19.Fejezet

Sziasztok! Na szóval itt az újabb rész! Nem is mondanák sok dolgot most, csupán annyit, hogy szeretnék valami vissza jelzést kapni, komikat- vagy feliratkozókat, pipákat. Mert szívem, lelkem bele teszem, és szeretném tudni jól csinálom-e, amit csinálok. Köszönöm, és jó olvasást!
Puszy! 

19.Fejezet-Emlékek

2 évvel ezelőtt:

Új reggel, egy új szánalmas nap, az én szánalmas életemben.

Gyorsan magamra kaptam néhány rongyot, és rohantam táskával az oldalamon a konyha felé.Anya ott ült az asztalnál, a kis bögre teáját szorongatta. Nem volt túl beszédes, mint mostanában soha. Fogtam is magam, adtam egy apró puszit anya fejére, majd kisiettem az ajtón, ahol Tori már várt engem. Elindultunk a suliba, amit mi csak röviden úgy hívtunk a "gyűjtő". Nagy nehezen végig szenvedtük a napot, majd este indultunk a clubba, ahol jelenleg dolgoztunk.. szükségből. Az a kis fizetés is sokat tesz. Bár van néhány fickó, akik elég ijesztőek sokszor. Főleg amikor fullon vannak alkohollal, és a büdös pia szag árad a szájukból. Ma is undorodva léptem be az öltözőnkbe.

Torival beálltunk a helyünkre, ami közel volt a hátsó kijárathoz, mivel ha rendőrök jönnek be nekünk futás. Kiskorúakat tilos alkalmazni, pedig szinte csak azok vannak. 

Tánc közben megpillantottam egy fiút. Ismét itt van.
 Pár napja már, hogy látom őt mindig ugyanazon a helyen, a sarokban. Folyton ott ül, issza a maga kis italát, és engem néz. Hát ez ma is így történt. Nem ijesztett meg, és nem is zavart. Sőt..! Kifejezetten élveztem perzselő tekintetét, ahogyan fel s alá futkos testem vonalán. 
És ma különösen sokáig maradt, zárásig. Miután mindenki elhagyta a helyet, Torival és a többi lánnyal vártuk a főnököt. Ma fizetés van. 
 -Lányok! Itt vannak a borítékok.-dobta a kezünkbe.-Akit itt láttok mellettem fiatal embert, ő mostanság sokat lesz itt, ugyan is ha nem leszek helyben akkor ő veszi át a helyet.-karolta át a fiút akiről már meséltem.-Ő itt a fiam, Jake.
Szóval Ő az. Ő Jake. 
Másnap izgatottan kezdtem bele a munkába, de a kedvem hamar le lankadt.
Nem volt ott. Hiába kerestem a sok ember közt, nem találtam.
Szokásos, dohos, pókhálós sarka üresen állt. Próbáltam elfeledni, de nem tudtam koncentrálni. Egyre csak arra gondoltam "Hol lehet?". De nem csak erre kellett most jelenleg figyelnem. Rendőrök jelentek meg a clubban. Megijedtem, ilyen még nem fordult elő. Egyből a pult mellé kuporodtam és a hátsó folyosó ajtaját néztem, hogyan kéne beosonni.  Jake elosont mellettem, megragadta a karom, és húzott maga után. Az egyenruhások majdnem megláttak minket, ezért még gyorsabban szaladtunk. A folyosón nevetve rohantunk végig, kéz a kézben. Majd lihegve megálltunk, és a fal mentén ledőltünk a földre.
 -Ez meleg volt.-fújta ki a levegőt, majd rám emelte tekintetét.
 -Köszönöm. Jövök neked egyel!-hálálkodtam.
 -Vigyázz, szabadon foglak.-villantotta elő megint rossz fiús mosolyát.
 -Már alig várom!-kacsintottam vissza rá, miközben egyre közelebb jött hozzám. Minél kevesebb volt köztünk a távolság, nekem annál hevesebben vert a szívem. Nem tudom miért, de úgy éreztem a közelsége biztonságot ad, és izgalmat, kalandot.
Órákig elbeszélgettünk a hideg folyosón, de ez nem zavart minket, mert a köztünk a levegő szikrázott. És azt hiszem..talán.. belé szerettem.

