16. Fejezet

Hali drágáim!

Nos, akkor először is boldog új évet!

Másodszor pedig meghoztam az új részt, és ugye nem soká lesz a blogom első évfordulója, de addig még  jön egy rész. Szóval próbálom minél előbb hozni, és jó szórakozást, remélem tetszik majd!

Jó olvasást!

Csók! 

16.Fejezet- Új család!

Hirtelen elcsuklott a hangom és a földre hullottam.

Nem kaptam levegőt, egy nővérke próbált lenyugtatni.

 -Elena! Kelj fel! Elena!- mondta hangosan a nő, de a hangja megváltozott. Mély, és rekedtes lett, Harryé volt.

Ekkor össze szorítottam a szemem, és ki nyitottam azt.

Harryt láttam meg fölöttem, de könnyeim miatt amik a szememben gyűltek homályosan láttam.

Gyorsan felültem, Hazza pedig magához ölelt.

 -Jól vagy? Tudod te hogy megijesztettél?- mondta ölelve engem.

 -Mi-mi történt?- dadogtam megszeppenve, míg a könnyeim ki törtek belőlem.

 -Álmodban össze-vissza kiabáltál. Mindenfélét.Nagyon rám hoztam a szívrohamot!

 -Saj-sajnálom! Nem akartam, csak egy rossz rémálom volt, ugye? Apa nem halt meg igaz?- kérdeztem a kezét szorongatva.

 -Nyugodj meg, apukád rendben van! Ma megyünk be hozzá.- nyugtatott meg egy csók kíséretében. Nagy kő esett le a szívemről. Én tényleg szeretném rendbe hozni a dolgokat apával, és jó érzés tudni, hogy Harry teljes mértékben mellettem áll.

Az álmom miatt még kissé parázok, de remélem álom is marad. Később mikor már felöltöztünk, Harryvel elmentünk a kórházba. Niall már ott volt.

Megbeszéltük, hogy felváltva leszünk bent. Mosolyogva köszöntöttek minket.

 -Na jó, menjünk haver. Minden jót Mr.Horan, szeretlek kicsim csörögj ha jöjjek érted.- elköszöntek tőlünk, nekem még nyomott egy puszit ajkaimra, és mosolyogva siettem apához. -Na mizujs?- kezdtem a beszélgetést miközben lehuppantam mellé.

 -Gyere ide hadd öleljelek meg!- próbált fentebb ülni.

 -Várj segítek!- úgyis tettem így már könnyedén meg ölelhettük egymást.  

 Nem szólt egyikőnk se semmit.

Ide most nem is kellettek szavak, a tettek önmagukért beszéltek. 

Később meghozták az ebédet, de inkább lementem a büfébe és vettem pár szendvicset, és két Nando's-t. Majd vissza mentem a kórterembe. Apámnak egyből felcsillant a szeme, és neki estünk elpusztítani az ebédünket.

 -Szerinted Emma most nagyon utál?

 -Nem hiszem. De ígérd meg, hogy ha haza engednek innen, négyesben leülünk és megbeszéljük.- mondtam neki határozottan két falat közt.

 -Négyesben?-értetlenkedett.

 -Igen. Te, én, Emma, és Niall. Neki is joga van tudni.

 -És anyátok?

 -Szerinted tudnál vele erről beszélni? Ő ezt már lezárta, neki csak az számít, hogy vissza kapta Emmát és kész.

 -Érthető. Annak idején jól bele tiportam a lelkébe, pedig szerettem őt. 

 -És mi van Niall és Zurie anyukájával?

 -Maura egy tündér. Örülök hogy rátaláltam. Most Írországban van, dolgozni.- mondta őszintén. Boldog vagyok, hogy végre nyíltan beszélgetünk. 

Később elköszöntem tőle, és írtam Harrynek.

 "Szia. Na kész vagyok jöhetsz ha ráérsz.

  Puszi, Szeretlek.                Elena xx"

Erre csak ez volt a válasz:

 "Oké baby. Sietek. Puszi! Hazza xx"

Pár perc múlva meg is érkezett. Leparkolt és oda jött elém.

Amint kiléptünk az ajtón a semmiből egy csomó fotós jelent meg körülöttünk. Harryvel kéz- a kézben siettünk a kocsihoz. Kinyitotta az ajtómat majd amint beültem, ő is ezt tette a kocsit megkerülve. És gyorsan elhajtottunk a helyszínről.

***

Sötétedéskor kimentem egy kicsit a kertbe, gondolkodni. Az életről, a sorsról. 

