23.Fejezet

Sziasztok olvasók! 
Hát mit is mondjak erről a részről, talán kicsit lapos lett, de ez most így sikerült, sajnálom. Hamarosan kiteszem az új Trailert, amiért ezer hála a készítőnek ;)
A videót mindenképp indítsátok el, és az olvasás mellé egy kis hangulathoz illő zene nem árt. Na de jó olvasást, remélem kapok pár komit! <3 

23.Fejezet- "Megmentelek ígérem!"

*Elena szemszöge*

Nagyon izgatott lettem az ötlet miatt.

A remény bennem volt, hogy talán még sikerülhet is.

Gyorsan az aksimat beletettük a Tori telefonjába, és sikerült is bekapcsolni. Csakhogy ez is merülőben volt. Félve pötyögtem be Harry számát, amit már kívülről fújok.Rettegve nyomtam meg a hívás gombot, majd fülemhez emeltem a készüléket, és őszinte mosoly ült ki arcomra, mikor meghallottam, hogy kicsöng.

 -Vedd fel kérlek!-suttogtam, miközben Tori kezét szorongattam. Még kicsöngött párat, ami miatt az őrületbe kergetett, majd meghallottam Őt. Köszönöm Istenem, hogy meghallhattam ezt az angyali hangot, ami újból adott reményt.

 -Elena?!-szólt bele köszönést elhagyva, és hangjában feszültséget véltem felfedezni. Mintha tudta volna, hogy én vagyok. Mintha csak erre a hívásra várt volna.

 -Harry.. Harry te vagy az?!-mondtam akadozva. Sírva fakadtam, tudom nem szabadott volna, hisz én vagyok Torinak a támasza, de most nem bírtam megállni.

 -Shh.. Semmi baj! Nyugodj meg kérlek.-próbált megnyugtatni, de hallottam hangjában a megkönnyebbülést.

 -Úgy hiányoztok! Úgy félünk itt.. megint!-szóltam halkan, míg próbáltam összeszedni magam, mert mellettem barátnőm sem bírt magával.

 -Ki van még veled?

 -Tori.-szipogtam.

 -Tori  is?! Ne féljetek értetek megyünk!-kiabálta bele a készülékbe Niall.

 -Niall, te is ott vagy?!

 -Mind itt vagyunk, mert aggódunk! 

 -Istenem, jött valaki! Jake..-mondta rettegve Tori, amit a többiek is hallottak.

 -Bántott?-kérdezte Harry idegesen.

 -Csak egyszer. Mindjárt itt van, Harry kérlek..segíts!-suttogtam bele.

 -Ne félj! Kérlek! Megmentelek ígérem!-esküdözött, de ekkor berontott az ajtón Jake.

 -Szeretlek Harry!-kiabáltam a telefonba, amit elrablóm elkobzott tőlünk. A francba! Ezt jól elszúrtam. Szorosan oda bújtam Torihoz, őt nyugtatva, és szúrós szemmel figyeltem Jaket, aki a telefont szorongatta. 

*Harry szemszöge*

Hirtelen minden jó érzés megszűnt bennem, ahogy meghallottam a vonal másik végéből áradó zajokat, és kiabálásokat. Elena megiint csak bátran kiállt értem, Toriért, és saját magáért, viszont Jake elhallgattatta. Vagyis megütötte, amiért még egyszer kicsinálom.

 -Búcsúzz el tőle! Torika még talán hasznos lehet valamire, talán nem, majd meglátom! De Elena, a gyerekkel együtt már az enyém!-szólt bele nyájasan, egy nyugodt, kárörvendő hang, vagyis Jake.

 -Ha hozzá mersz nyúlni!-mondtam idegesen, de hiába. Csak gúnyosan bele nevetett a készülékbe, majd megszakadt a vonal.

Rettegtem. Rettegtem, attól, hogy bántani fogja megint a lányokat, és a babánkat. Egy undorító féreg csak képes megütni egy nőt!

