20.Fejezet/ I.rész

Sziasztok! Kellemes húsvétot! Remélem mindenki illatozik, és ennek örömére meghoztam az új részt!
Olvassatok, komizzatok, és iratkozzatok fel, nem harapok! :)
Jó szórakozást/olvasást, puszy-csók!

20.Fejezet- Az az este/I.rész

Harry nagyon izgatott lett az ötlet hallatán. Egész délelőtt a boltokat jártuk, hogy tökéletesen megvalósítsam az elképzelésem. Utána kimentünk a helyszínre, és hívtuk Roxyt is hogy segítsen díszíteni míg Harry haza megy, és felkészíti a többieket.

Egy szép mezőt találtam a város szélén, még amikor Niall-el mentünk apuékhoz. Egy szép nagy fa áll rajta, ami tökéletesen árnyékolt. Gyönyörű lombját fújta a tavaszi lágy szellő, levelein csillogott a fény, ahogyan rá sütött a nap.
Aranybarna törzsét mintha mosolyogni láttam volna, vígan rázta lombját, hogy üdvözölje a tavaszt. A távolba pár dombot látni, bár a fellegek félig elhomályosították, de még így is gyönyörű volt. 
Már láttam magam előtt az estét, mikor a csillagok felkelnek, és a hold a nap helyét veszi át.

Két oszlopot döftünk a földbe, amire egy nagy vászont feszítettünk ki. Körbe a fa ágaitól a vászonig lámpásokat tettünk, amik tökéletesen világítani fognak az éjszaka, és még jól is mutat. Kis felfújható matracokat helyeztünk körbe, pokróccal leterítve.
Már legalább egy órája díszítettünk Roxyval, és közben nagyon jól elbeszélgettünk.
 -Roxy, feldobnád a gyufát?-szóltam neki a létráról.
 -Persze!-hajította fel, de messzebb ment mint kellett volna, és nekem kellett érte hajolnom. A létra majdnem felborult, amit Roxy megfogott, de én elveszítettem az egyensúlyomat, és ráestem.
 -Bocsi.-keltem fel nevetve.
 -Áh semmi.-kacagott.-Nézd már jönnek is Harryék.-mutatott a közeledő lámpa fény felé, miközben segítettem neki felállni.
 -Ez nem a Harry autója!-Roxy arcáról lefagyott a mosoly, amikor kiejtettem e szavakat a számon.
 -Akkor ki? Erre senki se jár...-kérdezte halkan.
 -Van egy tippem. Gyorsan! Fel a fára! Siess!
Amilyen gyorsan csak tudtunk felmásztunk, és ott vártuk míg a kocsi egészen közel nem jött.
A fényszórója erősen világított bele a szemembe, ezért nem láttam ki ült a kormány mögött. Megijedtem nagyon! A szívem egyre szaporábban vert, és gyorsabban vettem a levegőt is. Mi van ha Ő? Most egyedül vagyok, és Roxyt is bajba sodornám vele. 
A kocsi már majdnem tovább ment, de észre vette a fényeket, így megállt. Lassan kiszállt az alak , kapucni a fején. Meredten néztem az ismeretlent, szinte lélegzet vissza fojtva. A névtelen erőteljesen becsapta a kocsi ajtaját, majd megfordult. De még így sem látni az arcát. Idegesített hogy nem tudom kicsoda ő, de nem tehettem semmit.
És nem is kellett. Lassan leemelte magáról a csukját, és akkor megpillantottam.  Ő volt az. Amitől féltem bekövetkezett, Jake! Amikor életnagyságban láttam az nagyon fájt, eszembe jutott minden! Olyan emlékeket, és érzéseket idézett fel bennem, amit reméltem hogy soha többé nem kell átélnem.
 -Istenem..!-mondogattam halkan a fa törzsnek csapódva.
 -Mi a baj? Ki ez?-kérdezgette. 
 -Jake..!Ő Jake.-böktem ki. Féltem, hogy mi lesz ha észre vesz minket. Akkor nincs menekvés. Jake párszor körbe mérte a helyet, kipróbálta a matracot, kiszolgálta magát a nasival, majd még egyszer körül nézett. Látom hű maradt magához. A modorát megtartotta, sosem törődött másokkal, bár ez egyszer még tetszett. 
De miközben Jake mozzanatait lestem, Roxy jelezte hogy újabb autó közeledik. Imádkoztam hogy Harryék legyenek azok. Amikor ő is észre vette, sietősen beszállt autójába és tovább hajtott. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, és gyorsan lemásztunk.
 -Erről nem beszélünk senkinek, jó?-poroltam le magam.
 -Rendben, de miért?
 -Ez az este ne erről szóljon! Azt akartam hogy nyugi legyen.Bármi történjék Harry előtt ne említsd!-szó nélkül bólogatott. Jobbnak tartotta inkább nem firtatni a dolgot.-Bízhatsz bennem!-mosolygott rám. 
Gyorsan témát váltottunk és integetve vártuk a közeledő autókat. 
Amint megérkeztek Harry szaladt hozzám, és boldogan megölelt.
 -Ki volt itt kocsival?-suttogta a fülembe.
 -Senki. Csak egy átutazó.-le is tudtuk ennyivel, és hívtuk a többieket. 
Helyet foglaltunk, és mind a párnának dőlve figyeltek engem.
 -Na szóval, azért rendeztem ezt a kis filmezést, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk az elmúlt időszak gondjai miatt. Nagyon hálás vagyok azért hogy kiálltatok értem és támogattatok. Szeretlek titeket. Ro indíthatod!- intettem neki, aki már is intézkedett. Elindult a film vetítése, és én is ledőltem Harry karjaiba.  Ott éreztem magam biztonságban. 
Vígjátékot néztünk, de nem is az volt a fontos, hanem hogy végre együtt voltunk.

