17.Fejezet

Sziasztok drágáim!
Na megérkeztem az évad utolsó részével!De semmi vész még csak most kezdődik a második évad, és az izgalmak.
Kész az új fejléc, és a Trailer is :)
Jó olvasást, és örülnék pár kominak is :) 
 
17.-Fejezet- Békülős új évet!

Reggel van. Egy gyönyörű hóeséses reggel. Az éjjel alig aludtunk pár órát. De meg érte. 

 -Jó reggelt Szépségem!- dörmögte Harry, bár még a szemét se nyitotta ki.

 -Jó reggelt Hazza!-fordultam felé.-Én lemegyek csinálni valami reggelit. Majd gyere ha magadhoz tértél.- mosolyogtam. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és elindultam a konyhába. A házban még mindenki más aludt, szóval igyekeztem halkan pakolászni. Kerestem egy nagy serpenyőt, és elkezdtem készíteni a tojásrántottát virslivel, illetve kolbásszal, csak az íze kedvéért. Kavargattam pont a reggelinket, amikor két kezet éreztem a hasamnál.

 Harry volt az, nyakamtól elvette a hajamat, közelebb emelt magához, és apró csókokkal hintette be puha bőrömet.

 -Megterítenél drágám? Mindjárt kész van a reggeli.-suttogtam neki, mivel vállamon pihentette kócos fejét. -Persze szívem!- nyomott egy puszit ajkaimra, majd tette ami kértem. Reggelizés közben csatlakoztak hozzánk a többiek is. Utána gyorsan felöltöztünk, és lementünk a nappaliba, a fiatalsághoz. 

 -Skacok, csináljunk már valamit!- szólalt fel Gemma.

 -Ja, esik kint a hó, mi meg ide bent unjuk magunkat!- mutatott ki Pj. 

 Akkor menjünk ki a kertbe játszani?!- vetettem fel az ötletet, amire mindenki helyeslően bólogatott. Jó melegen felöltöztünk, kabát, sapka, sál, majd kimentünk. Két csoportra osztottuk magunkat. Én Emmával, és Gemmával voltam, a három fiú pedig együtt volt. Harry, Pj.. na meg Robin is beszállt.Amint kimentünk Harry egyből levetette magát a hóba, hóangyalt csinálni. 

 -Elena, nézd!- pattant fel, és mutogatta. Amikor oda pillantottam, Pj pont akkor rohant át szegény Harry angyalkáján. Elnevettem magamat, amikor a két fiú elkezdte kergetni egymást.Nagyban nevettem, amikor valaki hátulról megdobott. 
 -Hé, nem egy csapatban vagyunk?!- tártam szét a kezeimet Gemma felé.
 -De igen. De kinevetted az öcsikémet!- mondta mosolyogva, csípőre tett kézzel. Ám ekkor őt is megdobták. -Mi van? Megdobtad a tesómat!- nevetett Emma. Tehát mindenki- mindenki ellen fordult. Dobtunk amerre láttunk. Robin próbált elszaladni előlünk, de a hóban orra bukott, amin mi is elkezdtünk kacagni.  Míg mindenki Robinon nevetett, én sunyiba gyúrtam egy hógolyót, célba vettem Harryt, és megdobtam.Majd úgy csináltam, mintha nem is én lettem volna, de persze ő tudta.  Rám nézett, majd én is rá.  Elkezdtem röhögni, és szaladni.  Ő utánam eredt. Rám vetette magát, és a hóba landoltunk. Birkóztunk, majd amikor elfáradtunk, Harry segített felállni.

