10.Fejezet

                                          
Sziasztok! Remélem tetszeni fog ez a rész! Köszönöm a sok megtekintést. És hogy olvassátok a blogom ez tényleg sokat jelent.Akinek van blogja biztos sejti mit érzek.Szóval köszy! Ha tetszett akkor megköszönném ha kapnák pár komit, hogy tudjam tetszett! Előre köszy mindent! Puszyy <33

                                        10.Fejezet- Végre karjaimban...

Az este beszállították Harryt a helyi kórházba, természetesen  Niall, Nina és Zurie el kísértek utána. Mikorra már beértünk Harry már az intenzíven volt, mivel az orvosok úgy vélték 70% utál arra hogy agy rázkódása van.És ki is akarták még vizsgálni hogy nincs-e belső vérzése...
Rossz bele is gondolni hogy valami maradandó sérülése legyen.Akkor én fogalmam sincs hogy mihez kezdek, és hogy mondjam el a családnak.. Na jó!Tudom erre gondolni se lehet! Elena kapd össze magad! Csak pozitívan! Mivel úgy tűnt egy hamar nem lehet be menni hozzá felhívtam Louis-t, aki már várta a hívásom mivel látta a híreket.
 -Szia Elena!Hála az égnek hogy jól vagy!
 -Szia Lou! Eltudnál jönni ide?! A kórházban űlűnk.Harryt vizsgálják!-alig tudtam be fejezni a mondatom Louis már válaszolt is. -Persze már is megyünk, várj csak a címet diktáld le légyszives...-kért kedvesen.Amit teljesítettem is. Nem sokkal később már csak azt vettük észre hogy négy alak közelít felénk. Fel álltam helyemről hogy jobban meg vizsgáljam kik azok, és akkor látom Eleanor elengedi Lou kezét és szalad hozzám.Erősen megölelt és ekkor követték a többiek is példáját.Mi közben mi csoportos ölelést tartottunk, addig az ajtó kinyilt amire mind figyelmesek lettünk és az orvos lépett oda hozzánk Dr.Nesbitt, aki igen jó hírekkel szolgált. -Szóval a jó hír az hogy nem találtunk nála belső vérzést, sem komoly sérülést.A rossz hír viszont az hogy diagnosztizáltunk nála egy kisebb agy rázkódást. 
 -És mennyire komoly a helyzet?-kérdezte Louis.
 -A helyzet nem komoly, szédülés, enyhe rosszul létek.Szerencséje hogy ennyivel megúszta.
 -És Dr. Nesbitt belehet hozzá menni?
 -Persze, csak ne túl sokáig.-nyitotta ki előttünk az ajtót. Már mindenki be ment, csak én maradtam hátul.Lassú léptekkel mentem befelé.Az ágya melletti székre le ültem.A többiek ki mentek kávézni, én pedig bent maradtam. Valami féle késztetést éreztem arra hogy megfogjam a kezét.Így ezt is tettem.Amikor megfogtam , ő megszorította és ki nyitotta a szemét. Egy kicsit megíjedtem de nagyon örültem hogy újból szép smaragd-zöld szemeibe nézhetek.
 -Szia szépségem.-suttogta laza mosollyal.
 -Szia.Jól vagy?-kérdeztem kicsit aggódva.
 -Persze.Most már igen...-emelte fel az államat.Pont közelebb hajoltam hogy megcsókoljam ajkait, amikor bejött az egyik nővér egy rendőr kíséretében.
 -Miss Navel magunkra hagyna egy percre?
 -Persze.-engedtem el Harry kezét és ki sétáltam, ahol össze futottam egy nem szivesen látott személlyel, Shamantaval.
 -Elena..?!-nézett rám szemőldökét ráncolva.
 -Mit keresel itt?-kezdtem mérgesen.
 -Te mit keresel itt? Én Harryhez jöttem!
 -Óh nem, csak a holt testemen át fogsz oda be menni!
 -Azt nem te mondod meg!-indult volna befelé, ám én ekkor megragadtam a karját.- Nem mész be!És ha valami maradandó baja lesz én esküszöm...
 -Mi folyik itt?-szakított félbe Niall.