Jelen:
Ahogy vissza gondoltam, olyan volt mintha tegnap lett volna. 
Tisztán emlékszem mindenre, a bár illatára, ami a fülledt erotika és a töm-érdeknyi piával keveredett, a sok parasztra akiknek nem volt jobb dolguk csak hogy az az napi fizetésüket is eligyák. Az undorra amivel minden nap beléptem az ajtón.  A neon csőre a hátsó folyosón, ami folyamatosan villogott akkor is. És a pillanatra amikor beleszerettem Jakebe.
De nem bánom, mert így váltam azzá aki vagyok.
 -Elena..itt vagy?-kalimpált kezével Harry a szemem előtt. Te jó ég, Harry. El is feledkeztem róla.
 -Pe-persze! Csak elgondolkodtam.-nyögtem ki.
 -Min?-fogta meg mind két kezem.
 -Csak ezen az egészen. Elmondanád végre mi a franc történt veled?-kezdtem kiborulni. Sok volt ez nekem. 
 -Nem kell félteni őt, nem Jake volt!-válaszolt kissé flegmán.
 -Én téged féltelek fogd már fel!-mondtam kissé hangosabban mint kellett volna, de máshogy nem értette meg. Majd halnak folytattam.-Akkor ki tette ezt veled?
 -Három kopasz pasi... az ő emberei. Annyit mondtak, hogy maradjak ki ebből, mert te az övé vagy. Én meg mondtam, hogy csak a holttestemen át, és ezért nekem estek. 
 -Úgy sajnálom! Talán igazuk van...!
 -Baba engem ne félts! Már így is benne vagyok nyakig.-nevette el magát, de egyből felszisszent és az oldalához kapott.
 -Gyere te kis Hős...-fogtam egy rongy darabot, bevizeztem, és gyengéden letöröltem a megalvadt vért az arcáról. Végig mosolygott, és a szemkontaktust kereste. 
Tekintetemet fürkészte, imádta ha zavarba hozhat. 
Amikor az arcával végeztem, lassan lehúztam róla fehér ingét, amit láthatóan nagyon élvezett. -Tetszik mi?! Az arcodra van írva.
 -Mi tagadás?-nevetett. Csak mosolyogtam rajta, és bordáihoz emeltem a hideg vizes ruhát. Amikor hozzá érintettem bőréhez, hangosan felnyögött és a mosdó kagyló szélét szorongatta.  -Bocsi.-tettem a szabad kezem mellkasára.
 -Nem baj... Jól esik, legalább is az érintésed!
 -Bolond!-ráztam meg a fejem kuncogva. Elvette kezemből a rongyot, oldalra tette és az állam alá nyúlt így kénytelen voltam szemeibe nézni. Smaragd-zöld íriszei gyönyörűen csillogtak. Imádok abba a káprázatos szempárba nézni. Közelebb hajoltunk egymáshoz, ajkaink már majdnem összeértek. -Én vagyok a te hősöd?-suttogta ajkaimba.
 -Jaj, fogd már be!-majd magamhoz rántottam és megcsókoltam. 
Miután elváltunk egymástól, kezemmel felfedező útra indultam felsőtestén. Tetkói körvonalát ujjammal körbe írtam, mindig is szerettem megcsodálni.
Később:
Ledőltem az ágyban Harryvel és kicsit pihentünk. Nagyon szeretem őt, de fogalma sincs mibe keveredett.És az-az érzésem hogy ez még csak a kezdet.
 -Elena! Elena!-hallottam meg lentről, ahogy a nevemet kiabálják. Óvatosan kibújtam szerelmem ölelő karjai közül, és szaladtam le. A nappaliban Louist fedeztem fel, aki kezeivel oda-vissza csápolt.
 -Itt vagyok.Tessék?! Ne kiabálj már, Harry alszik. Mondd.
 -Niall keres.-mondta ki egyszerűen.
 -És ez nem egyszerűbb lett volna feljönnöd, és szólnod?
 -Nem hiszem...-gondolkodott el rajta. 
 -Jól van, mindegy. Köszi.-adtam egy puszit arcára, majd kerestem Niallt, akit mily meglepő a konyhában találtam.
 -Szia bratyó, hívtál?- öleltem meg hátulról.
 -Hali. Rendeltem nekünk pizzát.-mosolygott.
 -Milyet?
 -A kedvencedet!-suttogta.
 -Azt jól tetted.-nevettem el magam. Csatlakoztam hozzá, és neki estünk elpusztítani a finom pizzát. 
 -Elmondta Harry mi történt vele?-szakította meg a csendet Niall.
 -Igen, kiszedtem belőle. Nem tudom mi lesz még ebből!
 -Harry erős. Ne féltsd! És tudod milyen!
 -Tudom, de bajba fogja sodorni magát.
 -Úgy is meg fog védeni mindentől!Hűséges típus!-mosolygott rá. Eléggé zavarba jöttem tőle. Arcomon éreztem azt az égető érzést, és lehajtottam a fejem, tincseimmel eltakarva arcomat. -Jaj-jaj pirulsz! Nagyon pirulsz!-nevetett tapsolva. 
 -Fogd be Nialler!-kezdtem el ütni, de fölkapott a vállára és össze-vissza forgott velem.
 -Tegyél le!-nevettem sikítozás közepette. Majd ficánkolásom eredményt hozott. Sikeresen letett és csak röhögött.
 -Ez a Jake gyerek mindig ilyen zakkant volt?
 -Nem.. nagyon megváltozott. Bár mindig uralkodó típus volt.A banda vezére. Mindenki őt követte, a lányok meg mind irigyeltek amikor vele láttak. De más lett. A végén már én is szinte olyan lettem mint ők.
 -Hát nem tudom milyen voltál az előtt, vagy akkor, én ilyennek szeretlek.