Megfogtuk egymás kezét, majd megálltunk egymással szemben, úgy hogy testünk szinte teljesen össze simult. -Szeretlek te bolond!- kacagta, de a szemeimbe nézett végig.
 -Dilis vagy Harry, de így szeretlek!- mosolyodtam el én is. Majd lassan ajkaink összeforrtak. Csókunkat az zavarta meg, hogy mindenki hirtelen minket kezdett el dobálni. Csak kettőnket. Mi meg vissza. Kint töltöttük szinte az egész napot. Nagyon jól éreztük magunkat.  Még jobban össze kovácsolódott a két család, legalább is én így érzem. Én minél több időt töltök Harryvel, egy kicsivel minden nap jobban- és jobban belé szeretek, már ha ez még lehetséges. Délutánra teljesen átfagytunk, szóval bementünk, ahol meleg tea várt minket. 
 -Örülök, hogy itt lehetek veletek!- szólalt meg Pj egy idő után.
 -Ugyan szívesen látunk.- bökte oldalba Gemma.
 -Igen te lehet. Aminek örülök! De Elena, vagy Harry nem olyan biztos.
 -Figyelj, ami történt Torival, az egy dolog. Ő is akarta, és a barátnőm bátya vagy, szóval el van felejtve.- pacsizott vele Harry.
 -Nincs harag bratyó!- öleltem meg Pj-t.
Hosszú évek után úgy tűnik, végre újra rendes kapcsolatunk lesz, aminek nagyon örülök. Hiszen mi régen elválaszthatatlanok voltunk. De aztán jött a zavaros idő szakom és minden megváltozott. Én ittam, és bulizta minden este. Ő pedig kitudja merre járkált addig, míg anya azt hitte együtt vagyunk valahol. Sosem mártottuk be egymást, de hallani sem akartunk a másikról. Pedig mindig felnéztem rá, addig!
És nem is igazán beszélgettünk sokat az elmúlt időkben, hiába változtunk meg. Na de vissza a jelenbe. 
Lent néztük a Tv-t a nappaliba, amikor a konyhában megszólalt a telefonom. Gyorsan felpattantam Harry mellől és oda szaladtam. A kijelzőn Niall vigyorgó fejét véltem felfedezni. -Boldog Karácsonyt!- szóltam bele a telefonba.
 -Neked is! Na mizu?- kiabálta. 
 -Ah, ne is kérdezd. Egész nap kint játszottunk a hóban, mint a kicsit. De olyan jól éreztük magunkat. Na és ti?
 -Hehe! Mi is. Csináltunk egy hóembert, ami szerintem rád hasonlít! De tényleg!
 -Óh, milyen megtisztelő!- nevettem.-Kár, hogy nem vagytok itt velem! Olyan jó volt ez az egész.
 -Na ja. Jó lett volna, ha itt vagy. Zurie nagyon hiányolt titeket a díszítésnél, na meg én is.-mesélte szerényen.
 -Ti is hiányoztok nekem!A szilvesztert együtt töltjük, igaz?
 -Még szép! Sajnos tavaly nem volt együtt a banda, mert Harry New Yorkban volt..
 -Tudom!- vágtam a szavába. Semmi kedvem nem volt hallani arról a lányról. Nincs vele különösen bajom, hisz nem ismerem, de már maga a tudat, hogy tavaly azt a fiút tartotta karjaiban akit most én... megőrjít. 
 -De most nem úgy lesz!-fejeztem be.
 -Boccs, ha ez felkavart... Megértem!- szavatkozott.
 -Semmi baj! Hagyjuk inkább!
 -Oké, majd később beszélünk, mert Zurie nem hagy békén. Puszi Elly! Szeretlek!
 -Én is, puszi mindenkinek!- nevettem.-Szia!- tettem le a kagylót. Mire vissza mentem, Harry már nem volt ott. Kérdeztem a többieket hová ment, de ők is csak annyit tudtak, hogy elkellett intéznie valamit.
 -Már teljesen sötét van! Hol lehet? Nem veszi fel ezt a hülye telefont sem!- kérdeztem nyugtalanul.
 -Nyugodj meg Elly! Biztosan mindjárt itt van!- próbált csillapítani Anne, de nem tudtam megnyugodni. Féltem, hogy a múlt megismétli önmagát, és nem jön haza.  
 -Elena, anyu, Melissa gyertek! Szerintem ezt látnotok kell!- szólt izgatottan Gemma, de rossz értelemben volt az. Gyorsan oda mentünk, ahol a hírekben Harryről volt szó.
 -Hangosabbra vennéd létszíves?!- kértem halkan.
 -"Ma lencsevégre kapták Harry Stylest és ex- barátnőjét Taylor Swiftet, amikor együtt sétálgattak Harry szülő városában, és a szemtanuk szerint nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. Viszont pont a mai napon került elő Harryről és jelenlegi barátnőjéről Elenáról egy kép, amin nagy a szerelem. Talán Harry unja a banánt, és vissza táncol Taylorhoz? Mindenesetre nagyon különös a helyzet! Reméljük nem sokára kiderül mi folyik a háttérben!"- mondta végig a híradós nő, amit én szorongva néztem, és hallgattam végig. 
 -Tehát ezért ment el, és nem veszi fel azt a sz*r telefonját! Minek is, hiszen csak az unalmas barátnője keresi!- mondtam kicsit már idegesen, de próbáltam türtőztetni magam. 
 -Ez nem olyan biztos! Lehet.. Lehet csak..-habogta anyu.
 -Mi lehet anyu? Mi?- tártam szét a kezeimet, miközben a könnyeim csak gyűltek- és gyűltek.-Hogy tehette ezt velem? Így megalázni?! Mit tettem, hogy ezt érdemlem?!- ültem le.
 -Ugyan Elena, te nem tettél semmit! Harry egy barom!- ölelt át Gemma.
 -Kislányom!- szólt rá Anne.
 -Miért?! Nem az? Így elbaltázza az egészet! Vagy te nem hallottad a híreket!?
 -Utálom azt a lányt! Mindig is utáltam! Fúj!- mondta Anne grimaszolva, amin még én is elmosolyodtam.Kicsit összeszedtem magam, és átpakoltuk a cuccom Gemma szobájába. Haza akartam menni míg ő nincs itthon, de nem engedték. Így hát erre döntöttünk, most biztosan nem bírnám ki egy szobában össze zárva Harryvel.  Gyorsan lezuhanyoztam, és bebújtam az ágyba. Szerencsére Gemma szobájában van Tv, szóval bekapcsoltam, hátha eltereli egy kicsit a gondolataim. De sikertelen! A fájdalom a mellkasomba... Felbecsülhetetlen!