Este kint aludtunk a szabad ég alatt. Én nem fáztam mivel Harry forró mellkasa, és a pléd melegen tartott. A reggel is elég jól telt, megreggeliztünk együtt, majd a többiek haza mentek dolgukra, egyedül Louis maradt velem. Jó volt végre vele is kettesben beszélgetni, együtt tölteni egy kis időt. Nem is sejtené az ember milyen érett. Bár ez néha nem látszik. Persze most is így volt. Szinte már nekem fájt a sok hülyesége, de szó esett az esküvőről is.
 -Hát hallod, őszintén meg mondom neked én félek a házas élettől!-kezdett bele.
 -Miért? Most is együtt éltek!
 -Igen, de nem tudom. Félek, hogy talán El megváltozik...!
 -Jaj, dehogy fog! Hidd el nekem, még ha Toriról van szó, azt mondom oké. Na de Eleanor kizárt! Nem olyannak ismerem!
 -Tudom, de akkor is furcsa lesz férjként élni a mindennapjaimat!
 -Majd megszokod! Mr.Tomlinson.

Később:
Amikor hazaértünk mi is Harry zuhanyzott, így a fiúkkal nyugiban tudtam tervezgetni.
 -Halljátok, valamit csinálni kéne mert holnap után Hazza szülinapja!-könyököltem a pultra.
 -Ja, pont ezt tárgyaljuk.
 -Arra gondoltunk, hogy elmennénk valahová ünnepelni, utána meg rátok hagynánk a házat.-billegett oda Eleanor bazsalyogva.
 -Ez eddig jó, de mi hová megyünk?-tette fel a nagy kérdést Liam.
 -Egy hajó?-vetettem fel.
 -Hajó?-kérdeztek vissza. Miért is értenék..?
 -Igen, egy hajó. Lehet rajta bulizni, és a kabinokban aludni. De ha nem jó, akkor én tényleg nem akarok a terhetekre lenni ezzel. Max itthon bulizunk!
 -Jaj, Elena!-fogta a fejét El.
 -Ez Harry születés napja lesz, és megérdemli hogy a szerelmével töltse az estét.-karolt át Zayn.
 -Biztos?
 -Abszolút!-bólogattak mind, csak Niall nem.
 -Niall? Te mit szólsz?
 -Semmit! Legyen jó estétek. Csak vigyázz magadra!-adott egy puszit a homlokomra, és elment. Letudtuk annyival hogy csak félt mivel a kis huga vagyok.
 -Akkor még ki kell találnom valamit, igaz?
 -Sok sikert!-nevetett rajtam Eleanor.
Hirtelen semmi ötletem nem volt, aztán eszembe jutott ő milyen meglepetéssel állt nekem elő még a múltkor. Muszáj kitalálnom valamit, hogy örömöt okozzak neki.