Már csak abban reménykedtem, hogy Trantnek sikerül tenni valamit.

 -Megvagy!-mondta diadalmasan Trant, majd felénk fordította a monitort, amin egy nagy piros pont jelölte hol létüket. -Milyen gyerekről beszélt?

 -Az most mindegy, amint ennek vége, esküszöm mindenre választ kaptok, csak kérem keressük meg a lányokat, mert bele őrülök a tudatba, hogy talán ebben a percben is csak bántja őket!-komolyan gondoltam. A régi klubban rejtegeti őket, ahol egy nap éltek. Tudom, mert Elena sok mindent mesélt arról a helyről, a régi életéről.

 -Engem is, elhiheted! Hiszen a lányom, de nem ugorhatunk csak úgy fejest a dologba. Megkell terveznünk!

 -Akkor csapjunk bele srácok! Ötleteket kérek, ne vesztegessük az időt!

Egész délután a nappaliban álló fehér táblára tervezgettünk. Úgy gondoljuk este lesz rá lehetőségünk, hogy lecsapjunk rá.

Trant kommandókat, és rendőröket szerzett be akik majd mindent figyelemmel követnek, de csak a háttérből. Nem akarom, hogy Elenát bántsa, vagy mégnagyobb bajba sodorjam, ezért egyedül megyek elé.

Amint elkezdett sötétedni elkezdtem izgulni. Csak bámultam ki az ablakon, és tudtam eljött az én időm. A szívem a torkomban kalapált, és a fejemben folyamatosan szirénázott a vész csengő, ami azt jelezte, hogy ki kell szabadítanom életem értelmét, minden áron! 

Össze szedtük a cuccainka, az új fegyveremet betettem hátra az övtartómhoz, és kocsiba szálltunk. 

Mindenki elfoglalta a helyét, és a klub előtti kövesút közepén megálltam. Vártam a reakciót, ami hamarosan bekövetkezett.

*Elena szemszöge*

Jake egy kis beszámolót tartott róla, mit, és miért tett, ami engem nagyon hidegen hagyott.

 -Szóval, most hogy az enyém vagy újból, nem soká elmegyünk innen, és ígérem sajátom ként kezelem a kölyköt!-magyarázta teljesen természetesen.

 -Mi soha nem leszünk a tiéd! A baba csakis az enyém, és a Harryé!-forrtam a dühtől, amit Tori is észre vett. Felálltam mellőle, próbált megállítani, de magam mögé utasítva folytattam cselekedetem.

 -Úgy se jön érted! Ha meg igen, akkor úgyis kinyírom, hiszen Martinnál bejött, akkor nála is befog!-mondta vigyorogva. Direkt csinálta, felakart idegelni, és elérte amit akart. Képen töröltem erőből. Talán rossz ötlet volt, de megérdemelte.

Ő letörölte a szája széléből szivárgó vért, és gúnyosan vigyorgott.

 -Ezt nem kellett volna cica!-eltorzult az arca, és akkorát ütött rám, hogy a lendülettől Tori ölébe estem. Nagyon fájt, hisz pont oda kaptam, ahová az előzőt, a telefon hívás miatt. Barátnőm ijedten nézett rám, és alig bírta vissza fojtani zokogását. Szorosan magamhoz öleltem, és próbáltam megnyugtatni, közben pedig tartani magam, hogy erős maradjak.