*Harry szemszöge*

Hihetetlen, de meglepően jól éreztem magam. Taylor haza is hozott. Amikor beléptem az ajtón, anyát pillantottam meg először. Még a kanapén kapcsolgatta a Tv-t, egyedül. 

 -Szia anyu, tudom lekéstem a vacsit.. bocsi. De képzeld kivel találkoztam össze.

 -Taylorral.. tudom!- mondta egyhangúan.

 -Igen, de te ezt honnan tudod?- kérdeztem csodálkozva. míg leültem mellé.

 -A média manapság mindenről beszámol, azonnal! Hihetetlen milyen fejlett már a világ.

 -Mi? Bemondták a hírekben? Megnézem Elenát.- meg sem vártam a reakcióját, siettem fel a szobámba. Benyitottam, de nem volt ott, sőt még a cuccai sem. Mi van? Elment? Ó basszus! Basszus! Basszus! Hogy lehetek ekkora gyökér?! Fogtam magam és vissza lementem. Már Gemma is ott volt.

 -Hová tűnt Elena?- kérdeztem először nyugodtan, de csak össze néztek és nem válaszoltak. -Hol van Elena?- kérdeztem újból már kicsit idegesebben.

 -Nálam!-mondta Gemma egyszerűen.

 -Remek! Köszönöm!-indultam volna el.

 -Várj! Ne menj fel oda!

 -Miért ne? Meg kell magyaráznom neki!

 -Ő most nem kíváncsi rád, mert egy barom vagy!

 -Hagyjátok abba! Elenának kell egy kis idő, hogy lenyugodjon, majd holnap beszéltek!- állított le anya. Nem érdekelt amit a nővérem mondott, de mégis egyet értettem vele. Inkább bementem a szobámba, Gemma pedig jött utánam. -Áhh, a francba!- kiabáltam a hajamba túrva.

 -Hűtsd le magad Styles! -szólt rá Gemms.

 -De nem tudom! Egy hülye találkozás miatt, romba dől az egész! Végre rátaláltam arra a lányra akivel le élném az egész életem és mi történik?! Hát elbaszom az egészet, ahogy mindig is szoktam!-tártam szét idegesen a kezeim, majd oda sétáltam az ablakhoz, és csak meredten bámultam ki az udvarra, ahol pár órával ezelőtt még boldogan hemperegtünk a hóban, nevetve. 

 -Ne őrjöng! Te basztad el! Fogadjunk annak a ribancnak ez volt a célja!- állt mellém Gemma.

 -Miért voltam ilyen hülye?-suttogtam magam elé.

 -Mert hülye vagy!-értett velem egyet.

 -Tudom!- mondtam halkan.

 -Egy balfék!

 -Tudom!

 -Egy barom!

 -Jól van, tudom! Felfogtam! Egy tapló vagyok!

 -Az!- mondta még utoljára, én meg csak szem forgatva ráhagytam. És ekkor bevillant egy ötlet. Amit meg is beszéltem testvéremmel. Gyorsan felhívtam a srácokat, mert szükségem lesz rájuk. És most ez reményt adott! Ha ez nem fog sikerülni, akkor elveszítem, és ha elveszítem nekem végem. Az életemnek semmi értelme nélküle.

*Elena szemszöge*

Az ágyban feküdtem. Gemma még nem jött be. És újra a telefonom csörgését hallom. Niall az.. remek.

 -Szia.-köszöntem halkan.
 -Elena, minden rendben?
 -Igen. Vagy is nem, nem tudom!- mondtam összezavarodva.
 -Megölöm ha haza megyek!- motyogta mérgesen.
 -Nem kell Niall, megvagyok! Még fáj amit tett, de még mindig szeretem!
 -Ő is téged!Beszéltem vele is! Nagyon ki van borulva!
 -Majd Taylor megvigasztalja!  
 -Jó ezt hagyd abba! Holnap megyek haza, és ti is. Addig bírd ki!- majd elköszönt.
Újból egyedül, csendben a gondolataimmal. Miért fáj ennyire szerelmesnek lenni? Itt ülök az ágyon, a fotóinkat nézegetve. Nem tudok uralkodni az érzéseimen. Már nem megy!
Egy képen meg akadt a szemem. 
Harry ölében ülök rajta, és mindketten boldogan mosolygunk a kamerába. Hmm.. emlékszem arra a napra. Akkor készült amikor a srácokkal Los Angeles-be  utaztunk egy hétvégére. Az nap csináltattuk amikor  Harry megmutatta a várost, és az utcán bolondoztunk, majd beültünk egy fotó automatába. Sose felejtem el azt a napot, és hogy milyen boldog voltam akkor vele. 
Csak néztem a képet, és a könnyeim patak szerűen elő törtek. Nem tudtam leállítani, de nem is akartam.
 -Hé-hé! Elena... Shhh!- csitítgatott Gemma amint bejött a szobába. 

