nem mástól mint anyától.
Azt kérte, hogy este felé, pontosan 19 órára menjek már át hozzájuk.Fontos. És azt kérték, hogy a hátsó ajtón menjek be, mert a bejárati ajtóval van valami gubanc. Különösnek tartottam, de nem dilemmáztam rajta.Vissza írtam, hogy "Oké, ott leszek!" és ennyiben is hagytam a dolgot.
-Szia Elly!- pattant le mellém Harry.
-Hali.Na mizujs?
-Elkell szaladnom anyuékhoz, mert Gemma eléggé ki van, és felhívott, hogy menjek már át.
-Oké, nekem is este mennem kell anyához. Nincs kedved velem jönni?
-Nem hiszem. Lehet itthon sem alszom. Sajnálom baby, de tényleg mennem kell.- adott egy csókot.
-Jól van, menj csak. Puszilom csak.- majd elviharzott.
El is felejtettem. Két hét és esküvő. Az én kis barátnőmből feleség lesz. És alig várom, hogy felvegyem a koszorúslány ruhát. A leány búcsúról is szó esett. Azt mondta, nem szeretne nagy felhajtást csak velünk szeretne lenni egy kicsit, itthon.Nagyon állat lesz, arról gondoskodom.
1 óra múlva:
Épp a nappaliban ültem a kanapén és kapcsolgattam az adókat a Tv-ben, amikor a dohányzó asztalon rezegni kezdett a telefonom, ami csak annyit jelentett, hogy üzenetem érkezett. És nem mástól mint anyától.
Azt kérte, hogy este felé, pontosan 19 órára menjek már át hozzájuk.Fontos. És azt kérték, hogy a hátsó ajtón menjek be, mert a bejárati ajtóval van valami gubanc. Különösnek tartottam, de nem dilemmáztam rajta.Vissza írtam, hogy "Oké, ott leszek!" és ennyiben is hagytam a dolgot.
-Szia Elly!- pattant le mellém Harry.
-Hali.Na mizujs?
-Elkell szaladnom anyuékhoz, mert Gemma eléggé ki van, és felhívott, hogy menjek már át.
-Oké, nekem is este mennem kell anyához. Nincs kedved velem jönni?
-Nem hiszem. Lehet itthon sem alszom. Sajnálom baby, de tényleg mennem kell.- adott egy csókot.
-Jól van, menj csak. Puszilom csak.- majd elviharzott.
*Harry szemszöge*
Gyorsan bepattantam a kocsimba, és már is száguldottam Melissa-hoz, Elena anyukájához. Tudom azt mondtam neki, hogy Gemmához síetek és hazudtam neki amit utálok, de ez is része a meglepetésének. Szövetkeztem Melissával, mivel nálunk nagy volt a kockázat, és a lebukás veszélye.
Amikor megérkeztem, leparkoltam és már szaladtam a csomag tartóhoz. Kivettem a cuccokat, amire ma szükségem lehet, és bementem.
Egész nap Emma és Melissa volt a segítségemre. Mindent előkészítettünk még időben. Emm és Mell ma este nálunk alszanak. "Mindjárt 19 óra."-gondoltam magamban.
És.. Bingó! Megérkezett. Gyorsan lekapcsoltuk a villanyokat, és mivel Elena a hátsó ajtón fog bejönni, a lányok elől távoznak. A kocsimmal mennek el hozzánk, amivel direkt a szomszédnál parkoltam le, hogy ne vegye észre, hogy itt vagyok.
*Elena szemszöge*
Amikor megérkeztem anyuékhoz, úgy tettem ahogy kérte. A hátsó ajtón mentem be. Azon találtam egy cetlit, amire ez volt írva: "Menj fel a szobádba, ne csalj! xx"
Kicsit furcsa volt, de ezt tettem.Amint beléptem a szobámba az ágyon egy gyönyörű ruha hevert, azon is egy cetli.
"Ezt vedd fel, és lent várlak. Siess xx"
Oké, most már biztos vagyok benne, hogy Harry keze van a dologban. Gyorsan felvettem a ruha darabot és kiléptem az ajtón.Elől minden mécsessel volt teli-tele. Ó, már értem miért hátul kellett be jönnöm. -Hahó!-szóltam a semmibe, de nem kaptam választ. Beléptem az étkezőbe, ahol az asztalon szép teríték volt, a közepén pedig egy szál gyertya égett. A tányérba pedig gőzölgött a makaróni. Közelebb mentem, hogy jobban megvizsgáljam azt, amikor egy kéz fogta meg az enyémet. Azonnal elrántottam, majd ijedten fordultam meg. -Gyönyörű vagy!-mosolygott Harry.