Bekopogtam az ajtón, majd beléptem a fürdőszobába.
 -Szia szívem!-lépett ki Harry a zuhanyfülkéből, majd fehér törölközőt dereka köré csavart, és adott a nyakamra egy puszit.
 -Jó volt ez a kis mozizás.-állt meg mellettem ölbe tett kézzel.
 -Igen, tényleg jól esett kint a szabadban. Lehetne több ilyen.
 -Lesz is szerintem. De nem megyünk ma valahova?-ölelt át.
 -Felőlem. Előbb van egy kis elintézni valóm, de utána mehetünk ahová csak akarsz!
 -Jól van, siess vissza baba!-puszilgatott össze-vissza.
 -Csupa víz leszek!-nevettem.
 -Oh yeah!-rázta meg a csuromvizes haját.
Gyorsan autóba pattantam és útnak indultam Emmához.
 -Szia Emm!adtam neki két puszit.
 -Szia Elly! Hát te?-engedett beljebb a lakásba.
 -Lenne egy nagy gondom!
 -Na hallgatlak.-ültünk le az asztalhoz. 
 -Holnap után Harry szülinapja lesz, és kitaláltuk hogy jó lenne egy hajón tartani.
Ez tök jó ötlet, de mi a gond?
 -Hát az hogy nincs hajónk ahol lehetnénk. És gondoltam bevethetnéd a kapcsolataidat, hátha tud valaki valamit itt Londonban.
 -Értelek. Egy percet kérek, megpróbálok valamit.-felállt a telefonjához sietve. Pár hívásába került az egész. Imádom, nem tudom hogy csinálja.
 -Na kész is. Leírom a címet, menjetek le oda, és rám hivatkozva foglaljátok le a holnapi és az utáni napra. Elvan intézve!-mosolygott, és a kezembe nyomta a cetlit, a címmel.
 -Annyira köszönöm. Imádlak!-ölelgettem meg.
 -És akkor hogyan tovább?
 -Hát szerintem Liammel vagy Zaynnel kimegyünk a helyre megnézni. A többit még nem tudom, majd eldől.
 -Jól van, de feltétlen szólj hogy mi van.
 -Oké, talán még van egy kis időm mielőtt hazamegyek Harryhez.
 -Miért? Csak nem mentek valahová?
 -De igen, csak még nem tudjuk hová.--meséltem a telefonomat kutatva a táskámból, mert ha jól hallottam üzenetem érkezett.
-Harry írt.

"Szia baba. Hol vagy? Érted megyek. Kitaláltam hová menjünk. Puszi drágám, szeretlek. Hxx,,

 -Na! Ezek szerint ő már tudja!-mosolygott.
 -Igen, megírtam neki hogy itt vagyok szóval nem soká itt lesz! De a buliba te is jössz, nem?
 -Hát persze. Ki nem hagynám!-mosolygott, majd felállt és nem tudom hová indult, de a lába beakadt az asztal lábába, és pofára esett.  Én persze testvér ként támogattam, és szakadtam a nevetéstől.
 -Nem röhög, együtt érez!-kezdett el ő is nevetni.
 -Csak is te lehetsz ilyen béna!
 -Sziasztok!-lépett be az ajtón Harry.
 -Szia szívem!-öleltem meg.
 -Tetszik a padló Emma?!-kuncogott Harry.

 -Haha! Nem  indultatok kellett?
 -De igen. Csácsá!- adtam neki egy puszit, majd Harryvel beültünk a kocsiba.
 -Na hová megyünk?
 -Meglepetés!-vigyorgott vissza rám, majd beindította a motort, és lassan kigurultunk a beállóról. Nagyon vártam már, hogy végre odaérjünk. Nem mondott semmit.
Egész úton játszottunk. Mikor mit. Kezdtük kő-papír-ollóval. Aztán hüvelykujj szkandert. Most meg kitalálósdit. -Akkor most én jövök! Hold, ami kék, és egy mesében létezik. Mi az?
 -Na mi?-nézett rám értetlenül.
 -Hát a hupihold!
 -Oké-oké ez jó volt!-nevetett.-Galamb ami nem repül!
 -Galamb ami nem repül? Most megfogtál.-gondolkodtam el, majd nevetve Harryre néztem, és egyszerre kimondtuk.-Kevin!
Miközben jókat szórakoztunk, észre vettem, hogy már Londont is elhagytuk. Előre haladtunk a semmibe. Jóval kiléptünk a városból, és ameddig elláttunk nem volt semmi, csak egy kis farm a messziben. Ahogy közeledtünk egyre biztosabb lettem benne, hogy oda tartunk.