 -Egyet értek!-szólalt meg mögöttünk Zayn.-Ja, bocsi nem hallgatózni akartam, csak pont meghallottam.
 -Nem gond, ha kíváncsi vagy ülj le!-nem kellett noszogatni, leült elém és kíváncsian kémlelt minket.
 -Szóval? Mesélj tovább.
 -Miről?
 -Hát Jakeről, meg rólad!
 -Hogy ismerkedtetek meg?-kérdezte Zayn.
 -Ahol dolgoztam akkor, egy clubban a főnök fia volt Jake. Majd megmentett a rendőrök elől, ami egy hosszú beszélgetés egészítette ki.Furcsa volt a hely, helyzet, de nem tudtam mit tenni..pár óra után megszerettem. Nagyon fiatal voltam. Azt sem tudtam mit jelent igazán a szerelem, csak azt hogy teljesen a hatása alá kerültem.
 -Juj mit csináltok itt?-közeledett Liam és Louis.
 -Elena meséli a történetét. Jöttök?-intett feléjük Zayn, majd ők i csatlakoztak a mi kis körünkbe. Csendben hallgattak végig, most tényleg úgy éreztem érdekli őket mi volt a múltam.. és őszintén nagyon jól esett a figyelmük!
 -...Szóval a mi történetünk így ért véget.
 -És utána mi történt?
 -Megismertelek titeket! És beleszerettem Harrybe. Jobban mint eddig bárkibe!
 -Legalább minden jóra fordult.-ámuldozott Liam.
 -És pontosan hogy jöttetek össze Harryvel? Mert amikor vissza jöttetek már együtt voltatok!-értetlenkedtek a fiúk.
 -Fú hát... Ugye úgy volt hogy nagyon össze vesztünk, haza utaztam, ő értem jött és akkor kibékültünk, úgy hogy már nem is bírtuk tovább távol tartani egymást a másiktól!
De elmondok nektek egy titkot.-itt mind közel hajoltak hozzám.-Nem akkor volt az első csókunk!
 -Tudtam-tudtam! -tapsolt nevetve Louis.- De akkor mikor?
 -Mielőtt ide hoztuk Torit is. Az előtti este kicsit ittunk, buliztunk csak mi ketten, és hirtelen megcsókoltuk egymást.
 -Gondoltam hogy volt valami, mert olyan szinten zavarban voltatok egymás társaságában, hogy azt öröm volt nézni.-bazsalyogott Zayn. Csak nevettem, és mikor hátra néztem Harryt láttam meg aki lassan bicegett felénk.
 -Jön Harry, ne mondjátok neki hogy róla volt szó, még elbízza magát!-nevettem.
 -Sziasztok. Hát ti? Miről beszéltek?
 -Rólad!-jelentette ki egyszerűen Louis.
 -Louis!-szóltam hátra, szikrákat szóró tekintetemmel.
 -Szóval rólam!-vigyorgott.
 -Ne bízd el magad drágám!Na de hogy vagy, hm?
 -Kicsit jobban de még fáj!
 -Gyere felkísérlek zuhanyozni.-csak bólogatott, és belém kapaszkodva felmentünk.
A fürdőben kiszedtem neki egy törülközőt, és távozásra készültem.
 -Várj szívem!-fogta meg gyengéden Harry a kezem. Tekintete maradásra késztetett. Elmosolyodtam és vissza fordultam hozzá. 
Óvatosan lehúzta rólam a pólómat, és én is róla. Pár pillanat erejéig csak csodáltuk egymást, majd levetettük utolsó ruha darabjainkat.
Beálltunk a zuhany fülkébe egymással szembe, és lassan megengedtem a langyos vizet.
 -Mi az?-kérdeztem Harrytől, amikor már zavarba hozott pillantásaival.
 -Gyönyörű vagy!-simította végig arcomat, és állam alá nyúlva késztetett, hogy a szemébe nézzek. Ő is valójában gyönyörű volt, ha lehet ilyet mondani egy férfira. Szemei ugyanúgy csillogtak, mint mindig amikor rám néz. Kusza tincsei így ázottan még vadítóbbak voltak. A víz cseppek ahogy rácseppentek puha arcára, úgy folytak tovább szépen kidolgozott testén. Lassan végig simítottam izmos karján, amikkel össze kulcsolt kettőnket.
Kicsit felemelt a földtől, és megcsókoltam. Hosszasan lassúztak ajkaink, miközben a langyos vizet folyattuk meztelen testünkre. 
Másnap:
Kómásan keltem fel. Nem aludtam túl sokat. 
Nehezen kikecmeregtem a puha, selymes ágyneműk közül, szokásosan magamra kaptam Harry ingét és leigyekeztem a konyhába. A lépcsőn lefele menet finom illat csapta meg az orrom. -Jó reggelt!-köszöntem a jelen lévőknek, miközben beletúrtam kócos elaludt hajamba.
 -Úgy látom jó estétek volt. Hoppácska!-nevetett Zayn. Harry nagyon zavarba jött, csak kavargatta a teáját, és vigyorgott.
Leültem vele szembe, Niall mellé, és vártuk hogy tálalják a reggelit.
 -Liam hozd már, éhen halok!-dünnyögött Niall.
Egy percen belül elénk is került, és mindenki boldogan falatozott.
Az asztal alatt közben a lábaim felfedező útra indultak. Közép tájt beleütköztem valakibe. Gyorsan vissza húztam, és elkezdtem nevetni. Harry rám emelte tekintetét, és ő is elkezdett nevetni. Szóval ő volt az akivel ütköztem. A többiek csak kérdően néztem ránk, de nem mondtak semmit. Valamilyen szinten már hozzá szoktak, hogy mi a semmin is elkezdünk nevetni néha.