-Úr isten! Hülye vagy? Azt hittem el kap a szív roham!- ütöttem meg mellkasát, majd megöleltem.-Ezt te csináltad... mindent?
-Igen. Anyudék segítségével. Na eszünk?- húzta ki nekem a széket, majd ő is helyet foglalt velem szemben.
Vacsora közben elmesélte miként hozta ezt össze, én pedig kíváncsian figyeltem Őt.
Utána bekapcsolt egy kis hangulatos zenét, amire felkért lassúzni.
-Mivel érdemeltem én ki mind ezt?- törtem meg a csendet.
-Mostanában sokat dolgoztál, és nem jutott sok időnk egymásra a tegnapon kívül. Gondoltam megérdemlünk egy estét, csak mi. Csak ketten.-suttogta miközben végig a szemembe nézett. Szavai mélyen belém vésték magukat.
"Csak mi. Csak ketten."
Úgy szeretném ha ez örökké így maradna. Pedig tudom, hogy ez szinte lehetetlen.
-Van ám még egy meglepetésem.- suttogta hajamba.
-Még egy? És mi lesz az?-mosolyogtam.
-Ha elmondanám nem lenne meglepetés!-nevetett.-A fürdőszobában van egy fürdőruha, vedd fel én itt várlak!
-Oké, már is itt vagyok.-villantottam rá egy kacér mosolyt.
Gyors felvettem a bikinit, és ő is már fürdőnadrágban várt. Fogalmam sincs mit tervez, de látszott rajta, hogy tetszik neki a helyzet, hogy ilyen szerelésben láthat.
Főleg, hogy Szeptember elején, fürdőruhában. Hát oké.
Egyik kezével eltakarta a szemem, másikkal pedig vezetett maga előtt. Sejtésem szerint kimentünk az udvarra mert hirtelen hideg szellő csapott meg, amitől liba bőrös lettem. Ekkor megálltunk és elvette a kezét. És igen, az udvarunkon voltunk és a teraszon egy Jakuzzi állt. Körülötte és még benne is vörös rózsa szirmok borítottak mindent.
Szemeimbe egy könnycsepp szökött.
-Na gyere, megfagysz te kis bolond!
-Harry!- húztam vissza, és egyből meg is öleltem . -Köszönöm!
-Szívesen!-elindultunk, majd óvatosan bele léptünk a vízbe ami jó meleg volt.
Körül-belül fél órája kint lehettünk, de nem fáztunk sőt! Még melegünk is volt. Amikor kiszálltunk gyorsan beszaladtunk és megtörölköztünk. Bementünk a régi szobámba és sokat beszélgettünk.
Lassan fölé kerekedtem és lágyan megpusziltam gyenge pontján. Amit tudom, hogy imád! Lágyan elmosolyodott és beleharapott alsó ajkába.
-Imádom amikor ezt csinálod!- suttogta.
-Tudom! Azért csináltam!-elmosolyodtam.-Biztos nem jönnek haza anyuék?
-Biztos! Meg dumáltuk, hogy nálunk lesznek és ha van valami csörögnek. Miért?
-Mert nem szeretném, ha pont ránk nyitnának!-nevettünk.
-Óh, hát akkor majd óvatos leszek, hogy ne legyünk nagy hanggal!- fordított helyzetünkön nagy vigyorral.
-Én is attól félek!- nevettem.
Lágyan megcsókolt, és hajába túrtam. Csókjai egyre forróbbak lettek, amit nagyon élveztem. Majd átadtuk magunkat az egymásnak és az este minden pillanatát kiélveztük.
Reggel boldogan keltem fel. Olyan érzés fogott el, mint amikor ott voltunk a nyaralóban.Csodálatos.
Lassan kimásztam az ágyból és ki igyekeztem a konyhába. Csináltam egy kis pirítóst. És egy tálcán bevittem a még alvó szerelmemnek. -Jó reggelt Kicsim!-suttogtam neki, mi közben végig simítottam puha arcán.
-Jó reggelt Szépségem!- küldött felém egy álmos mosolyt.
-Gyere ülj fel, hoztam neked reggelit!