 -Nem állok jót magamért!-fejeztem be amit elkezdtem.
 -Jól van nyugodj le!-csitítgatott a szőkeség.
 -Niall nem nyugszom le! Harryt majd nem elveszítettük, mind!Ő miatta, és most jön látogatni, milyen édes!-mondtam gúnyosan.Ekkor ki lépett a rendőr úr és közölte Shamanta-vál hogy Harry nem kívánja látni.
 -Na jó, Elena menj ki a többiekhez egy kicsit, beszélek Hazzaval.-fogta meg a két vállam és nyomott egy puszit az arcomra.Én szó nélkül beleegyeztem, és már mentem is a büfé felé.Út közben még is meg változtattam döntésem ugyan is hívtak telefonon, Niall(?) volt az.Mit akarhat tőlem, hiszen most küldött el.Fel vettem. -Na mond.-mondtam mosolyogva de nem jött válasz, egyszer aztán megszólalt, de nem hozzám.
 -Hali Harry! Na mizu haver?!
 -Szevasz! Elena?-kérdezte egy számomra kedves hang.
 -Le ment a büfébe...Szóval, elmondod mi volt?!-terelte a témát.
 -El! Annyi volt hogy kerestem őt és ekkor jött Nina, azt mondta hogy Elly rosszul van és a kocsiban vár.Ki mentem. Nem volt ott! Valaki belökött a kocsiba, rám zárta az ajtót és bevertem a fejem.Mire felébredtem már  nem is tudtam hol vagyok...-akadt el a szava.
 -Ez szörnyű... 
 -Igen, de honnan tudtad hogy itt megtalálsz?
 -Nem én, Elena! Ő hozott ide engem, azt mondta megérzés!-mesélte a szőkeség.
 -Hmm, haláli ez a csaj...-nevetett.
 -Nekem mondod! Megmozgatott minden követ, csak hogy megtaláljon!Szerencséd van!
 -Tudom!-hatás szünet.-Wow! 
 -Mi az?
 -Még soha, soha nem éreztem ilyet senki iránt! És ez félelmetes!-mondta halkan, ezért alig értettem.
 -Szerelmes vagy, ez tök normális!
 -Igen, de mi van ha ő nem így érez?! Ez rettenetes! Amikor elraboltak folyton rá gondoltam, arra hogy ez után elfelejt és soha többé nem látom!-idegeskedett, aztán fogalmam sincs mi történt mert megszakadt a vonal.Mikor vissza fele sétáltam gondolataimba merengve neki mentem az ajtónak, hát persze.Nem is én lennék!Na mindegy, aki jött segíteni nekem az egy nővér volt aki pont engem keresett hogy közölje nem lett semmi baj Harryvel ezért haza is engedik. Annyira megörültem neki hogy megöleltem a nővért és szaladtam is vissza. Mire oda értem az ajtóhoz Harry a menetre készen állt. Kicsit lassan oda sétált hozzám megfogta a kezem és egy nagy széles mosollyal indultunk a kocsihoz.Kifele menet lekaptak a fotósok minket.
Ami már csak azért is furcsa mert a külvilág szinte semmit nem tudott Harry hol létéről. Gyorsan behuppantunk a gépjárműbe és elindultunk a házba.Össze pakoltuk a cuccunkat és elindultunk, Haza. A kocsiba Zurie össze barátkozott kicsit Harryvel, aminek nagyon örülök. Még nem mondtam el neki hogy én és Zurie na meg Niall... Szóval tudjátok!Majd otthon, nyugiban. Először felhívta Harry az anyukáját, Annet hogy jól van és majd átmegy hozzá, de előbb haza megy.És amikor megérkeztünk fülig ért a szája.
                    *Két nap múlva
Úgy tűnt kezdenek egyenesbe jönni a dolgok, és erősebb volt a kapcsolatunk is mint ez előtt. Trentet is már kezdem megkedvelni és elfogadni.Íjesztő volt ennyi idő után újra beszélni vele, de szerintem ez érthető. Szóval amikor minden egyenesbe jött megjelent egy kép az interneten. Ebből lett egy cikk amit át e-mail-eztek nekem.
   "Elena megcsalja párját Harry Stylest, Justin Bieberrel!?"
    