 -Sajnálom!- törölgettem meg a szemeimet. 
 -De mit? Azt, hogy sírsz?- nevetett.
 -Igen, hogy így kiborultam!-szipogtam közbe.
 -Ez érthető.Én is kiakadtam volna!
 -Köszönöm, hogy mellettem vagy!- öleltem meg.
 -Ez természetes! Számíthatsz rám!
Majd hanyat dobtam magam, és álomba szenderedtem.

Reggel semmi kedvem nem volt felkelni, de mégis kinyíltak a szemeim. Megfordultam a másik oldalamra, és Gemma feküdt mellettem, nem Harry.
Szóval nem csak álmodtam. Tényleg megtörtént.Szuper. Össze kaptam magam, és kimentem a konyhába.
 -Reggelt!- köszöntem Anne-nek és Robinnak. 
 -Neked is! Szörnyen nézel ki drágám!- mosolygott rám Anne, amire én is elmosolyodtam.
 -Köszönöm. Kérhetek én is egy csésze erős kávét?- ültem le Robin mellé közben.
 -Te kávézol?- kérdezte meglepetten.
 -Nem!De most rám fér, alig bírom nyitva tartani a szemem.
 -Ma mentek haza?
 -Igen, érdekes lesz az út.
 -Sajnálom!- simította végig a karom. 
 -Tessék.- tolta elém Anne a kávémat.
 -Köszönöm.-gyorsan lehúztam és össze szorítottam a szemeim.Jó erős volt. Na meg keserű. De azért jól esett, felpörgetett.
 -Jó reggelt.- hallottam meg mögöttem közelíteni Harryt.
 -Köszönöm a kávét. Jól esett!- gyorsan felálltam, és távozni készültem. Harry előtt megálltam. Mosolyra húzta a száját, én pedig könnyes szemmel néztem bele zöld íriszeibe, így ő is letörölte mosolyát. Majd kikerültem, és felmentem a szobába. Felöltöztem, majd bementem a mellettünk lévő szobába ami amolyan társalgó féle. Ott volt Pj, Emma és anyu. Beszélgettünk egy kicsit. Ők elmentek összepakolni, és én is. Miután végeztem, lecipeltem, és bevártam Harryt, mivel kénytelen vagyok vele menni. 
Végre megérkezett Harry is. 
 -Hát akkor itt az ideje búcsúzni azt hiszem. -álltam fel.- Köszönöm, hogy itt lehettem!-öleltem meg először Robint.
 -A mi ajtónk mindig nyitva áll előtted!-simogatta meg a hátam.
 -Igen, ahogy Robin is mondta. Mindig, ezt ne feledd el!- ölelt meg erősen Anne is. 
 -Köszönöm!-suttogtam.
 -Hiányozni fogsz Elly!- omlott a karjaimba Gemma. 
 -Te is nekem Gemms! Na jó megyek mielőtt elbőgöm magam!- nevettem.Fogtam a táskám, és beültem a kocsiba. Ott vártam meg míg Harry is elbúcsúzik.  
Hamar végzett, de láttam ő is megtörölgette a szemét mielőtt beült volna. -Mehetünk?- kérdezte jellegzetes rekedtes hangján. 
 -Igen.-mondtam neki válasz képpen, de közben csak bámultam ki az ablakon. Miután elindultunk Harry ásított egy nagyot, majd nagyokat pislogott.
 -Ne vezessek én? Elég nyúzottnak tűnsz.-fordultam felé.
 -Nem, megvagyok! Te sem aludhattál sokat, pihenj csak!- mosolygott rám. Nem mondtam semmit, csak vissza fordultam, és továbbra is néztem ki a fejemből. 
Egész úton volt, hogy beszélt hozzám, de én csak egy-két szavas válaszokat adtam neki. Nem volt kedvem jó pofizni vele, főleg nem vitázni.