Kiskoromban az apám elhagyott, elhitették velem hogy a szeretett testvérem meghalt, majd a legjobb barátnőmmel rossz társaságba keveredtünk és majdnem oda is  vesztünk. Aztán megismerkedtem az új családommal.

A sok bal szerencse és kín után, jött az igaz barátság, boldogság, szerelem.

Depresszióba, majd szerelembe estem. Nem rég egy senki voltam, most meg feltörekvő énekes.

Vissza kaptam az apámat. Vele Niallt, Zuriet és Emmát. A testvéreimet. És itt van Harry. Ő neki köszönhetek minden jót ami velem történt. Amióta Ő jelen van van az életembe ... minden megváltozott.

Gondolataimba mélyedve nem is vettem észre, hogy Harry ott áll az ajtóban és engem vizsgál.

 -Nem zavarlak?- jött közelebb nagy mosollyal.

 -Soha. Mióta állsz ott?

 -Egy ideje.-ölelt meg.Kicsit játszadozni volt kedvem, szóval a hideg kezemet óvatosan bevezettem pólója alá, míg ő békésen ölelt és hozzá nyomtam a kezem a hátának. 

Ő hirtelen nagyot ugrott, belőlem meg kitört a nevetés. 

Sértődötten, és meglepetten nézett rám, ezért kicsit próbáltam vissza tartani a nevetést, elég kevés sikerrel. Láttam az arcán egy laza mosolyt amikor rápillantott a karórájára. Tudtam mit jelent. Az öntöző rendszer.

Próbáltam elfutni, de vissza rántott a kezemnél fogva.És ahogy felé pördültem azzal a lendülettel karjaiba kapott.

  -Na fürödjünk drágám!- nevetett gonoszan.

Suttogva vissza számolt és ekkor beindult a locsoló. Sikoltottam egyet, ő pedig csak nevetett. 

Csak pörögtünk a lehulló vízben. A végére már én is élveztem. Letett a földre és csuron vizesek voltunk.

 -Milédy, egy táncra?- hajolt meg előttem.

 -Számomra a megtiszteltetés!- nevetve csináltam egy pukedlit, majd idétlenül ugráltunk és nevetgéltünk.

 -Na gyere Elly, menjünk be mert még megfázunk!- ölelt át kacagva, majd puszit nyomott vizes homlokomra. Bent megtörölköztünk, majd lefeküdtünk aludni.