Jake éppen ordítozni kezdett, amikor kintről hangokat hallottunk.
 -Jake! Johnson! Gyere ki, ne légy gyáva!- hallottam meg a jól ismert hangot. Nem hittem el egész egyszerűen, hogy Harry az.
 -Megjelent a herceged! Első sorból nézheted végig, ahogy kinyírom!-nevetett Jake, némi idegességgel a hangjában, majd felrántott a földről, és kiléptünk az ajtón, a zuhogó esőbe.. Karjával maga elé utasítva torkomat szorongatta, gátolva a szökést.
Amikor megláttam Harryt, a könnyeim eleredtek. Viszont ő pisztolyt rántott, és közeledni próbált. De rosszul tette. Jake is fegyvert rántott, és a hasamhoz helyezte azt..ekkor Harry megtorpant.
 -Meg ne merj mozdulni, vagy mind a kettőnek vége!
 -Jake..-suttogtam.-Te sem akarhatod!-kezdtem bele, mire fejével közelebb hajolt, hogy hallja mondani valóm, de fegyverét még mindig hasamnak szegezte.
 -Fogd be Elena, kérlek, ne kelljen megtennem!
 -Jake, te nem vagy ilyen ember, ismerlek! Te nem tennél ilyet! Szeretsz engem..!-suttogtam sírva, és remélve, hogy tudok rá hatni.
 -Elena..-kérlelt újból.
 -Jake! A baba nem tehet semmiről! Nem érdemli meg! Nem ölheted meg Őt! Kérlek..Kérlek Jake engedj el minket..!-könyörögtem már alig hallhatóan. És úgy tűnik hatott, mivel engedett szorításán. Míg végül teljesen eleresztett, és oldalra lökött, én pedig a földre estem, Harry ekkor kapott az alkalmon, és lőni akart Jake-re. Sajnos Ő gyorsabb volt. Olyan gyorsan történt minden.Jake lőtt.. és egyenesen Harryt találta el.
Fájdalmamban Harry nevét sikítottam, de ekkor újabb fegyver hangját hallottuk, amit elsütöttek. A hang irányába néztem, és Jake összeesett, mögötte pedig az ajtóban Tori állt pisztollyal a kezében.
Mindenhol rendőrök és kommandósok lepték el egy pillanat alatt a helyet. Megjelentek a fiúk, és testvéreim is de valahogy most nem izgatott, egyedül Harry.
 -Elena..-hallottam meg amint Harry halkan a nevemen szólítgat. Gyorsan oda fordítottam tekintetem. Nehezen vette a levegőt, és alig állt a lábán, hát futásnak eredtem. Pont előttem rogyott térdre, miközben kezét az arcomra simította. Térdre esett velem együtt, majd elterült az eső áztatta betonon, én pedig mellé ültem.
 -Sze-szeretlek!-suttogta halvány mosolyért kűzdve, míg közben a levegőért harcolt.
 -Shh..Ne beszélj kérlek!-sírtam felé hajolva.-Várj, leveszem az inged, hátha könnyebb lesz!-ahogy mondtam, kigomboltam ingét, és széthúztam azt. Akkor pillantottam meg a golyóálló mellényt rajta. Ebben a pillanatban lerohant mindenki minket, mivel ide értek a mentősök is végre.
 -Nyugodj meg Harry.. itt vagyok, és fogom a kezed! Minden rendbe fog jönni, ígérem!- suttogtam a homlokunkat összeérintve.De inkább magamat győzködtem, mint sem őt.
Oldalra tekintve láttam Eleanort, Niallt, Emmát, és Zaynt. Eleanor mellkasán összekulcsolt kézzel nézett minket, és sírt. Szívem szakadt meg, hogy ez történik, és hogy ez miattunk van, miattam.
 -Tudom, mert mostmár itt vagy! Azt hittem belehalok a hiányodba! Nem úgy gondoltam amit mondtam, ti vagytok a legjobb dolog az életemben!-mondta szakadozva, és pár könnycsepp gördült le arcán, de alig észre vehetően az eső víz cseppjeinek köszönhetően.
Letöröltem egyet, mikor megfogta a kezem, szájához emelte, és hosszú csókot lehelt rá. Kezeinket a mentősök szakították el, és betették a kocsiba, ami szirénázva rohamozott el.