Végre befordultunk az ismerős utcára. Már tűkön ültem. Majd a kocsi lelassított, és megérkeztünk. Azonnal kipattantam,  táskámmal együtt, és rohantam be a lakásba. Bent Liammel futottam először össze, aki nyomott két puszit az arcomra, és megölelt. Majd meglátott Niall. Egyből kitárta felém karjait, és széles vigyort eresztett. Nem is is várattam meg őt, oda szaladtam megölelni, Harry ekkor lépett be az ajtón. Mikor eleresztettük egymást ő oda ment hozzám, míg én köszöntem mindenkinek, és sutyorogtak valamit. Eleanorral indultunk volna fel a lépcsőn a szobámba, amikor Harry szólt lentről.
 -Elena, várj!
 -Mire?- fordultunk hátra.
 -Mehet!- mondta halkan a többiek fele, és Niall gitárral a kezében elkezdett játszani. 
Mi a lépcsőn álltunk Eleanorral, ők pedig mind lent, középen Harry. A lábam földbe gyökerezett. Amikor Harry kezdett el énekelni, akkor viszont a torkom is összeszorult. Szemeim könnyekkel lettek megtelve, ami kitörni vágyott, de próbáltam magamat tartani. Egészen a dal végéig kerültem a tekintetét, mert tudtam ha belenézek abba a gyönyörű szempárba, menten elolvadok. De erősnek kell lennem..!
Nem adhatom be a derekam ilyen könnyen. Mikor már a gitár is elhallgatott, letettem a táskám a kezemből, sóhajtottam, majd lassan elindultam le a lépcsőn Harry elé. Persze a többiek lélegzet vissza fojtva vizsgálták minden mozdulatom. -Megbocsátasz ?-kérdezte halkan, majd megfogta mindkét kezem.
 -Mit hittél? Hogy beszervezel mindenkit, elénekelsz egy dalt, és minden meg lesz oldva? El lesz felejtve, hogy mennyire megalázó volt ez az én részemről?- és miközben ezeket kimondtam, a könnyeim a felszínre törtek. Láttam rajta, hogy nem erre számított, mert csalódottan lehajtotta a fejét. Majd újra felnézett rám. Szemi nedvesek voltak könnyeitől, de még így is gyönyörűen ragyogtak. 
 -Sajnálom!- nyögte ki. A szívem majd meg hasadt, de az eszemre kellett hallgatnom.Csendben álltunk, végig a szemembe nézett, ami megnehezítette tetteimet.
 -Én is!- suttogtam, majd elengedtem kezeit.Lassan hátráltam, és táskámat felkapva rohantam a szobámba. Eleanor és Niall pedig utánam. 
Beestem az ágyra, és a párnámat szorongatva keserves zokogásba kezdtem. 
 -Elena, nyugodj meg! Hallod?! Össze szorul a szívem ha így kell látnom!-szorított erősen Niall. El a hátam simogatta.
 -Louis-ék?- kérdezte Eleanortól.
 -Harryt csillapítják!
 -Mérges?- szipogtam.
 -Nem is kicsit! De nem rád! Hanem magára!- küldött felém El egy nyugtató mosolyt. Majd lement nekem egy pohár vízért, Niall pedig megnézte Harryt.
Addig én kicsit lehiggadtam.
Már lent voltak vagy 10-15 perce, így fogtam magam és lementem.
 -Bocsi, hogy nem mentem. Csak gondoltam egy forró tea jobban esne.- mosolygott El.
 -Oké, köszönöm! A fiúk?- néztem körbe.
 -Elmentek valami interjúra.- ültünk le közben a kanapéra.
 -Na milyen a tea?-kérdezte kíváncsian.
 -Meleg.- kortyoltam bele, amin elkacagtuk magunkat.
 -Mindjárt adják őket a Tv-ben... Nem baj ha?-  nézett rám.
 -Nem, nem bánom! De ha Taylor-ról lesz szó, én itt se vagyok!- jelentettem ki. El gyorsan elszaladt nassolni valóért mivel akkor még reklám volt. Majd a reklámnak vége lett. -Kezdődik!- kiáltottam hátra, mire ő egy pillanat alatt ott termett mellettem.
 -Üdvözlök mindenkit kedves nézők! Mai első vendégein a hatalmas banda, az egyetlen, a legjobb, itt a One Direction! És már itt is ülnek mellettem. Helló fiúk!- kezdte kedvesen a nő.
 -Helló!-intettek bele a kamerába szinte egyszerre. 
Már vagy tíz perce ment az interjú. Kezdtem megnyugodni.
 -Szóval Harry. Úgy hallottam elég mozgalmasra sikeredett az ünnep.- és már kezdődik a megaláztatás.
 -Na én léptem!-álltam volna fel.
 -Várj! Ezt szerintem látni akarod! Legalább is hallani biztosan!-marasztalt teli szájjal Eleanor.Persze maradtam.
 -Igaz, a hír, mi szerint te és Taylor Swift újból.. tudod, összemelegedtetek?-hozta fel a témát a riporter.
 -Nem! Egy szó sem igaz! Az ünnepet a barátnőmmel, családjával, és az én családommal töltöttem.
 -Szóval nem igaz?-csodálkozott a nő.
 -Nem! Csak össze futottunk. Nem tudom mit keresett ő ott, és nem is nagyon érdekel! Csak beszélgettünk, ennyi volt!
 -Ó, te jó ég! És ezt a barátnőd, hogy fogadta amikor így össze boronáltak a volt barátnőddel?
 -Elég rosszul! Tudod, ő nem egy átlagos lány, nem olyan mint a többi. Legalább is nekem nem!-mosolyodott el.
 -Ezt, hogy kell érteni?- nevetett a nő.
 -Amikor vele vagyok, szinte elfelejtem ki az a Harry Styles? Mert akkor csak úgy érzem én vagyok az Harry. És ezt senki más mellett nem éreztem még, mellette önmagam vagyok!
 -És mit szeretsz benne? Vagy mi az ami elsőnek megfogott benne?- fordította komolyra a szót a szimpatikus hölgy.
 -Azt hiszem, ami először megfogott benne az a lelke volt. Nem igazán ismertük egymást az elején, de mindig felvidított ha lehangolt voltam. Mindig, mindenkinek a legjobbat akarja. Hogy mit szeretek benne? Egyszerűbb lenne elmondani mit nem!-nevettek a srácokkal, amin én is elkacagtam magam.-Imádom, hogy bolond, sokat nevet. Jó hallani amikor nevet, olyan ragályos mint a Niall-é.
 -Az én húgom!- mondta büszkén, amin mindenki nevetett.
 -Imádom amikor alszik, amikor hapcizik, mert olyankor mindig felhúzza az orrát és úgy olyan aranyos! Amikor énekel vagy táncol, mert akkor a legfelszabadultabb. Amikor öltözik, mert mindig hozzám vágja a ruháját, amikor észre veszi hogy leskelődöm. Amikor megölel, mert mindig úgy ölel, mintha az az utolsó lenne. Ha fél, mert mindig hozzám bújik, vagy ha csak simán ülünk az  ágyon, és beszélgetünk, mert minden vele töltött perc boldogság számomra. És egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő kell nekem. Szükségem van rá.- fejezte be szívszorító monológját, amin elbőgtem magam, de nem csak én Eleanor is. Még a riporter is megkönnyezte. 
 -Mit jelent ő számodra?
 -Mindent! Boldogságot, szerelmet, életet, jelent- és jövőt! Egyszerűen a világot!-mondta meghatottan.  