Amikor megérkeztünk izgatottan szálltam ki.
 -Hová hoztál te engem?-kérdeztem a tájat csodálva, míg Harry összekulcsolta ujjainkat, és a kis ház bejáratához sétáltunk. Kopogtatott kettőt, majd belépett.
 -Nagyi!-ölelte meg a az idős nénit, aki bent ténykedett. 
 -Drága Harrym! De nagyon régen láttalak, úgy örültem mikor felhívtál kisunokám! Na és hol van az a kislány?
 -Gyere be Elena.-nyitotta kintebb az ajtót Hazza, és megfogta a kezem.
 -Üdv. a nevem Elena Navel.-nyújtottam volna a kezem, de az alacsony nénike magához ölelt. Már most imádom!
 -Én a Harryke nagymamája vagyok, de szólíts csak nagyinak! A papi most alszik, remélhetőleg nem soká felkel az álomszuszékja.-nevetett.
 -Jól van nagyi. Csináld csak a dolgod, én körbe vezetem kint Elenát.
 -Majd gyertek.-intett. Míg mentünk Harry csak vigyorgott, mint a tejbetök.
 -Nagyon aranyos a nagymamád!-törtem meg a csendet, miközben haladtunk az istálló felé.
 -Igen, imádni való csak keveset találkozunk. Állj! Csukd be a szemed!-állított meg az ajtó előtt.
 -De miért?-nevettem.
 -Csak..na!-belépett elém, és édesen mosolygott. 
Végül úgy tettem ahogyan kérte. Hallottam ahogyan kinyitja az ajtót, és a lovak hangos nyerítéssel fogadják. Lágyan megfogta mind a két kezem, és bevezetett. Én még mindig csukott szemmel álltam, vártam míg vissza csukja.
 -Na?-jelezte Harry, hogy kinyithatom a szemem.-Klassz mi?!
 -Az ott egy inga?-nevettem.
 -Hát ja. Azt még kiskoromban csináltam Gemmával. Kipróbáljuk?
 -Aha!-egyeztem bele, és futottunk fel a létrán. Amikor felértünk az úgymond felső szintre, megálltunk a kötél előtt.
 -Szóval! Csak kapaszkodj meg, és ha ott jársz a széna felett, engedd el a kötelet. Menjek én először?-magyarázta el.
 -Kérlek!Megyek majd utánad!-mosolyogtam.
 -Okés. Figyeld a mestert!-küldött egy csókot, majd megragadta a kötelet, és elrugaszkodott kiabálva, amin én jót nevettem. Majd amikor földet ért, én követtem őt. Olyan jó volt amikor elrugaszkodtam a földtől. Mintha repültem volna. Eszméletlen volt.
 -A kötél! Ereszd el a kötelet, elkaplak!- kiabálta fel Harry, majd beállt mintha tényleg eltudna kapni.  Mindenesetre elengedtem a kötelet, és az ölébe zuhantam.Miután becsapódtam, mindenünk csupa széna lett. Ha bele gondolok nagyon félelmetes volt nézni amikor ő csinálta, de izgalmas volt.
Nagyot kacagtunk rajta, a szénában hemperegve.
 -Ez állati jó volt!
 -Van kedved lovagolni?-kérdezte Harry felém kerekedve.
 -Tudsz?-néztem rá meglepetten.
 -Hogy ne tudnék?!  Szinte itt nőttem fel! Gyere megmutatom a lovakat!-húzott fel.
 -Na hallgatlak!-kuncogtam. Öröm volt nézni hogy örül magának.
 -Ő itt Táltos, mellette Szilaj, és Princess. De Táltos az enyém!-súgta oda.
 -Jól van, akkor én Szilajt választanám!
 -Ahogy akarod szívem!-fölkapott a karjaiba, és vissza letett a szénába.-Szeretlek!-hajolt fölém puszira várva.
 -Én is tudod! Megyünk lovagolni?-kerekedtem most én fölé, és ráültem a csípőjére.
 -Mármint a lovon?-kérdezte mosolyogva, felhúzott szemöldökkel.
 -Aj, te hülye! Persze, hogy a lovon, nem majd rajtad!
 -Én benne lennék!-bólintott egyet teljesen természetesen.
 -Te mocskos!-kezdtem el püfölni amin csak kacagott, és a derekamnál fogva felemelt míg ő felült, így én az ölébe kerültem. 
 -Imádlak kis birkózóm!-mosolygott aranyosan!
 -Szeretem amikor ilyen hülye vagy!-karoltam át a nyakán.
 -Tudom.-mondta, majd megcsókolt. 
Feltettük a lovakra a nyerget, meg mindent amit kell, és kivittük őket a farm melletti mezőre. Harry nem is vesztegette az időt, föl pattant a lóra, majd dobott egy puszit.-Érj utól, ha tudsz..!
Pár pillanatra elmerengtem, és néztem ahogyan lovagol, ami nem mellesleg leírhatatlanul szexi.
Majd én is felültem Szilajra, és vágtattunk utána.
Végtelenül jó érzés volt ahogy a szél belekapott a hajamba, és az lobogott. Szabad voltam, mint a madár.Felvágtáztunk teljesen egy domb tetejéig, ott vártuk meg a naplementét. Hihetetlen hogy nap, mint nap mennyit tanulunk egymásról. Hiába vagyunk együtt már egy ideje, mindig tud ujjat mutatni. Talán ezért is imádom ennyire.

Mikor már sötétedett, akkor értünk vissza. Harry nagyszülei már kint vártak. Egymásba karolva, boldogan integettek. Remélem mi is ilyenek leszünk. Ez minden vágyam! Leélni az életem Harryvel, együtt megöregedni. Majd boldogan meghalni, mert tudnám, hogy Ő mellettem volt!

Bells xx