Délután bementem dolgozni egy kicsit a stúdióba.
Pár óra alatt sikeresen felvettünk egy-két számot, amit nagyon várok hogy hallhassák.
A végére kicsit elfáradtam és ledőltem a vörös bőrfotelbe, ami ott állt a sarokban és arra várt hogy én beleüljek. Szinte már hívogatott magához. De kár volt ledőlni, ha csak pár percre is. Amikor nem dolgozom, vagy nem Harryvel vagyok, nem terelem el a figyelmem Jake egyből befürkészi magát gondolataimba. És elkezdek azon agyalni mi lesz ha megint felbukkan?  Vagy ha bánt valakit? Ezek a kérdések újból feltörtek bennem. Még Emma sem tudta elterelni őket.

Egész haza vezető úton is nagyrészt ezen gondolkodtam.
 -Elena figyelsz?-zökkentett ki végre Emma.
 -Persze...
 -Min gondolkozol? Amint nem dolgozol, elmerengsz valamin. Mint ha itt se lennél néha.
 -Bocsi, csak ez a Jake téma. Nem hagy nyugodni.
 -Értelek hidd el. De a kiadónak vannak kikötései.
 -Igen tudom! Igazad van. Figyelj, ha bemegyünk Harrynek ne szólj erről kérlek! Így is félt!
 -Nem szólok! De Niallnak se?
 -Ne! Még csak az kell, hogy őt is belesodorjam! Niall az egyik legfontosabb ember számomra! Meg ti!
 -Oké mivel szeretlek, nem szólok senkinek, semmit!
 -Köszönöm!-öleltem meg. Majd bementünk.
Miért is ne Niall a konyha asztalnál ült, a tányér mellett kidőlve. Elmosolyodtam rajta, majd a kanapé felé vettem az irányt, mivel ott meg láttam Harry lábát a fehér bútornak támasztva. Felülről oda kukkantottam, de ő is aludt. Édes szuszogása betöltötte a helyet. Kezeit melkasán pihentette, ami fel majd szépen lassan le mozgott. Fogta egy pokrócot, ráterítettem és óvatosan csókot leheltem homlokára. Aztán távozásra készültem, de megfogta a kezem.
 -Maradj!-dünnyögte, de nem nyitotta ki a szemét. Felemelte a takarót, és be is bújtam hozzá. Átkaroltam, és mellkasának döntöttem a fejem. Felsóhajtott majd megölelt. Erősen tartott nehogy leessek mellőle. Majd álomba szenderedtünk.