 -És mi volt most amikor ezt hallotta? 
 -Hhh...-sóhajtott, de nem tudta folytatni.
 -Összetört! Szereti Harryt, és egy világ dőlt benne össze! Amit csak Harry tud vissza építeni! Senki más!- mondta helyette Niall és Louis.
 -Nekem úgy tűnik nem bízik meg Harryben.
 -Ez hülyeség!- nyilvánította ki véleményét Zayn. 
 -Igen az. Szerintem mindenki így reagált volna rá. Úgy érzi, megalázták őt. - szólalt meg Liam is.
 -Harry, most ha nézi ezt Elena, mit üzennél neki. Mondd nyugodtan a kamerába.
 -Sajnálom, hogy így alakult! Szeretlek.. Bogyó!- kuncogta el a végét, mint ahogy én is.
 -Ez aranyos.. Bogyó! Honnan jött a név?
 -Karácsony előtt.. volt egy pillanat aminkor érdekes fejet vágtam, és elkezdett rajtam nevetni. Ekkor ezt mondtam neki: " Hé, ne nevess Bogyó!" Nem tudom miért ezt mondtam neki, de most már rajta marad!- majd egy kis elköszönés után vége lett. 
Azt sem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek. A szavai nagyon meghatottak. Niall jól mondta. Szeretem Harryt ez nem kétség.De most végleg el vagyok veszve.Kicsit egyedül akartam lenni, gondolkozni. 
Felmentem hát a tetőtérbe.

Milliónyi gondolat cikázott a fejemben. Nem találtam ki utat ebből a végtelen ösvényből, mely bezárt, és nem engedett ki onnan míg nem jövök rá valamire.
És rájöttem mire kellett rájönnöm.
Az ember nem becsüli meg elégé azt, amije van! Csak már akkor esik le neki ha majd nem elveszítette. Én nem hagyhatom csak úgy, nem szabad elveszítenem! Remélem még nem késő. Bárcsak- bárcsak vissza fordíthatnám az időt. Csak ölelném, és nem ereszteném el. De ezt tudom sajnos nem lehet! Már megtörtént, és bármennyire is fáj, elkell fogadnom. És együtt kell élnem a gondolattal, hogy Harry nem csak az enyém. Mert ott vannak a rajongók, és mások, akik mindig elakarják majd tőlem szakítani.De ezt nem fogom hagyni, többé nem! Nem követem el megint ezt a hibát!

Az idő telt- múlt. A gitáromon pengettem a húrokat, és erősen bámultam ki az ablakon, ahogyan esik a hó. És az egyik hópihe az ablakon landol, majd elolvad. Még egy, és még egy. Nem tudom meddig mehetett így. De nem untam. Elakartam inkább tűnni a világ elől, és csak elfeledni a gondokat. Olyan jó lenne. Csak ha néhány percre is.