-De aranyos vagy. Köszönöm!- nyomott egy lágy csókot ajkaimra. Gyorsan megette, sőt még én is kaptam pár falatot. Nem sokkal később megérkeztek anyuék.
-Sziasztok.-köszöntünk nekik.
-Sziasztok, hát ti? Azt hittük még alszotok.
-Nem, már fent vagyunk egy ideje.-jött közelebb Harry.
-Jaj, anyu! Leget nem is volt idejük aludni.- nevetett perverzen Emma.
-Kislányom!- szólt oda mosolyogva anya.
-Igen! Emma!- nevetett mögöttem a kis göndör. Gyorsan össze pakoltuk a cuccainkat, és beülve a kocsimba haza mentünk.
Otthon üldögéltem a szobámban a mikor érkezett egy hívásom. Ismeretlen.
-Haló!-szóltam bele félénken.
-Jó napot. Elena Navel?- kérdezte egy kedves férfi hang.
-Igen. Én vagyok az. Miért?
-Az Ön édes apja Trant Horan?
-Igen, Ő az. Történt valami?- kicsit kezdtem aggódni.
-Én Dr.Stan vagyok, és az édesapját beszállították kórházunkba, és a fiát nem értük el.
-Mi? Miért? Mi történt? És- és jól van?
-Szívrohamot kapott otthonában, de már stabilizálták az állapotát.-mondta nyugtatóan.
-É-értem. És itt van a belvárosban igaz?
-Igen, ha bejönne megköszönném, ugyanis itt van a kislány és eléggé megviselték a történtek.
-Te jó ég! Máris ott vagyok!- gyorsan megszakítottam a vonalat és szaladtam Niall szobájába ahol ő békésen aludt.
-Niall! Ébresztő!- ordítottam kétségbe esetten.
- Elena, nyugi van! Mi történt, hallod?- nézett rám aggódva.
-Apát beszállították a kórházba! És szegény Zurie is bent van egyedül! A kocsinál várlak siess!- kirohantam a járműhöz és Niall szinte azonnal sietett utánam. A kocsiba beszállva már száguldottunk is. Alig pár percbe telt mire oda értünk, majd azonnal szóltunk a recepciósnak.
-Jó napot! Trant Horan-hez jöttünk.-mondta Niall sürgősen.
-Jó napot! Már is, azt mondja második emelet, jobbra az utolsó ajtó.
-Köszönjük!- megragadta kezem a szőke fiú, és szinte felszántottuk lábunk alatt a padlót. Amikor felértünk egyből megpillantottuk az összetört kislányt. Oda szaladtunk hozzá és hevesen magunkhoz öleltük. -Jól vagy Kincsem?- emelte fel apró fejét Niall.
-Nem! Apa, apa...-zokogott. Ekkor kijött egy orvos az ajtón és Niall oda szaladt, én pedig karjaimba vettem Zuriet.
Az orvosok még vissza mentek egy részletesebb ki vizsgálásra. Addig én levittem a friss levegőre a kis csajt.
Kint lehuppantunk a lépcsőre és pár perc némaság után, Zurie törte meg a csendet.
-Elena, félek!-suttogta szipogva.
-Ne! Ne! Ne félj kicsim! Míg én és Niall itt vagyunk melletted semmitől nem kell félned!- öleltem át az összetört kis csajt. .
-És mi lesz apával? Miért nem állsz ő mellette is? Otthon is az van, hogy így Elena, úgy Elena közben meg nem is beszéltek a papával! -mondta sírás közepette.
-A papa nagyon megbántott engem, de most megígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy meggyógyuljon és kibéküljünk! -tettem szívemre a kezemet.
-Köszönöm! Szeretlek Elena!- ölelte át a nyakam, én pedig karjaimba vettem és vissza mentünk Niallhöz.
Idegesen járkált fel s alá, csípőre tett kézzel.
-Na van valami hír?- érdeklődtem.
-Még semmi! De Harry már úton van, keresett és szóltam neki. -mondta a szőkeség.
-Jól van, nyugodj meg. Gyere ide!-oda húztam magamhoz és szorosan megöleltem. Ő is így tett, talán még pár könny cseppet el hullajtott, de arcát vállamba fúrta hogy véletlen se lássam mennyire összetört belülről.
Ekkor hallottunk egy ajtó csapódást, elhúzódtunk egymástól és elindultunk a fehér köpenyes felé.