Reggel nagy nehezen felkeltünk, és egyből egymásra mosolyogtunk. Harry lement reggelizni, én pedig próbáltam össze szedni magam a szobában. Majd Niall lépett be az ajtón.  -Szia Hugi!-köszöntött egy puszival.
 -Jó reggelt.- viszonoztam azt.
 -Ő, figyelj arra gondoltam, hogy ha apát haza engedik a kórházból én úgyis maradnék vele Bradford-ba, és szerintem jó lenne ha te is velem maradnál, na meg Emma is.- vetette fel az ötletet félénken.
 -Komolyan? Ez.. ez nem is rossz ötlet. Én benne vagyok!- mondtam lelkesen.
 -De jó, és Emm?
 -Nem soká szerintem átjön és akkor beszélek vele.
 -Köszönöm, ez sokat jelent nekem. 
 -Mit köszönsz? Ez tényleg remek ötlet!
 -Azt, hogy most is mellettem vagy, pedig pontosan tudom milyen nehéz ez neked!
 -A bátyám vagy! Ez természetes! Szeretlek Niall, és soha nem is fogsz most már levakarni magadról!-kuncogtam.
 -Most viccelsz? Elvárom, hogy rajtam lógj, mivel te az én húgom vagy! De azért a kajámtól tartsd távol magad!- szűkítette össze a szemeit, és megölelt.-Szeretlek!- súgta.
Erősen magamhoz szorítottam, majd elváltak útjaink. Én lementem Harryhez, ő pedig ment Zuriért- onnan meg a kórházba. 
 -Harry.- szóltam neki, majd oda siettem a pulthoz.
 -Mondd kedves.- mosolygott.
 -Lehet hétvégén nem leszek itthon.
 -Hogy-hogy?- lepődött meg.
 -Niall-al beszéltünk most reggel, és arra jutottunk, hogy apával töltünk egy kis időt Bradfordban.
 -Óh, értem.  És Emma meg Niall is megy?
 -Igen! Jó lesz egy család erősítő hétvége.-mosolyogtam.
 -Hát az jót fog tenni nektek!- puszilta meg az egyik kéz fejemet.- De hiányozni fogsz!
 -Te is nekem! De majd meg oldjuk, mint eddig.- biztattam, majd puszit leheltem ajkaira, amiből csók lett.
Csókból pedig, egy lassú- ritmusos csók csata lett.
 -Sziasztok!- köszönt ránk jó hangosan Louis, amitől megijedtem és ennek eredménye ként Harry ajkait megharaptam. 
 -Áh...- szisszent fel, majd megnyalta pirosló ajkait.
 -Bocsánat. Louis volt a hibás!- mutogattam a mellettem álló fiúra, aki nagyra nyílt szemekkel nézett rám.
 -Nem is igaz! Nem én haraptam bele Harrybe!- húzta ki magát, majd győzedelmesen eltávozott a hűtőhöz. Hazza kacagott egyet, majd apró megpuszilta a nyakamra.
A puszi után beleharapott bőrömbe, majd még egy puszit nyomott rá. -Te, ha ez holnap megfog látszani kinyírlak!-nevettem. Ő csak dobott egy puszit és csatlakozott Louishoz.Ekkor betoppant Eleanor.
 -Sziasztok!- köszönt ő is jó hangosan. Tényleg olyan mint Lou, csak lányban. -Szia.-köszöntem mosolyogva.
 -Tudnál nekem segíteni oda fent?
 -Persze, menjünk!- vettem el tőle vagy két szatyrot.
Felmentünk az én szobámba és ott lepakoltunk.
 -Biztos nem baj, hogy a te szobádban pakoljuk le őket?- ült le az ágyra fáradtan.
 -De hogy is!Én úgy is általában mindig Harry szobájában alszom.-legyintettem.-De mi ez a sok cucc?
 -Ezek kérlek szépen majd kellenek a leány búcsúmhoz.
 -Héé! Azt hittem én fogom rendezni, meglepetés ként.- biggyesztettem le a számat.
 -Óh, bocsánat. De akkor majd csak miattad meglepődöm. Okés?- húzta mosolyra ajkait és kitárta kezeit felém.
 - Oké.-öleltem meg.-És mit kell segíteni?
Felhívtuk Danielle-t, Perriet, pár barátnőjét, és Emmát meg Roxyt is.
Pár órával később:
Niall most az előbb írt SMS-t, hogy pakoljak össze néhány ruhát, meg cuccot magamnak meg neki is, mert apát kiengedték a kórházból és nem soká jön értem. Nagy nehezen sikerült rá beszélnem Emmát is, hogy jöjjön velünk. Gyorsan elő kaptam a bőröndömet és addig Emma is hazament összepakolni mert itt volt nálam. Az utolsó cuccokat raktam el amikor lentről ajtó csapódást hallottam. -Harry te vagy az?- kiáltottam ki.
 -Igen, jövök szívem!- jött be a szobába.(Imádom amikor így becézget, olyan jó érzés hallani.)
 -Segítenél összehúzni?Én ráülök te meg összehúzod.- helyezkedtem rá a bőröndre. 
 -Persze, de mi ez a bőrönd? Elmész?
 -Hát Niall szólt, hogy apát haza engedték és nem soká jön értem. Na meg Emmáért is.
 -Ja hogy úgy. Azt hittem lesz még egy kis időnk elbúcsúzni.- mondta kicsit szomorkásan, és földnek szegezte tekintetét.
 -Még van  néhány percünk kettesben.- vigyorogtam rá, és össze kulcsoltam kezeim nyaka körül. Tökéletes ajkait ő is mosolyra húzta, és  nem bírtam ki. Muszáj volt újra megízlelnem csókjai édes ízét. Ő vissza csókolt miközben egyik kezével derekamat fonta át, másikkal pedig hátamat cirógatta. Nagy nehezen ajkaink elváltak egymástól levegő hiány veszélye miatt, de még mindig nem eresztettük el egymást. Akkor húzódtam el tőle amikor lentről szó szerint becsapódott a bejárati ajtó. Riadtan siettem ki a lépcsőhöz, Harry pedig mögöttem jött. Akkor megláttuk Liamet, hogy feldúltan megy be a konyhába. Mi is lementünk és aggódva néztük ahogyan önt magának egy pohár vizet, majd idegesen leteszi azt. Ki fele jövet belénk ütközött. -Óh, sziasztok.Hát ti itthon vagytok?- tördelte a kezeit idegesen, amit próbált leplezni.
 -Liam, mi a baj? Hmm?- kérdezte Harry.
 -Semmi, semmi. Mi lenne? Jól vagyok!-próbált lerázni minket, de én utána mentem.
 -Na ki vele! Mi a baj? Nem szoktál te ilyen lenni!- mentem be utána a szobába. Leült az ágyra és kezeibe temette arcát. Mellé sétáltam és rátettem kezem egyik vállára. 
 -Nem akartam őket megbántani!- sóhajtott.
 -De kiket?
 -Hát a Directionereket!
 -Miért? Mit csináltál?