Reggel: 

*Niall szemszöge*

Az este során, sikerült betévednem a szobámba, így ott töltöttem az éjszakát.  

Mint általában, most is nehezen kecmeregtem ki a puha- meleg ágyneműk közül. A ficánkolásom végett, erőt vettem magamon és az ajtó felé vettem az irányt. Az után is a konyhát céloztam meg, mivel tegnap este óta nem ettem semmit, szóval ideje megtömni a kicsikém. Oda csoszogtam a hűtőhöz, és nézegettem a választékokat. Válogatás közben mozgolódást észleltem a nappali felől. Kezembe kaptam egy tepsi fedőjét, meg egy fakanalat, és úgy közelítettem a kanapé felé.

 -Megvagy!-kiáltottam a heverő elé ugorva. Végül kiderült hogy csak Elena és Harry aludt ott. Hupsz!

 -Ember, mi bajod van?-ült fel Harry.

 -Neked is jó reggelt Niall.-tápászkodott fel szegény Elena, aki ijedtében legurult. 

 -Bocsi, én csak azt hittem valami betörő.

 -Igen, bizonyára azok volnánk.

 -Ezt jól benéztem!-kezdtem el röhögni. 

Majd jöttek a többiek is, akiknek elmeséltem a történteket, de valamiért meg sem lepődtek. Nem is értem..!

*Elena szemszőge*

 -Mit csinálsz délután?-kérdeztem Harryt.

 -Nem tudom. Semmit szerintem, miért?

 -Csinálhatnánk egy kis meglepetést a többieknek.

 -Mire gondolsz?-húzta fel vigyorogva a szemöldökét.

 -Négy szem közt elmondom.

 -Jó menjünk.-indultunk volna de eszembe jutott hogy a többieknek nem is szóltam.

Gyorsan elmagyaráztam nekik mindent, és nagyon jó kedvűen fogadták az ötletet. Persze a meglepit nem mondtam el még nekik!

 -Miben mesterkedsz?-kérdezte Harry az autóba beszállva.

 -Legyen most annyi elég, hogy emlékezetes este elé nézünk!

Bells xx