-Jó napot! Magácskával beszéltem telefonon?- kérdezte tőlem a doktor úr.
-Igen, Elena Navel. Ő a bátyám Niall Horan.
-Üdvözlöm! Én vagyok Dr.Stan.- fogtak kezet.
-Van valami hír az apámról?- türelmetlenkedett Niall, én pedig megszorítottam kezét jelezve, hogy "Nyugi, itt vagyok veled!".
-Nos, Mr. Horan-nek enyhe szívrohama volt, de az okát még mindig nem tudni biztosan. D egy biztos! Nem kell aggódniuk! 1-2 Napig bent tartjuk őt megfigyelni, de hamarosan teljes mértékben a régi lesz.-bíztatott minket egy mosollyal a doki.
-És Dr. Stan belehet hozzá menni?- kérdeztem tőle reménykedve.
-Igen be. De szigorúan csak egyesével, maximum ketten, és csak néhány percre. Szüksége van a pihenésre. És ne izgassák fel semmivel!- utasított minket, majd távozott.
Épp szóra nyitottam volna a számat, de Niall megelőzött.
-Menj nyugodtan!- mosolygott rám, adtam neki egy puszit és lassan kezemet a kilincsre emeltem.
Benyitottam és akkor megláttam őt az ágyon feküdt. Leültem mellé és sóhajtottam egyet ahogyan végig néztem rajta. -Elena...- mondta a nevem gyengén.
-Itt vagyok! Szia apa!- suttogtam, és félve egy kicsit megfogtam egyik kezét, ő meg szorított egyet rajta, mitha nem hitte volna el.
-Elsem hiszem hogy tényleg itt vagy!
-Pedig igen! És nem is megyek el. Vagy is el megyek majd de vissza jövök még.
-Sajnálom! Sajnálom amiket tettem De nagyon...Nagyon büszke vagyok rád!
-Tudom! Tudom! A lényeg, hogy meggyógyulj, és utána mindent elrendezünk... Megígérem!De most mennem kell, még be szeretne jönni Zurie és Niall. Később jövök.-adtam egy puszit homlokára és kisétáltam.
AZ ajtóban már vártak, hogy mikor tudnak bemenni és Harry is kint üldögélt a váróban. Amikor meglátott egyből felpattant és magához ölelt.
-Mi lesz ah mégse jön rendbe? Nem akarok tőle haragban elválni!-törtem meg a csendet.
-Nem lesz semmi baj! Minden rendbe jön és elrendezitek ezt az egészet, jó? Most pedig nyugodj meg, most már itt vagyok én is melletted!-nyugtatott Harry.
Niallék sem voltak bent túl sokáig, sőt Zurie még be is aludt. -Elena beszélhetnénk?-szólt halkan Niall.
-Várj, megfogom a kiscsajt! A kocsiban várlak.-mondta Harry és a kezében tartva Zuriet el sétált.
-Mondd, Niall jól vagy?- tettem kezemet a vállára.
-Persze. Vagyis nem, fogalmam sincs...!
-Nyugi apa fel fog épülni!
-Honnan tudod még csak nem is beszéltek egymással!
-Tudom. És te is tudod miért! De próbálok megbocsájtani, viszont fogalmad sincs milyen nehéz ez nekem!
-Jól van, együtt megoldjuk! Okés hugi? Szeretlek!- mondta miközben megölelt.
-Szeretlek!-én is úgy tettem, majd átkarolva egymást lementünk a kocsihoz, ahol Zurie és Harry már bent ültek a járműben. A haza fele út csendben telet el.
Otthon sem hoztuk fel a témát, csak lefekvés előtt kérdezett rá Harry.
-Nagyon kiakadtál azt látom, de azt hittem utálod őt, vagy még se?-kérdezte.
-Nem tudom!Abban is segített, hogy téged megtaláljunk, és nem szeretném őt úgy elveszíteni, hogy nem beszélünk.-sóhajtottam.
-És akkor most mit fogsz csinálni?
-Hát először is épüljön fel, és azután majd lesz valahogy. Rengeteg kérdésem lenne hozzá. De mégígértem Zurie-nak éa Niall-nak is hogy nem lesz több feszkó!-tettem kezeimet tökéletes mellkasára.
-Jól van baba.De ha kellek itt vagyok!- adott egy puszit homlokomra, majd ajkaimra és egymás szuszogására elaludtunk.