 -Egy lány oda jött kérni egy képet meg autogramot,  és oda jöttek egy csomóan. Alig kaptam tőlük levegőt. Majd nem leszedték a ruhámat, Paul is alig tudta őket lefogni. Elkezdték páran szidni Daniellet is, amin felkaptam már tényleg a vizet, és kiabáltam! Rájuk kiabáltam, és beszálltam a kocsiba.
 -De hisz jogosan tetted!
 -Viszont higgadtabban is kezelhettem volna a dolgot, nem?- nézett rám értetlenül.
 -Lehet. Ha ők is ezt tették volna. De nem ezt tették! Letámadtak, és bántották a szerelmed! Habár, egy bocsánat kérés Twitter-en... nem árthat.
 -Jó persze... de akkor is bánt a dolog.
 -Értem én. Jobb lesz ha bocsánatot kérsz tőlük, hidd el!- néztem rá biztatóan. Szó nélkül felállt és megölelt.
 -Elena... itt van Niall a kocsival.- szólt be Harry.
 -Jól van, megyek! Na szia Liam, fel a fejjel!
 -Szia. Köszi mindent. -adott egy puszit homlokomra, majd kimentem és hátulról jól megöleltem Harryt.
 -Kész vagy hugi? Ideje menni.- állt meg mellettem Niall.
 -Igen. Adnál nekünk egy percet elbúcsúzni?
 -Persze, a kocsiban várlak.
 -Szeretlek, hiányozni fogsz!- ölelt meg váratlanul Harry.
 -Szeretlek, én is! Két nap és jövök! Oké, két nap?! Már hiányzol!- adtam neki egy gyors puszit majd elindultam. Ő elvette tőlem a bőröndöt és ki vitte. Niall betette a kocsiba majd mi is beszálltunk és útnak indultunk Emmáért.
Miután felvettük őt is, bekapcsoltuk a kocsiban a rádiót és hangosan énekeltünk vele. Amikor a városba értünk felszólalt. -Na végre majd éhen halok!
Mi Emmával hangosan elkezdtünk nevetni míg ő csak nagy szemekkel nézett ránk.
 -Mi van? Én tényleg éhes vagyok!-mondta felháborodva.
 -Niall te mindig éhes vagy.- nevetett Emma.
 -Jól van lányok! Ezt megjegyeztem, hogy kigúnyoljátok a kedves, aranyos bátyátokat aki furikáz titeket!- mondta durcásan, majd tekintetét az útnak szegezte.
 -Ajj.. Tudod hogy szeretünk!- nyomtam oldalról puszit a puha pofijára. 
 -Na így más sokkal jobb. És meg is érkeztünk.
Lelassított majd beállt a felhajtóra és leállítottam a motort. Gyorsan kiszálltunk, fogtuk a csomagjainkat és követtük Niallt a bejárati ajtóhoz. Azon belépve egy kis otthonos lakás tárult elém. Alig vettem le a cipőmet már Zurie szaladt oda hozzánk. 
 -Elena! Emma! Mit kerestek itt?- ölelt meg minket.
 -Ígértem valamit. És az ígéret szép szó..
 -Ha megtartjuk úgy jó!- fejezte be helyettem.
 -Pontosan.-suttogtam.
 -Emma gyere, megmutatom a szobámat.- húzta maga után Zurie.
 -Gyere Elly, megmutatom én is melyik apa szobája.- megfogta a kezem és elvezetett apuig, aki aludt a szobájában. Megmutatta a saját szobáját is, és megbeszéltük hogy ott alszunk. Elfogunk férni hisz egy nagy ágy meg egy heverő is van bent. Kicsit leültünk és beszélgettünk, amit Niall haskorgása zavart meg.
 -Hahó! Trant drágám, Zurie, Niall! Megjöttem!- hallatszott kintről egy kedves női hang.
 -Ez anya!? felállt majd kisietett a folyosóra.- Zurie itt van anya!- kiáltott a szobája felé.
 -Mamaaa!- sikította Zurie, és oda rohant Niallt maga után húzva. Mindketten megölelték.
Én és Emma csak álltunk egymás mellett és néztük ezt az idilli pillanatot, amit őszintén jó volt látni. Tudom mennyire hiányzott már nekik az anyukájuk.
 -Drágáim, de hiányoztatok!- szorongatta magához őket. -Jaj de vak vagyok! Észre se vettelek titeket. Bizonyára te lennél Elena, te pedig Emma.- mutatott ránk majdnem jól.
 -Fordítva. Én vagyok Emma. Ő a testvérem Elena.- helyesbített Emma, amin a tündéri nő nagyon kacagott.
 -Könnyű megjegyezni. Elena haja hosszabb, és szemtelenebb is mint Emma.- ölelt át minket Niall.
 -Jól van, köszönöm fiam. Egyébként szólítsatok csak nyugodtan Maurának. - mondta kedvesen Maura.Majd távozott a konyhába készíteni valami harapni valót.
 -Szóval szemtelen lennék?- álltam meg Niall előtt csípőre tett kézzel. 
 -Igen! Ki csúfolt ki a kocsiban is? Hmm? Na? Na ki? Te! Te voltál kisasszony!- csikolt meg.
Apa pont akkor lépett ki az ajtón Zurieval a hátán, én nem vetem őket észre és rá tapostam apa lábára. Amikor megfordultam megöleltem bocsánat kérően és nevettünk.. mindenki. 
 -Apa Niall csikol, és azt mondta szemtelen vagyok!- árulkodtam neki.
 -Nem igaz! Ő kezdte!-mutogatott felém.
 -Fiam, ne piszkáld a kisebbet!- parancsolt rá mosolyogva. Én meg mint egy pisis öltögettem rá a nyelvem.
 -Elena te pedig ne incselkedj a nagyobbakkal!- fejezte be mondandóját.
 -Háá!- ugrott egyet Niall.Komolyan mint a kicsit olyanok voltunk. -Kész az ebéd!Gyertek. 
Húúh, hát Maura főztje egyszerűen tökéletes. Úgy tele ettem magam, hogy azt hittem szétpukkanok. Pihenés képpen ebéd után Zuriet lefektettük aludni és a nappaliba leültünk beszélgetni. Tisztáztuk a dolgokat. Végre azt hiszem tisztán látok mindent, és hogy mit miért csinált apa. De ezt majd később elmondom..
 *Reggel*
Amikor kinyitottam a szemeimet a Niall szobáját fedeztem fel. Bátyám még ki volt dőlve mellettem, a másik oldalamon pedig Zurie és Emma feküdt. 
Össze tolták a két ágyat? Hát biztos, nem emlékszem rá!
Csak arra, hogy Niall vállán elaludtam film nézés közben. De sajnos hiába volt jó a tegnapi nap vissza kell mennünk Londonba. Harry vár engem. Istenem Harry... Tegnap egész nap nem is hallottam a hangját, kivéve reggel amikor elköszöntünk egymástól. Úgy magamhoz ölelném most, de előbb valami sokkal nehezebb feladat vár rám. Elbúcsúznom az új családomtól.