Ott álltam egyedül, elázva, majd Niall karjait éreztem átfonódni testemen. Visszaöleltem, és könnyeim újból a felszínre tartottak.
Erős karjaiban tartott, és akkor jöttek a többiek. Mind gyorsan megkerestük Torit, aki kissé sokkos állapotban ült a rendőrkocsi elején.
Elintézve a rendőröket én és Lou kocsiba szálltunk utánunk a többiek, és hasítottunk a kórház felé. Alig állt meg az autó, én már szaladtam is a recepcióshoz.
 -Jó estét! Miben segíthetek?-kérdezte unottan a nő, a pult mögött, rám se pillantva.
 -Harry Stylest keresem, most hozták be.-hadartam.
 -Egy pillanat..-ekkor értek utol a többiek, és látták arc kifejezésemen, hogy majd szét robbanok, de a nő még mindig valamit pötyög azon a nyavalyás gépen.-Harmadik emelet, balra a folyosó vége!-mondta végre, mi pedig útnak is indultunk. A lépcsőt hármasával szeltem ügyesen, és amikor elértük az úti célt a fiúk lihegve dőltek a falnak.
Fel, s alá járkáltam idegesen egy orvosra, vagy nővérre várva.
Amint meghallottam a csöndes folyosón, a lépteket arra szegeztem tekintetem, és az orvost véltem felfedezni, én pedig leszólítottam.
 -Doktor Úr! Mi hír van Harryről?
 -Nos, aggodalomra abszolút nincs okuk! A mellény megvédte a golyótól, de a becsapódás erejétől sajnos nem! A bordái megzúzódtak, de belső sérülésre utaló jelet nem találtunk. Csupán annyi, hogy a járás még nagyon nehéz lesz neki, és pár napig bent kell tartanunk megfigyelésre, de ezen kívül teljesen rendben van. Viszont Miss Navel most magát hívatja, de természetesen mind bemehetnek majd hozzá!-mutatott ránk a doki mosolyogva, és nyugtatóan beszélt. Gyorsan megköszöntem neki, majd tekintetem Louisékra tévedt. Egyetértően bólintottak biztató mosollyal, mellyel nyugtázták, hogy menjek nyugodtan.
 -Elena!-ült fel nehézkesen Harry, a már eleve félig ülő pózból. Mosolyra húzta száját, és megöleltem mire felszisszent.
 -Bocsánat!-húzódtam el tőle bűnbánóan.
 -Ugyan már!-adott egy puszit homlokomra.Leültem szorosan mellé az ágyra és meredten bámultam az össze zúzott testrészét melyet épp hogy megóvott a mellény.
 -Ne hibáztasd magad!-szólalt meg végül Harry nyugodtságot árasztva hangjából.
 -Megmentetted az életünket. Az enyémet, a Toriét, és a babáét. És azt hittem elveszítelek.. amikor előttem összerogytál azt hittem, é-én tényleg azt hittem..-magyaráztam elhaló hangon, míg fejemet lehajtottam, és ő két ujja segítségével felemelte azt, így kényszerítve, hogy azokba a gyönyörű szem párba nézzek.
 -Soha nem hagytam volna, hogy elvigyen!-mondta hangsúlyozva különösen a "soha" szócskát.-Apád segített mindenben, ahogyan a többiek is, mert szeretünk téged, titeket!-szemében a könnyek gyülekeztek, de tartotta magát.
 -Nyugodj meg! Most már itt vagyunk melletted!-simítottam végig puha bőrén. Megfogta a kezem, tenyerembe puszilt, és a szívéhez helyezte.
Szeme csukva volt, és akadozva lélegzett, szíve pedig hevesen vert. Óvatosan fölé hajoltam, és hosszú csókot leheltem ajkaira, ami először meglepte, majd visszacsókolt valamivel több vággyal, és érzelemmel.