Amint felkeltem szaladtam felöltözni, és Niallel útnak indultunk a kórház felé. Amikor beértünk egész jó kedvünk volt, és átkarolva egymást mentünk a folyosón.
Hirtelen pár nővérke és orvos rohant el mellettünk. Niall-el egymásra néztünk ijedten siettünk oda. Abba a szobába szaladt mindenki ahol apa volt. Megijedtem! És a félelmem nem is csillapodott. Sőt! Megálltunk az ajtóban és apát próbálták újra éleszteni, de a gép csak sípolt. Niall ordibált, őrjöngött. Án az ajtóban álltam megsemmisülve. Nem volt se kép, se hang. Amikor kapcsoltam segítettem a nővéreknek kintebb hozni Niallt. Később az orvos szomorúan kijelentette. - Sajnálom, elvesztettük!
Testvérem előttem térdre rogyott és lábamba kapaszkodott. -Neeem! Ne!-kiabáltam, de semmi értelme nem volt. Zokogtunk mind a ketten. És elkellett fogadnom.
Apa... Meghalt!
Bells xx
Szemeimbe egy könnycsepp szökött.
-Na gyere, megfagysz te kis bolond!
-Harry!- húztam vissza, és egyből meg is öleltem . -Köszönöm!
-Szívesen!-elindultunk, majd óvatosan bele léptünk a vízbe ami jó meleg volt.
Körül-belül fél órája kint lehettünk, de nem fáztunk sőt! Még melegünk is volt. Amikor kiszálltunk gyorsan beszaladtunk és megtörölköztünk. Bementünk a régi szobámba és sokat beszélgettünk.
Lassan fölé kerekedtem és lágyan megpusziltam gyenge pontján. Amit tudom, hogy imád! Lágyan elmosolyodott és beleharapott alsó ajkába.
-Imádom amikor ezt csinálod!- suttogta.
-Tudom! Azért csináltam!-elmosolyodtam.-Biztos nem jönnek haza anyuék?
-Biztos! Meg dumáltuk, hogy nálunk lesznek és ha van valami csörögnek. Miért?
-Mert nem szeretném, ha pont ránk nyitnának!-nevettünk.
-Óh, hát akkor majd óvatos leszek, hogy ne legyünk nagy hanggal!- fordított helyzetünkön nagy vigyorral.
-Én is attól félek!- nevettem.
Lágyan megcsókolt, és hajába túrtam. Csókjai egyre forróbbak lettek, amit nagyon élveztem. Majd átadtuk magunkat az egymásnak és az este minden pillanatát kiélveztük.
Reggel boldogan keltem fel. Olyan érzés fogott el, mint amikor ott voltunk a nyaralóban.Csodálatos.
Lassan kimásztam az ágyból és ki igyekeztem a konyhába. Csináltam egy kis pirítóst. És egy tálcán bevittem a még alvó szerelmemnek. -Jó reggelt Kicsim!-suttogtam neki, mi közben végig simítottam puha arcán.
-Jó reggelt Szépségem!- küldött felém egy álmos mosolyt.
-Gyere ülj fel, hoztam neked reggelit!
-De aranyos vagy. Köszönöm!- nyomott egy lágy csókot ajkaimra. Gyorsan megette, sőt még én is kaptam pár falatot. Nem sokkal később megérkeztek anyuék.
-Sziasztok.-köszöntünk nekik.
-Sziasztok, hát ti? Azt hittük még alszotok.
-Nem, már fent vagyunk egy ideje.-jött közelebb Harry.
-Jaj, anyu! Leget nem is volt idejük aludni.- nevetett perverzen Emma.
-Kislányom!- szólt oda mosolyogva anya.
-Igen! Emma!- nevetett mögöttem a kis göndör. Gyorsan össze pakoltuk a cuccainkat, és beülve a kocsimba haza mentünk.
Otthon üldögéltem a szobámban a mikor érkezett egy hívásom. Ismeretlen.
-Haló!-szóltam bele félénken.
-Jó napot. Elena Navel?- kérdezte egy kedves férfi hang.
-Igen. Én vagyok az. Miért?
-Az Ön édes apja Trant Horan?
-Igen, Ő az. Történt valami?- kicsit kezdtem aggódni.
-Én Dr.Stan vagyok, és az édesapját beszállították kórházunkba, és a fiát nem értük el.