 -Zavarok?- jött be váratlanul Harry, egyből oda emeltem tekintetem.
 -Nem, dehogy is.-tettem félre a gitárt.
 -Új dal? Jól hangzik!
 -Olyasmi...!
 -Eleanor mondta, hogy egész nap itt voltál. Aggódott érted!-mondta halkan. 
 -Harry... Bocsáss meg nekem!- böktem ki hirtelen. Köpni- nyelni nem tudott szegény.
 -Mit?- ült le mellém.
 -Hogy ilyen gonosz voltam veled. Nem érdemelted meg! Nem hallgattalak meg, de a dal nagyon tetszett.  Egy kretén voltam.-hajtottam le a fejem.
 -Téged szeretlek!
 -Tudom, ezért kérlek, hogy bocsáss meg nekem!- guggoltam le elé. Ő csak szó nélkül felültetett az ölébe és szorosan ölelt. Annyi mindent mondani akartam neki, de nem jött ki hang a torkomon. Túlságosan is szép volt ez a pillanat, bár sose ért volna véget. Imádtam mindig is ha erősen karjaimba tartott, annál sosem éreztem magam jobban biztonságban. Ő volt az én kis pajzsom. Mindig mellettem volt, ha szükségem volt rá- hanem., és ettől tudom, hogy nekem csak ő van.
 -Láttam az interjút, itt bőgtem a kanapén, mint egy kis lány, akinek elvették a nyalókáját.
 -Minden szavam igaz volt! És komolyan is gondoltam!
 -Tudom, de nem haragszol?
 -Alapból nem haragudtam rád, soha!
 -Szeretlek te Maki!-hajtottam homlokom, az övének.
 -Tudom!-suttogta. Majd lágyan megcsókolt. Hosszasan időzött ajkaimon, szinte már eggyé váltak, és ütemesen mozogtak együtt. De mit kell mondjak, ez már nagyon hiányzott. Nem tudom miért, de így érzek nem tudok vele mit csinálni. Nélküle az életem egy penit sem érne, és most nem túlzom. Megváltoztatta az egész életem. Lehetetlennek tartom a jövőm nélküle. Hálát adhatok a sorsnak, hogy egy ilyen ember mellett kötöttem ki. Ennyi rossz után... Ő a jó. Szinte az egyetlen, jobbá tett engem, és az életem. Megköszönni nem tudom máshogy, csak úgy hogy vele vagyok! Ha ez egy percig is boldoggá teszi megéri! Minden megéri csak ő boldog legyen...! Más nem számít, mert ő az életem! És mindent elkövetek azért hogy ez így is maradjon!    

December 31.:
Ma is, mint mindig békésen aludtam a puha ágyban aminek Harry illata volt, mivel az ő ágya, és ő maga is mellettem feküdt. Békés álmomat a gonosz telefonom csörgése szakította meg, legnagyobb bánatomra. Csukott szemmel, egyik kezemmel oda nyúltam az éjjeli szekrényhez, és tapogattam hol lehet az a kis huncut készülék. 
 -Tessék?!- vettem fel a telefont durcásan.
 -Neked is jó reggelt!-nevetett Emma.
 -Mi ilyen fontos korán reggel?
 -Csak szólni akartam, hogy meg van az első koncerted időpontja 2014-re.
 -Szuper! Isteni vagy!
 -De úgy készülj, hogy kellenek még új számok, nem soká kezdjük felvenni az albumodat.
 -Se baj, van még egy pár.
 -Akkor ezt megdumáltuk, majd csörgök puszi!- cuppantott bele a kagylóba.
 -Tedd le, és dőlj vissza. Ide mellém!- dörmögte Harry. Még gyorsan elköszöntem testvéremtől, és csatlakoztam a szerelmemhez. Fejemet átbújtattam karjain, így szemtől- szembe feküdtünk egymással. Orromra adott egy puszit, majd kitudja meddig csak így öleltük egymást.
 -Este megyünk a városba?- kérdezte Hazza.
 -Nem is tudom.
 -Naa, kérlek! Lesz tűzijáték, meg minden.Tök romantikus!
 -Tudom, de tavaly Taylort is felvitted, és...
 -Nincs és! Igen elvittem, és megcsókoltam éjfélkor, de az akkor volt. És tudod mit kívántam? Azt, hogy most is megtudjam csókolni azt a lányt akit szeretek, de nevet nem mondtam hozzá! És te vagy az a lány akit szeretek, szóval... Esküszöm felejthetetlenné teszem neked!
 -Szóval különleges lesz?- mosolyodtam el.
 -Naná!-bólogatott pajkos vigyorral.
 -Akkor benne vagyok!- adtam be végül a derekam. 
Végül is ha bele gondolok nem is olyan rossz ötlet.