*Harry szemszöge*

Már délután négy óra.

El sem hiszem, hogy második napja nem tudtam megölelgetni, vagy puszilgatni a barátnőmet. Mi lesz velem a turné alatt? Már előre félek.

Na végre, csak emlegetni kell őket.Niall kocsija megállt a ház előtt. Ki nyitottam az ajtót, és megálltam ott. Nem is kellett sokat várnom.Elena kipattant a kocsiból és szó szerint nevetve karjaimba ugrott.  

*2 hónap múlva*

*Elena szemszöge*

Úr isten el sem hiszem, hogy végre December 23.-a van. Az elmúlt két hónap gyorsan eltelt.Megünnepeltük Niall születésnapját, és sajnos el kellett halasztanunk a leány búcsút, na meg az esküvőt is. Elena nagypapája kórházba került, így most elutaztak. És mivel holnap karácsony ők nem töltik itthon. Ami azt illeti Liam is hazament, Zayn meg Niall is. Csak mi maradtunk itthon, de mi sem sokáig. Elutazunk Holmes Chapel-be, Harry szüleihez. Anya, Pj és Emma is jönnek. Már el is indultak külön, talán már oda is értek.  -Elena..-szólt halkan Harry.

 -Igen?

 -Tudom, hogy jelentéktelen dolog, de én akkor is izgulok. Ez lesz az első karácsonyunk együtt. Még hozzá a családjaink is ott lesznek.

 -Igen, olyan furi. Nem? Röpke féléve vagyunk együtt így, mégis gyökerestül megváltoztatta az egész életünket.- mondtam neki míg ő hátulról át ölelt.  