-Mi? Miért? Mi történt? És- és jól van?
-Szívrohamot kapott otthonában, de már stabilizálták az állapotát.-mondta nyugtatóan.
-É-értem. És itt van a belvárosban igaz?
-Igen, ha bejönne megköszönném, ugyanis itt van a kislány és eléggé megviselték a történtek.
-Te jó ég! Máris ott vagyok!- gyorsan megszakítottam a vonalat és szaladtam Niall szobájába ahol ő békésen aludt.
-Niall! Ébresztő!- ordítottam kétségbe esetten.
- Elena, nyugi van! Mi történt, hallod?- nézett rám aggódva.
-Apát beszállították a kórházba! És szegény Zurie is bent van egyedül! A kocsinál várlak siess!- kirohantam a járműhöz és Niall szinte azonnal sietett utánam. A kocsiba beszállva már száguldottunk is. Alig pár percbe telt mire oda értünk, majd azonnal szóltunk a recepciósnak.
-Jó napot! Trant Horan-hez jöttünk.-mondta Niall sürgősen.
-Jó napot! Már is, azt mondja második emelet, jobbra az utolsó ajtó.
-Köszönjük!- megragadta kezem a szőke fiú, és szinte felszántottuk lábunk alatt a padlót. Amikor felértünk egyből megpillantottuk az összetört kislányt. Oda szaladtunk hozzá és hevesen magunkhoz öleltük. -Jól vagy Kincsem?- emelte fel apró fejét Niall.
-Nem! Apa, apa...-zokogott. Ekkor kijött egy orvos az ajtón és Niall oda szaladt, én pedig karjaimba vettem Zuriet.
Az orvosok még vissza mentek egy részletesebb ki vizsgálásra. Addig én levittem a friss levegőre a kis csajt.
Kint lehuppantunk a lépcsőre és pár perc némaság után, Zurie törte meg a csendet.-Elena, félek!-suttogta szipogva.
-Ne! Ne! Ne félj kicsim! Míg én és Niall itt vagyunk melletted semmitől nem kell félned!- öleltem át az összetört kis csajt. .
-És mi lesz apával? Miért nem állsz ő mellette is? Otthon is az van, hogy így Elena, úgy Elena közben meg nem is beszéltek a papával! -mondta sírás közepette.
-A papa nagyon megbántott engem, de most megígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy meggyógyuljon és kibéküljünk! -tettem szívemre a kezemet.
-Köszönöm! Szeretlek Elena!- ölelte át a nyakam, én pedig karjaimba vettem és vissza mentünk Niallhöz.
Idegesen járkált fel s alá, csípőre tett kézzel.
-Na van valami hír?- érdeklődtem.
-Még semmi! De Harry már úton van, keresett és szóltam neki. -mondta a szőkeség.
-Jól van, nyugodj meg. Gyere ide!-oda húztam magamhoz és szorosan megöleltem. Ő is így tett, talán még pár könny cseppet el hullajtott, de arcát vállamba fúrta hogy véletlen se lássam mennyire összetört belülről.
Ekkor hallottunk egy ajtó csapódást, elhúzódtunk egymástól és elindultunk a fehér köpenyes felé.
-Jó napot! Magácskával beszéltem telefonon?- kérdezte tőlem a doktor úr.
-Igen, Elena Navel. Ő a bátyám Niall Horan.
-Üdvözlöm! Én vagyok Dr.Stan.- fogtak kezet.
-Van valami hír az apámról?- türelmetlenkedett Niall, én pedig megszorítottam kezét jelezve, hogy "Nyugi, itt vagyok veled!".
-Nos, Mr. Horan-nek enyhe szívrohama volt, de az okát még mindig nem tudni biztosan. D egy biztos! Nem kell aggódniuk! 1-2 Napig bent tartjuk őt megfigyelni, de hamarosan teljes mértékben a régi lesz.-bíztatott minket egy mosollyal a doki.
-És Dr. Stan belehet hozzá menni?- kérdeztem tőle reménykedve.
-Igen be. De szigorúan csak egyesével, maximum ketten, és csak néhány percre. Szüksége van a pihenésre. És ne izgassák fel semmivel!- utasított minket, majd távozott.
Épp szóra nyitottam volna a számat, de Niall megelőzött.
-Menj nyugodtan!- mosolygott rám, adtam neki egy puszit és lassan kezemet a kilincsre emeltem.