Éppen fentebb ült volna csókunk közben, mire fájdalmában újból felszisszent, és vissza huppant fekvő helyzetbe. Láttam rajta, hogy bár nagyon próbálkozik nyugodtságot erőltetni magára, nem megy neki. Legalábbis előttem nem. Ismerem már annyira, hogy tudjam ez csak álca.
 -Ne légy idege, mostmár nincs okod rá!
 -Amíg Jake szabad lábon van, addig igen!-szorította ökölbe ujjait. Állkapcsa megfeszült, és elfordította arcát.
 -Jake meghalt!-mondtam egészen halkan, mire felém kapta tekintetét.
 -Mi? Mikor?-kérdezte arcomat fürkészve, és kissé meglágyulva.
 -Miután meglőtt, Tori is lelőtte őt, azután szaladtam oda hozzád. Nem emlékszel? -meséltem nehezen, mert könnyek kezdték szúrni a szemem, és elcsuklott a hangom. Harry tekintete ellágyult mikor rám pillantott, és hosszú csókot lehelt kézfejemre.
 -Nem emlékszem sokra! Csak a fájdalomra, és arra, hogy oda szaladtál hozzám, és a földön feküdtem. Sajnálom, tudom, hogy Jake mégis meghatározó személy volt a számodra!-suttogta míg végig simított puha bőrömön, amitől jól esően kirázott a hideg.
 -Ne tedd!-ráztam meg a fejem.-Fáj kimondani, de megérdemelte a halálát! Meglőtt téged...ezt soha nem tudtam volna neki megbocsájtani! És ha nem Tori, akkor én teszem meg!-mondtam bosszúsan, és a könnyeim eltűntek.-Utálom, hogy miattam tette ezt veled!-folytattam, és neki döntöttem homlokom az övének.
 -Az én hibám, hogy bántott engem, és téged is.-célzott ezzel a kicsattant számra, és kékes-zöld foltjaimra a végtagjaimon.
 -Miattam ne aggódj, kutya bajom! Viszont a többiek halálra aggódják magukat miattunk.-mosolyogtam el, és homlokomat megint csak övének döntöttem.
 -De nem mész el? Ugye?!-kérdezte félve. 
 -Itt leszek kint, ígérem vissza jövök!-utolsó csókot leheltem puha, meleg, rózsaszín ajkaira, majd utat engedve a többieknek elhagytam a kórtermet. Gondterhelten leültem a lépcső legfelső fokára, és fejemet a korlatnak döntöttem. Elgondolkodtam az elmúlt napok történeteken. Nem tudom elhinni  hogy Jake meghalt. Olyan volt a múltunk amilyen, de közös. Akárhogy is volt akkor  szerettem és csak ez számított, de amit most tett az sok volt. Soha nem bocsátom meg neki amit csinált. Nem elég, hogy a babára emelte a fegyvert, de még Harryre is rá lőtt. Ez volt az a bizonyos cérna szakadás. Természetesen a temetésre elmegyek hisz úgy illik, de semmi több. Ő ezentúl számomra ismeretlen. Nem tudom elődönteni, hogy csalódott vagyok-e vagy csak simán szomorú. Fáj a tudat, hogy már nincs többé, de kicsit meg is vagyok könnyebbülve azt hiszem. Egy, két könnycsepp indult útnak az arcomat végig szántva, de egy ismerős hang hallatán gyorsan eltüntettem őket. 
 -Niall.-őszinte mosoly ült kis arcomra, mikor kimondtam a Szöszi nevét, és a könnyeknek már nem volt helye.
 -Istenem, hugi! A frászt hoztad rám! Még enni is alig tudtam miattad!-ölelt meg. Arca komor volt, de hangjában éreztem, ahogyan kis mosolyra húzódnak ajkai. Visszaültünk helyet foglaltunk, majd nagy sóhajjal szólaltam meg.
 -Én is csupán annyit tudtam enni, amit kaptunk Torival.
 -És ugye nem kínzott, vagy bántott titeket?-kérdezte, félve a válaszomtól.
 -Nem, egy igazi luxusszálló volt.-viccelődtem, mire végre kicsit oldott a feszültségen, és ő is eresztett felém egy mosolyt.-De tényleg nem! Szinte alig láttuk őt, legfőbb ketten voltunk. De annyi is elég volt belőle mikor ott volt.-magyaráztam.