 -És még is életem legszebb féléve!- dörmögte fülembe. Megfordított, majd lassan megcsókolt. Nyelveink lassú táncot jártak. Csókjai ízét kóstolgattam, és abban a szenvedélyt, vágyat, szeretetet. Csatánkat Hazza rezgő zsebe szakította félbe.

 -Óh, bocsi ez anya lesz. Igen anya?- vette fel a telefont, de nem engedett el, fogta a derekam.- Nem tudom anyu, nem soká indulunk!Én is, puszi.Szia!- tette le durcásan.

 -Na?- nevettem az arc kifejezésén.

 -Ne nevess Bogyó!- pöckölte meg az orrom.

 -Bogyó? Akkor te meg..  hmm.. Maki!- böktem oldalba.

 -Jól van Bogyó! Amúgy bepakoltál már mindent, vagy?

 -Még nem mindent, ugyan is valami elvonta a figyelmemet...Maki!- kitértem kezei közül, és csábosan el sétáltam. Perszelő tekintetét pedig végig éreztem testemen. Alig tizenöt perc múlva beültünk a kocsiba, és elindultunk Holmes Chapel-be. Az úton játszadoztunk egy kicsit. Sok dolgot tudtunk meg egymásról, ismét. Meséltünk egymásnak vicces, kínos sztorikat egyaránt. 

 -Oké, szóval a koalákkal nem vagy jóban, és mi van a többi állattal?- kérdeztem kacagva.

 -A lovakkal sem állok szóba.

 -Miért?

 -Megfejelt!- bökte ki, ekkor tört ki belőlem az óriási nevetés. Ő is elkezdett nevetni és én sem bírtam abba hagyni. Az ilyen pillanatok miatt szeret az ember élni. Az út végére kicsit elfáradtam. Kibújtam a biztonsági övből, és vállára hajtottam a fejem. Kicsit kínozgattam.

A mutató, és a középső ujjammal játszadoztam a combján fel-le. -Piszkoskodsz?- mosolygott de nem nézett rám.

 -Én soha!- elvettem a kezem és összekulcsoltam ujjainkat. Kicsivel később, megérkeztünk.

 -Elena mielőtt be megyünk csak szólok, a házban jók a hang szigetelések!- vigyorgott.

 -Perverz vagy Harold!

Gyorsan kiszálltunk és oda sétáltunk az ajtóhoz ahol Anne állt. Egy öleléssel és puszival köszöntött minket, majd betessékelt. Harry felvitte a cuccainkat a szobájába, míg én köszöntem mindenkinek. Pj Gemmával beszélgetett, anyu Anne-nek segített be a konyhába, Emma, Harry és én pedig az asztalnál trécseltünk. 
Kicsivel később megvacsiztunk.
Mindenki elszállingózott aludni, pihenni.. csak mi maradtunk hárman.Anne, Harry meg én.
 -Te fogytál kis fiam? Pedig folyton eszel.-csipkedte meg.
 -Anyu! Nem is eszem mindig.- mosolygott míg átölelte őt.
 -Elena kordában tart.- mosolygott Anne.
 -Hát igen. Mellette muszáj lépést tartanom, mert még lecsapják a kezemről.
 -Azt te csak szeretnéd Edward!- mosolyogtam rá.
 -Na jó csajok, én megyek zuhanyozni. Nem ki beszélni!- adott egy puszit mind kettőnknek, majd távozott.
 -Elena, ezt még nem mondtam, de nálad jobb párt keresve se találnék a fiamnak.- érzékenyedett el Anne.
 -Köszönöm Anne, ez tényleg nagyon sokat jelent nekem. Tudod, Harry csodálatos.Egyszerűen már nem is tudnám elképzelni mi lett volna, ha ő nincs mellettem,
 -Igen, fogalmam sincs hogy tudtátok el kerülni egymást. Hisz egy városban nőttetek fel. De mindegy is, örülök hogy így alakult.
 -Én is nagyon! 
 -Na gyere már ide. Hadd ölelgesselek meg!- oda is mentem közelebb hozzá, majd megöleltük egymást. Úgy érzem most még egy szinttel közelebb kerültem Harryhez, és a családjához is. Gyorsan felmentem én is zuhanyozni és befeküdtem Harry mellé aludni.