Amikor megláttam a képet köpni, nyelni nem tudtam. Ez meg hogy lehet?! Nem én vagyok a képen, vagyis tényleg olyan mintha én lennék de nem én vagyok! Miközben én rá tapadtam a képernyőre, Harry váratlanul belépett egy enyhe kopogással a szobába, amire én megíjedtem és lecsaptam a laptopot. -Szia!-köszönt vidáman.
 -Szi-szia!-villantottam egy ál mosolyt.
 -Mi a baj? Mintha szellemet láttál volna...-bökte meg a vállam amire kicsit felszisszentem mivel pont azon gondolkodtam vajon látta-e már... Ha igen tuti dobni fog. 
 -Mi?! Semmi baj, csak kicsit fáradt vagyok keveset aludtam.-nyögtem ki gyorsan valamit.
 -Óh értem! Nem vagy éhes én majd éhen halok! Tudod mit, rendelek Nachos-t.
 -Oké!Ez remek ötlet.Én meg leszaladok inni.
Tehát ő bement a szobájába én pedig lementem "inni". Na jó persze hogy nem is voltam szomjas csak féltem hogy rá jön! Lent elég hűvös volt a levegő. A többiek már olvasták, és rendesen kérdőre is vontak, próbáltam menteni a menthetőt de hiába. -Sziasztok!
 -Mégis hogy képzelted?-förmedett rám Liam.
 -Megmagyaráznád?-szólt Louis.
 -Mi?!Miről beszéltek?-mintha nem tudnám!Lou pedig bekapcsolta a Tv-t amiben persze erről volt szó.
 -Megtudom magyarázni!-intettem a kezemmel.
 -Na jó, a kaja rendezve!-szólalt meg Harry mögöttem.Amire Lou reakciója természetesen az volt hogy azonnal kikapcsolta előle a Tv-t.
 -Mi az?-húzta fel a szemöldökét.
 -Semmi.-mondta Lou és eldobta a kanapéra az irányítót. Harry meg miért is ne érte nyúlt és bekapcsolta.És ekkor megtörtént amitől féltem. Meg látta a képet. Majd csöndben ült és a tarkóját fogta. Oda sétáltam hozzá és a vállát meg akartam érinteni amikor felugrott.-Ezt nem hiszem el!
 -Meg tudom magyarázni!
 -Igen? Hallgatlak!-mondta zaklatottan.
 -Azon a képen nem én vagyok! Tényleg!
 -Hhh... Elena! Legalább ne hazudj! Mondd el ha igaz, csak ne hazudj kérlek!-mondta göndör fürtös ifjú.
 -De nem hazudok hidd már el!-győzködtem.Erre fogta magát és szinte ki rohant a házból becsapva maga után az ajtót. Ezt nem hiszem el! Miért?! Miért pont velem történik ez?! 
 -Szia.-köszönt Niall.
 -Szia. Te is utálsz?-mondtam lehangolódva.
 -De hogyis! A hugom vagy vagy mi.. Nem utállak!És Harry sem, csak kell neki egy kis idő.-nyugtatott. 
 -És hiszel nekem?
 -Nem tudom! Ez elég furcsa szitu! Azt mondod nem te vagy az pedig te vagy a képen!
 -De nem én...!-álltam fel a helyemről és sétáltam a pult felé.
 -Hé! Én csak a tényeket mondom! És ha nem te vagy akkor ki?-jött utánam. -Nem tudom!-mondtam idegesen.
Lassan besötétedett, és még mindig rossz és feszült volt bent a hangulat. Leültünk kajálni és beszélgetni a történtekről. Harry még mindig nem jött haza. Kezdek aggódni! Nem ettem semmit csak a képre tudok gondolni. Síri csend volt, amit egyszer ajtó kopogás vágott félbe. Azt hittem Harry az és csak itthon hagyta a kulcsát. Reménnyel teli mentem az ajtó felé és nyúltam a kilincshez.
Ám amikor kinyitottam az ajtót nem ő állt ott. Ha nem egy olyan személy akire soha nem számítottam volna. Váratlanul Emma állt előttem. Igen, jól hallottátok!Emma. Teljes élet nagyságban. Az iker testvérem.Aki halott volt, egészen mostanáig.Úgy tűnik!



                                                                             Bells xx