Egész nap Niall-al voltam.
Annyit nevettünk, hogy fájt a hasam.
Eddig is tudtam, hogy bolond, de hogy ennyire..!
Zaynnel kicsit megakartuk szivatni őt., szóval elkoboztam tőle a sapkáját. Míg Niall elment a mosdóba, addig Zayn hozott joghurtot, és beleöntöttük a sapiba. Majd vissza ültünk, mint ha mi sem történt volna. 
 -Na hiányoztam?- ült vissza az áldozatunk. 
 -Naná, nagyon.Amúgy ez a te sapid?- böktem arra az irányba a fejemmel, amerre a sapka pihent a pulton.
 -Ah. Jól áll?!- rántotta a fejére, és ekkor szembesült az enyhén krémes igazsággal.
Ebben a pillanatban Zaynnel összenéztünk, és torkunk szakadtából elkezdtünk nevetni.
Harry meg a többiek ekkor léptek be a lakásba, és csupán csak annyit láttak, hogy én és Zayn fuldoklunk a nevetéstől, Niall meg próbálja felfedezni mi lehetett abban a sapkában, és hogy miért van az az ő fején.
A srácok hiába kérdezték mi történt, nem jött ki egy árva hang se, csak kapkodtam a levegőért. 
És amikor már lecsillapodtam, elkezdtem mesélni, de rá gondoltam és újra elkezdtem röhögni. Majd nagy nehezen kinyögtük pár szót, amiből ős össze rakták a lényeget, így megértették mi a helyzet.

Este:
Lent a nappaliban Tv-zgettünk, amikor rá néztem az órára, ami fél 11-et mutatott. Gyorsan felszaladtam a szobámba, és a tükör előtt állva nézegettem melyik ruhámat vegyem fel, hogy ne fagyjak meg, de azért nézzek is ki valahogy.
Amikor megtaláltam a tökéletes darabot, fölkaptam, és mentem is hajat- sminket csinálni. 
 -Szívem, készen vagy?- jött be Harry a szobámba.
 -Igen, azonnal.-gyorsan elvégeztem az utolsó simításokat. -Kész.-fordultam meg míg a szájfényt beledörzsöltem ajkaimba.
 -Csodásan nézel ki!- ölelt át.
 -Ne túlozz kedves!- nyomtam egy puszit ajkaira. 
 -Soha baby, soha!- mentünk le az ajtóhoz.
Gyorsan fölkaptam a kabátom, és a csizmám, majd a többiekkel együtt elindultunk gyalog a belvárosba. Velünk tartott Roxy is, aminek külön örültem.
 
 Harryvel átkulcsoltuk ujjainkat, Niallék pedig mögöttünk jöttek Roxyval, és egyfolytában ördög patront dobáltak a lábunk alá, a délelőtti csíny miatt.
Amikor felértünk a belvárosba, már Paul és még pár biztonsági őr várt minket. Egyből körénk is álltak, és próbáltunk beolvadni a tömegbe, persze sikertelenül. 
Sikoltozó lányok támadtak le minket, akiket úgy ahogy távol tartottak tőlünk. Roxy kicsit megijedt ettől, míg Niall pacsizgatott a lányokkal és nevetett. 
 -Gyere baba, nincs kedved felülni az óriás kerékre?- húzott közelebb magához, majd a fülembe suttogta. 
 -Az nem lenne rossz! Megvakulok a sok vakutól!- mondtam neki, miközben nagyokat pislogtam. Erősebben fogta meg a kezem, és utat tört magunknak. Beszélt valamit egy csávóval, aki felengedett minket a kerékre, ami gyönyörű fényekben pompázott.
 -Szívem.. pár perc és éjfél, addig nem fog körbe érni..-mondtam neki nem sokkal később miután elindultunk, ekkor megállt.- Főleg ha megáll!
 -Nyugi drágám! Inkább nézd  milyen gyönyörű a kilátás.- mutatott le vigyorogva.
 -Harry, tudod, hogy félek a magasban.. ugye?
 -Igen, tudom!-nevette el magát.-Csukd be a szemed!- így tettem,-Fordulj meg! És most nyisd ki!
 -De nem merem!- dünnyögtem.
 -Bízz bennem! Nem engedlek el, ne félj én itt vagyok!-ölelt át hátulról. Ekkor nagy nehezen kinyitottam, és elámultam. Hátra néztem Harryre, aki elégedetten hajtotta fejét a vállamra, így csodáltuk a kilátást. Majd elindult a vissza számlálás.
Niall és Roxy felettünk voltak, ezt onnan tudom, hogy ordítva számoltak ők is vissza. Az utolsó tíz másodpercet mi is mondtuk a tömeggel.Alig mondtam ki az egyet, Harry édes ajkait azonnal az enyémen éreztem. 
Lágyan csókolt, és nem is eresztettük egymást.
Lent is a tűzijáték közben szerelmes párok csókolóztak, táncoltak, és őrjöngtek.  Amikor elváltak ajkaink, Harry boldogan jelentette ki.:- Mondtam, hogy különlegessé teszem, és még remélem jó sokáig lesz így!
 -Én is, szeretlek!- ekkor már elindult a kerék vissza felé.
Később le is értünk, ahol össze futottunk a többiekkel. 
Pezsgőt bontottak, és a kezembe nyomtak egy pohárral. De alig, hogy megittuk egy ismerős alakot véltem felfedezni a tömegben, aki közelített felénk. 
Ijedtemben elejtettem a poharat, és meredten néztem őt. 
Itt van.. Megtalált!

                   Bells xx