Reggel van. December 24.-e, karácsony reggele, egyben Louis születés napja. 
 -Gyerünk hét alvók! Karácsony van, és esik kint a hó! Keljetek gyerekek!- kopogtatott az ajtón Robin, Harry apja. 
 -Harry, karácsony van.- keltegettem szerelmemet, még én is kómásan.
 -Még öt percet anyu!- motyogta, és elfordult a másik oldalára, a takarót pedig a fejére húzta.
 -Anyu?!-suttogtam ismétlően.-Gyerünk Harold! Ha nem kelsz fel, este nem lesz meglepetés ajándék karácsony alkalmából! Maki!
 -Fent vagyok!- fordult vissza vigyorogva. Csak elmosolyodtam szem forgatva, és fel akartam állni de Harry vissza rántott. Leültem, és kérdően néztem rá.
 -Csak egy csókot kérek. Egyet!- mutatta ujjával. 
Nem kellett kétszer kérnie. Megtettem amit kért. Olyan szerelmes csókot adtam neki, amilyet talán még soha. 
Gyorsan felkaptam Harry ingét, ami jó nagy volt rám, míg ő egy bokszerban kísért engem le a konyhába. 
 -Jó reggelt Kincsem.- adott egy puszit anyu.
 -Nektek is. De jó illat van, mi lesz a reggeli?
 -Füstölt szalonna, meg egy kis pirítós. Teát kértek hozzá?- kérdezte hátulról átölelve Anne.
 -Persze.- mondtam lelkesen. Míg én sertepertéltem a konyhába, és megterítettem Emmával, Harry az asztalnak dőlve nézte minden egyes mozdulatom. Amikor terítettem, megálltam előtte, és egy mozdulattal mögé tettem a tányért. Mosolygott, én is elmosolyodtam mikor bele néztem gyönyörű szemeibe. Lágyan megfogta a kezeimet és oda húzott magához. Derekamnál összekulcsolta ujjait.
Közre fogtam kezeimmel tökéletes arcát és ő lecsapott ajkaimra. 
 -Harry ne fald fel szegény lányt, már kész a reggeli.-poénkodott Rob (Harry mostoha apja), amin mindenki elkezdett nevetni.
 -Oké, akkor meghagyom desszertnek.- kacsintott Hazza, amitől én eléggé zavarba jöttem.
 -Robin hagyd már őket. Szerelmesek! Amúgy kész a reggeli, gyertek asztalhoz!- hozta oda a reggelit Anne.
Majd mindenki helyet foglalt és megkajáltunk. 
Utána gyorsan felöltöztem valami melegítőbe és a csajokkal, Emmával és Gemmával  neki álltuk besegíteni a sütögetésbe. A fiúk addig elmentek a lefoglalt karácsony fáért. Mire vissza értek mi is pont készen lettünk az ebéddel. A menü: 

• Hús leves -csiga tésztával
• Töltött kaposzta
• Krumpli püré, sült tyúkkal
• Kukorica, és francia salátával.

Mikor leültünk a megterített asztalhoz, Harry felállt áldást mondani.

 -Szeretnék köszönetet mondani mindazért ami történt velem. De legfőbb ként azért, hogy rá találtam Elenára, és most itt lehet velem és a családommal, ő és a szerettei. És kívánom, hogy ez még nagyon-nagyon sokáig így legyen. Ámen!

 -Ámen!- mondta mindenki, majd neki láttunk a lakomának. Alig vártam, hogy végezzünk mivel ebéd után mi következik?! A fa díszítés. Vacsora után pedig az ajándékozás. Úh remélem tetszeni fog Harrynek az ajándékom. Jó, persze én is kíváncsi vagyok mit kapok, de tényleg sejtésem sincs mit.

Amikor végeztünk nagy nehezen be szerencsétlenkedték a nappaliig a fát. Gemma meg Anne pedig már hozták is a rengeteg díszt. Izgatottan nyitottuk ki azokat, és kémleltük a sok gyönyörű díszt. Úgy döntöttünk minden féle színűt teszünk rá. Gemms, Emma, én és Harry díszítettük a fát. Egyenként rakosgattunk fel minden egyes darabot.

*Harry szemszöge*

Ez a karácsony eddig a legjobb. 

A nappaliban nagyon beleéltük magunkat a díszítésben.Persze néha sikerült lopnom Elenától néhány csókot. Olyan jó volt látni az arcán azt az örömöt, amit tudom, hogy én okozok. Imádom őt magamhoz ölelni mert mindig érzem milyen liba bőrös lesz mikor meztelen mellkasom hozzá ér. Szeretem őt zavarba hozni egy csöpke mosollyal, vagy csak simán örömöt okozni neki. 

Most egy kötött pulcsi van rajta, egy aganccsal a fején, én pedig egy mikulás sapit hordok a fejemen. 