 -Bátor voltál, és erős! Köszönöm! Már csak Tori miatt is! Miattad nem tört teljesen össze!-szorította meg a kezem, és édesen mosolygott.
 -Miatta tettem! Szüksége volt rám!
 -Nyugodj meg, én haza viszem hozzánk, de most Harrynek van rád szüksége!-mutatott felém a Szöszim. Átöleltem a derekát, míg ő vállamra helyezte kezét, mellkasának döntöttem fejem, mire ő belepuszilt a hajamba.-Ajj..figyelj.-sóhajtott, majd folytatta, de még mindig nem eresztettük el egymást.-Tudom bátyád ként, utálnom kellene Harryt, de a legjobb barátom, és nélküle talán most nem ölelhetnélek téged!
 -Ezt meg, hogy érted?-emeltem fel rá tekintetem Én úgy tudtam apa segített!
 -Igen, apu valóban sokat segített, de Harry nélkül semmire nem mentünk volna. Ő tervelt ki mindent. Az egyik kommandót akartuk ki küldeni érted, míg a többiek a háttérben várakoznak. De ő túl makacs volt, és kockáztatta saját magát, hogy szembe nézzen Jake-el, és lezárhassa az ügyet. Nagyon bátor volt, és csak egy cél lebegett a szeme előtt. Tudod mi?-nézett le rám mosolyogva, mire enyhén megráztam a fejem.-Az, hogy te újra mellette legyél, hogy kiszabadítson, bármi áron! Ezt mondta!-mesélte csillogó szemekkel, és édes mosolyát nem lehetett leradírozni arcáról. Szavai megmelengették a szívem, és csak meg akartam ölelni, majd soha nem elengedni.  Elsem hiszem, hogy valóban életét adta volna értünk. Miután befejeztük csevegésünket, ami már úgy hiányzott, és talán közelebb hozott egymáshoz minket.
Visszamentem Harry kórtermébe, ahol az ajtóban egy pillanatig megtorpantam. 
Ő már az ágy szélén ült félmeztelenül, a többiek pedig körülötte álltak.
Amint beléptem, és megpillantott széles mosolyra húzódott szája, ahogyan nekem is látványától. Az ajtóból megszaporázva lépteim útnak indultam felé, és mikor elé értem semmivel nem törődve nyakába borultam. Szorosan öleltük egymást, mintha az utolsó lenne.Mélyen beszívtam bódító illatát, miközben bele túrtam göndör fürtjeibe, és nyakam hajlatába temette arcát egyre erősebben szorítva engem.
A többiek mosolyogva, és talán megkönnyebbülve néztek minket, még Eleanornak egy könnycsepp is végig szántotta bársonyos bőrét,és Louis hátulról ölelte át boldogan.
Abban a percben csak Harry létezett számomra.
Amikor a többiek eltűntek, minket kettesben hagyva, ölelésünk közben eleredtek könnyeim. Kiadtam magamból minden érzelmet, ami az elmúlt napokban eltemettem magamban. Mostmár nem érdekelt semmi. Nem akartam többé erős maradni, csak kisírni magam Harry vállán, aki egy szó nélkül tűrte kitörésem. 
Lassan el húzódott tőlem, és lepuszilgatva egy-egy sós könnycseppemet, hátratűzte rendetlen tincseimet fülem mögé, majd hevesen lecsapott  ajkaimra. Én is hasonló képpen csókoltam őt, és nem akartuk elengedni egymást. Nem tudom mi ez az érzés bennem, de arra késztet, hogy minden porcikámmal érezhessem Harryt. Ő életem értelme.  Kockáztatta az életét saját épségét, azért hogy kiszabadítson jake fogságából.
Ha valaki valóban ezt megteszi, az már több mint szeretet. Ez már őrültség! Mert a mi szerelmünk is őrület. Azt hiszem, sosem volt normális, ideális kapcsolatunk, de szilárd volt, és szeretetből meg odaadásból sosem volt hiány.
Most ő oda adta nekem az életét, én pedig mást adok meg neki. A családot!

Bellsxx