Benyitottam és akkor megláttam őt az ágyon feküdt. Leültem mellé és sóhajtottam egyet ahogyan végig néztem rajta. -Elena...- mondta a nevem gyengén.
-Itt vagyok! Szia apa!- suttogtam, és félve egy kicsit megfogtam egyik kezét, ő meg szorított egyet rajta, mitha nem hitte volna el.
-Elsem hiszem hogy tényleg itt vagy!
-Pedig igen! És nem is megyek el. Vagy is el megyek majd de vissza jövök még.
-Sajnálom! Sajnálom amiket tettem De nagyon...Nagyon büszke vagyok rád!
-Tudom! Tudom! A lényeg, hogy meggyógyulj, és utána mindent elrendezünk... Megígérem!De most mennem kell, még be szeretne jönni Zurie és Niall. Később jövök.-adtam egy puszit homlokára és kisétáltam.
AZ ajtóban már vártak, hogy mikor tudnak bemenni és Harry is kint üldögélt a váróban. Amikor meglátott egyből felpattant és magához ölelt.
-Mi lesz ah mégse jön rendbe? Nem akarok tőle haragban elválni!-törtem meg a csendet.
-Nem lesz semmi baj! Minden rendbe jön és elrendezitek ezt az egészet, jó? Most pedig nyugodj meg, most már itt vagyok én is melletted!-nyugtatott Harry.
Niallék sem voltak bent túl sokáig, sőt Zurie még be is aludt. -Elena beszélhetnénk?-szólt halkan Niall.
-Várj, megfogom a kiscsajt! A kocsiban várlak.-mondta Harry és a kezében tartva Zuriet el sétált.
-Mondd, Niall jól vagy?- tettem kezemet a vállára.
-Persze. Vagyis nem, fogalmam sincs...!
-Nyugi apa fel fog épülni!
-Honnan tudod még csak nem is beszéltek egymással!
-Tudom. És te is tudod miért! De próbálok megbocsájtani, viszont fogalmad sincs milyen nehéz ez nekem!
-Jól van, együtt megoldjuk! Okés hugi? Szeretlek!- mondta miközben megölelt.
-Szeretlek!-én is úgy tettem, majd átkarolva egymást lementünk a kocsihoz, ahol Zurie és Harry már bent ültek a járműben. A haza fele út csendben telet el.
Otthon sem hoztuk fel a témát, csak lefekvés előtt kérdezett rá Harry.
-Nagyon kiakadtál azt látom, de azt hittem utálod őt, vagy még se?-kérdezte.
-Nem tudom!Abban is segített, hogy téged megtaláljunk, és nem szeretném őt úgy elveszíteni, hogy nem beszélünk.-sóhajtottam.
-És akkor most mit fogsz csinálni?
-Hát először is épüljön fel, és azután majd lesz valahogy. Rengeteg kérdésem lenne hozzá. De mégígértem Zurie-nak éa Niall-nak is hogy nem lesz több feszkó!-tettem kezeimet tökéletes mellkasára.
-Jól van baba.De ha kellek itt vagyok!- adott egy puszit homlokomra, majd ajkaimra és egymás szuszogására elaludtunk.
Amint felkeltem szaladtam felöltözni, és Niallel útnak indultunk a kórház felé. Amikor beértünk egész jó kedvünk volt, és átkarolva egymást mentünk a folyosón.
Hirtelen pár nővérke és orvos rohant el mellettünk. Niall-el egymásra néztünk ijedten siettünk oda. Abba a szobába szaladt mindenki ahol apa volt. Megijedtem! És a félelmem nem is csillapodott. Sőt! Megálltunk az ajtóban és apát próbálták újra éleszteni, de a gép csak sípolt. Niall ordibált, őrjöngött. Án az ajtóban álltam megsemmisülve. Nem volt se kép, se hang. Amikor kapcsoltam segítettem a nővéreknek kintebb hozni Niallt. Később az orvos szomorúan kijelentette. - Sajnálom, elvesztettük!
Testvérem előttem térdre rogyott és lábamba kapaszkodott. -Neeem! Ne!-kiabáltam, de semmi értelme nem volt. Zokogtunk mind a ketten. És elkellett fogadnom.
Apa... Meghalt!
Bells xx
Haha de bolondok :DD
VálaszTörlésÉs mi lesz Niall meg Elena apukájával?? :O