    

Gyorsan feldobtuk rá a boákat, majd az égő sort. Most jön a csúcs dísz.

 -Rakhatom én?- nézett rám kis kutya szemekkel.Nem lehet neki ellen állni.

 -Jól van!- adtam be a derekam. De jutalmul kaptam egy puszit, már meg érte.

Pipiskedve próbálta elérni a fa tetejét, elég kevés sikerrel. Akaratlanul is elmosolyodtam a látványán. Lassan oda sétáltam hozzá és derekánál megragadva felemeltem. Így már könnyedén elérte a fa tetejét, és elhelyezte a csúcs díszt. Mindenki ott állt előtte. 

 -Oké.3-2-1!- és felkapcsoltam a karácsonyi égőt a fán. Gyönyörű látványt nyújtott. Elena oda bújt hozzám, én pedig büszkén öleltem magamhoz.

*Elena szemszöge*

Ahogy álltunk a fa előtt Harry-ékkel, rá jöttem a karácsony valódi értelme. A karácsony nem arról szól, hogy áll egy mű fenyő a házban, és méreg drága ajándékokat adogatunk egymásnak. Nem! Hanem arról, hogy egész nap sütünk, főzünk, készülődünk. Mert addig is a szeretteinkkel lehetünk. Azokkal akik a legfontosabbak számunkra. Ez is része a varázsnak, ahogyan az is, hogy együtt boldogan, bohóckova, nevetgélve  feldíszítjük a karácsonyfát. És mindegy, hogy szegények, vagy gazdagok vagyunk. Teljesen lényegtelen, mert az érzés ugyanaz! És a karácsony mindenki szívében ott él, csak kell valaki aki eszünkbe juttatja, és valaki aki szeret, mert csak akkor tudunk mi is viszont szeretni. Nekem megadatott az, hogy van egy családom. Egy család akik szeretnek, féltenek, óvnak. 

És ez az érzés csodálatos!

Nálunk is bekövetkezett a pillanat. Az ajándékozás.  Gyorsan felszaladtam a Hazza szobájába, és a kezembe kaptam a dobozokat. Alig tudtam elmenni a nappaliig, de nem estem el. Mindenki lepakolt a fa alá.

 -Oké, akkor én kezdem.- lelkesedett Gemma.- Boldog Karácsonyt!-mindenkinek átnyújtotta a kis ajándékát, és így haladtunk sorba. Mindenki kapott a másiktól valami kis apróságot. Most én következem.  Anne-nak egy párnát csináltattam, amin emlék buborékok voltak, azokban pedig képek. Gemma egy szépítkező szettet vettem még Bradford-ban.Szemfesték, púder stb.

Anyunak egy receptes könyvet, Pj-nek egy gördeszkát ajándékoztam. És jött Harry.

 -Boldog Karácsonyt Harry!- izgatottan bontotta ki az alaposan becsomagolt ajándékom. Amikor meglátta mit kapott, ami egyébként egy óra volt amibe ez volt bele gravíroztatva:"Szeretlek Hazza! Elenaxx" egyből magához ölelt. -Köszönöm szépen. Én is szeretlek! Most te jössz! Bontsd ki!- kezembe nyomta az ajándékom, én pedig szinte rögtön letéptem róla a csomagolást. Egy jövő évi naptár volt, amin a mi fényképeink voltak. Ahogy végig lapoztam azt vettem észre, hogy csak a 6.-dik hónapig van kép.

  -A többi képet nekünk kell majd beilleszteni, minden hónapban, mivel még csak 6 hónapja vagyunk egy pár. Boldog Karácsonyt drágám!- nyomott egy csókot ajkaimra. Még beszélgettünk lent egy keveset, majd mindenki felszállingózott a szobákba, ahogyan mi is.

Fáradtan dőltem le az ágyra. Harry lassan felmászott és rá ült a csípőmre. Tehát csípőm mellett térdelt, kezeivel pedig vállammal egy vonalban támaszkodott.

 -Szóval...- kezdett bele vigyorogva.-Mit is ígértél nekem reggel bogyóm?!

 -Te aztán nem vagy semmi szívem!- nevettem el magam. Kezeimet össze kulcsoltam nyaka körül és úgy húztam közelebb, hogy megcsókolhassam. Ajkaimra lecsapott, mint egy hiéna. De nem az a vad csók volt, inkább az-az édes és szenvedélyes fajta. Mindenesetre, ez volt életem legszebb karácsonya. És úgy érzem ez az este csak jobb, és jobb lesz.

                          Bells xx